Egy egyedülálló életút

Vitéz nemes békei Koós Ottó élete kiváló példa arra, hogyan lehet megőrizni az emberséget, a tisztességet, a bátorságot és a hazaszeretetet megannyi szenvedés és családi tragédia után. Az egykori ludovikás tiszt 1915-ben, az Osztrák-Magyar Monarchia fővárosában, Bécsben látta meg a napvilágot. Már fiatal korától kezdve a katonai pálya érdekelte.  A Ludovika Akadémia elvégzése után, fiatal csapattisztként került a II. világháború poklába, majd 1944-ben hadifogolyként hurcolták a Gulag rabtelepeire. Tizenegy éven keresztül végzett kényszermunkát embertelen körülmények között, hazájától több ezer kilométerre. 1955-ben szabadult, azonban hazájában is a megbélyegzettek sorsa jutott neki osztályrészül. Sok száz társához hasonlóan 1989-ig folyamatosan a politikai rendőrség látóterében volt és csak a rendszerváltás után rehabilitálták.  A Koós Ottó életét feldolgozó Sose akartam más lenni, mint katona című film 2017-ben elnyerte a Rendszerváltó Filmszemle fődíját.