A főhadsegéd
Szöveg: Zilahy Tamás | 2011. május 19. 6:01Szegő László 1968-ban született Újfehértón, de debreceninek vallja magát. Igaz Nyíregyházán a katonai kollégiumban kezdte meg középiskolai tanulmányait, s ez azonnal el is döntötte későbbi pályaválasztását. Innen ugyanis már egyenes út vezetett a szolnoki Kilián György Repülő Műszaki Főiskolára, ahová ugyan pilótának nem, de a repülő műszakiakhoz rögtön fölvették. Hétköznapi ember számára meglehetősen furcsa elnevezésű szakon, a helikopter sárkány-hajtómű üzembentartó szakon végzett 1989-ben.
Ezt követően a csaknem szokásos katonatiszti karrier: mintegy évtizedes csapatszolgálat Szolnokon, a helikoptereseknél, utána a Honvédelmi Minisztérium, előbb a NATO-főosztály, később a védelempolitikai főosztály, Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem, 9 hónapos tanfolyam Svájcban a Genfi Biztonságpolitikai Központban, ismét négy év csapatszolgálat Szolnokon, közben 6 hónapos külföldi szolgálat, szaktanácsadóként Bosznia-Hercegovina Védelmi Minisztériumában, majd vissza a HM védelempolitikai főosztályra, innen pedig a Sándor-palota.
A két idegen nyelven – angolul és franciául – beszélő Szegő László ezredes felesége szerződéses katona, két tizenéves gyermekük van.
A most 43. életévében járó főtiszt 2010. szeptember elsejétől a Köztársasági Elnöki Hivatal honvédelmi főosztályvezetője, az államfő főhadsegéde.
Orosz Zoltán altábornagy – akkor még vezérőrnagy -, a Honvéd Vezérkar főnökének helyettese kérdezett meg tavaly júliusban, hogy mi lenne a véleményem a jelölésről, mert ő javasolna erre a posztra. Akkor a minisztérium védelempolitikai főosztályán dolgoztam, kértem egy rövid gondolkodási időt, mert azért komoly döntést kellett hoznom. Szerencsére tehettem egy rövid sétát a várban a Sándor-palotánál, s ez elég volt ahhoz, hogy a hely szelleme megfogjon.
Tudja, hogy hány jelölt volt a főhadsegédi posztra?
Talán kettő, vagy három, erről nincsenek pontos információim, az viszont biztos, hogy miután igent mondtam a felkérésre, hamarosan személyi beszélgetésre hívatott Fodor Lajos, a Honvédelmi Minisztérium közigazgatási államtitkára, aki közölte a döntést, s egyben ismertette velem a háromoldalú – Köztársasági Elnöki Hivatal, Honvédelmi Minisztérium és jómagam közti – megállapodásban foglaltakat.
Ha jól tudom, a főhadsegédet vezénylik, vagy tévedek?
Nem, valóban rendelkezési állományból vezényeltek, utána pedig letettem a köztisztviselői szakvizsgát, mert azt jogszabály írja elő a beosztás betöltéséhez.
És még milyen követelményeknek kell megfelelnie?
Megfelelő katonai ismeretek, általános műveltség, nyelvtudás, megjelenés. Az előbbiekhez nem szükséges magyarázat, az utolsó követelmény a protokolláris tennivalókkal függ össze. Egy ország államfőjét kísérni itthon és külföldön nemcsak megtisztelő, de komoly követelményeket támasztó feladat is. Emellett számos olyan – elsősorban hazai katonai – rendezvényen kell részt vennem, ahol én képviselem a köztársasági elnököt, például az ő nevében koszorúzok.
Milyen volt az első napja a Sándor-palotában?
Csodálatos élmény volt. Elődöm, Palásti Ferenc vezérőrnagy úr fogadott, s vezetett végig körbe a palotában, bemutatva minden fontosabb helyiségét. Nem mondom, utána kellett jó néhány nap, mire megismertem ezt a gyönyörű helyet, igaz utána is olvastam a palota történetének, mert nagyon érdekelt. Így tudtam meg például, hogy miniszterelnöki hivatal, rezidencia is volt a második világháborúig.
Gondolom, sok egyéb érdekességre is rábukkant. Minket viszont az érdekelne, hogy mi a Honvédelmi Főosztály és a főhadsegéd feladata. Beavatna ezekbe?
Mindez aligha fér bele napi nyolc órába, jól sejtem?
Gyakran valóban nem. Főleg, ha hozzáteszem, hogy ezeken kívül számos levél, kérelem, beadvány érkezik hozzánk a legkülönfélébb ügyekben a rehabilitációtól kezdve, a hagyományápoláson és emlékműállításon át a tábornoki előléptetésekig, kinevezésekig. És ezekben az ügyekben, lehetőség szerint 30 nap alatt intézkednünk kell.
Feltételezem, a beadványok között akad különlegesség is.
Legutóbb érkezett hozzánk egy levél, amelyben javasolják, hogy a tizenhárom aradi vértanú egyetlen ezredesét, Lázár Vilmost nevezze ki posztumusz tábornokká a köztársasági elnök.
Említette a megjelenés fontosságát. Ne vegye hízelgésnek, de ön igen sportos alkatúnak tűnik. Mit tesz ezért?
Sajnos egyre kevesebb időm van sportolásra. Korábban heti négy alkalommal futottam 12-12 kilométert. Manapság erre csak hétvégeken van lehetőségem. Persze azért akad időnként egy kis fűnyírás is, de inkább az étkezésnél vigyázok. Hadd mondjam el, telente ha tehetem, síelek, snowboardozok. És büszke vagyok arra is, hogy van hat ejtőernyős ugrásom…
Nem titok. Az elnöki konvojba egy szolgálati Volkswagen Passat-tal sorolunk be, és egyéb feladataimhoz is ez az autó áll a rendelkezésemre gépkocsivezetővel. Ami saját autónkat illeti, egy Toyota Yaris van a család birtokában. Tavaly azzal jártuk meg Görögországot a gyerekekkel.
Viccel? Hová tették a bőröndöket?
Egy volt. Miután felségemmel mindketten katonák vagyunk, katonásan is pakolunk. Görögországba nyáron különben is csak pólókra, rövidnadrágokra, fürdőruhákra és szandálokra van szükség.
Ha már az utazásnál tartunk – tudom korai a kérdés – a főhadsegédi beosztásból van-e visszaút a katonai pályára? Egyáltalán milyen posztot tölthet be egy olyan katona, aki főhadsegéd volt?
Úgy gondolom a Honvédelmi Minisztériumban nem feledkeznek el rólam, így a hivatalban végzett munkám alapján, a jövőben is számítanak rám és tapasztalataimra. Elődeim példáját követve, gondolom külföldön is betölthetek majd valamilyen NATO- vagy európai uniós beosztást. De tekintettel arra, hogy köztisztviselői szakvizsgával is rendelkezem, akár más kormányzati, közigazgatási területen, például a Külügyminisztériumban is dolgozhatnék. Titkos vágyam az, hogy egy eredményes katonai karrier végén 60 éves koromban nagykövetként képviselhessem a világ valamelyik fővárosában Magyarországot.
Fotó: A szerző felvételei