„A szökés a hadifogoly első számú kötelessége”

A Stefánia Palotában tartott eseményen dr. Isaszegi János, a Zrínyi Kiadó megbízott vezetője köszöntötte a vendégeket. Az új kötet kapcsán elmondta: az elmúlt évben több olyan kiadvánnyal is emlékeztek az első világháború kitörésének 100. évfordulójára, amelyek a hadifogsággal foglalkoztak. Így kerülhetett a polcokra Hermann Ernő Hadifogolynaplója − amelynek online változata honlapunkon is olvasható napról napra − vagy Margittai Gábora Szamár-sziget szellemkatonái című kötete.

Idén a második világháború befejezésének 70. évfordulójára emlékezik a kiadó is, ebbe a tematikába illeszkedik be Paul Lemaire műve.
A könyv egy második világháborús francia hadifogoly altiszt (civilben számtantanár) visszaemlékezését tartalmazza. Az ausztriai hadifogolytáborban eleinte a kényelmes altiszti státus privilégiumait élvezi, de mikor végleg elviselhetetlenné válik számára a szögesdróttal körülhatárolt világ, nekivág hosszú útjának, amely 1942-től egészen a háború végéig tart. Körutazása Balatonbogláron, Budapesten, Bécsen és Bad Sulzán át vezet vissza otthonába, Párizsba. Így válik számára Magyarország a szabadság hídjává.

Balogh András József ezredes, a kötet fordítója az írói hitelességet hangsúlyozta. Mint mondta, az éppen abban rejlik, hogy a könyv szerzője nem irodalmár és nem történész. Egy hétköznapi ember kifejezetten olvasmányos és könnyed stílusban megírt őszinte visszaemlékezéseit olvashatjuk, amelyben ötvöződik az egyén által megélt történelem, a személyes sors tragédiája és az a humor, amely nélkül nem lehetett volna túlélni a világégést. Rámutatott, hogy Lemaire nemcsak emberként, de katonaként is példát mutatott, hiszen hosszú útja egyetlen alapgondolatra volt visszavezethető: „a szökés a hadifogoly első számú kötelessége."

Az ezredes kiemelte a kiadás előkészítése során tapasztalt francia segítőkészséget. Felidézte, hogy amikor felvették a kapcsolatot a francia jogutódokkal a magyar kiadás ügyében, azok úgy vélték, számukra az engedély megadása nem jog, hanem kötelesség.

Roland Galharague, Franciaország magyarországi nagykövete örömét fejezte ki annak kapcsán, hogy a könyv immár magyar fordításban is kapható. „A második világháborúban 1200 szökött francia hadifogoly talált Magyarországon menedéket, többségük Balatonboglár közelében" – emlékeztetett, majd hozzátette, már dolgoznak azon, hogy a helyi múzeumban a lengyel emlékszobához hasonlóan egy francia termet is berendezzenek a két nemzet barátságának tiszteletére. „Ha azt szeretnénk, hogy a hibák többé ne ismétlődjenek meg, akkor fontos ismernünk a múltat" − fogalmazott a francia nagykövet, aki beszédét magyarul fejezte be: „Nagyon hálásak vagyunk Magyarországnak, nem felejtettük el a segítséget, és nem is fogjuk elfelejteni."

Hende Csaba honvédelmi miniszter a kötetet méltatva először a magyar−francia kapcsolatok történelmi szerepéről beszélt. A Magyar Honvédség különleges műveleti zászlóaljára utalva megemlítette Bercsényi Lászlót is, a francia huszárság megszervezőjét, amelynek ma is létező ezrede a legrégebb óta működő francia katonai egység. A miniszter a könyv kapcsán kiemelte: a szerző nem az ismert sztereotípiákat erősíti, hanem éppen azt mutatja be egy francia szemszögéből, mennyire tisztelettel bántak a magyarok a hadifoglyokkal. „Magyarország így valóban a szabadság hídja volt, s 1944. március 19-ig szigetnek volt tekinthető."

Hende Csaba a kiadó mellett külön megköszönte a fordító munkáját. Balogh András József ezredes ugyanis minisztériumi teendői után, esténként és éjszakánként fordította A szabadság hídja szövegét.

A peronon egy kedélyes és befogadó tekintetű magyar tiszt vár két fegyvertelen és ugyancsak szimpatikus közlegénnyel. Daróczy hadnagy a legtökéletesebb franciával fordul hozzánk: „Francia barátaink, üdvözöljük Önöket, örülünk, hogy fogadhatjuk Magukat. Szíveskedjenek velem tartani a National Hotelbe." Engedelmeskedünk, majd egy hatalmas teremben találjuk magunkat, ahol hatszemélyes asztalokhoz csoportosulunk: minden asztalon hat pohár, egy üveg pezsgő, két tál nápolyi. Nem hiszünk a szemünknek.
(Részlet a könyvből.)