Egy hétig katonák lehettek

Az első napon ünnepélyes dandársorakozón köszöntötte a résztvevőket dr. Böröndi Gábor dandártábornok, az MH 5. Bocskai István Lövészdandár parancsnoka. A tábor lakói ezután birtokba vették a hajdúhadházi Vay Ádám Kiképzőbázis számukra kijelölt területét.

A Honvédelmi Minisztérium Humánpolitikai Főosztálya és a Bocskai István lövészdandár által szervezett táborban a honvédelmi ismereteket tanuló diákok megismerkedhettek a katonaszakma gyakorlati kihívásaival.

Ahogy azt Nyíri Sándor őrnagy, a 24. Bornemissza Gergely Felderítő Zászlóalj törzsfőnöke a tábor zárását követően elmondta: e néhány napban a gyerekek valóban katonának érezhették magukat, hiszen amellett, hogy felöltötték az egyenruhát, minden alaki elvárásnak meg kellett felelniük.

De lássuk, mi is történt az egy hét során… A táborlakókat a felderítő-zászlóalj katonái minden nap, már hajnalban ébresztették, a nap hangulatát a katonai közelharc fogásait is tartalmazó kiadós testnevelés-foglalkozással alapozták meg. A komoly fizikai teljesítőképességet igénylő reggeli torna után sem pihenhettek a fiatalok, minden nap előre megtervezett programokon kellett megfelelniük a kihívásoknak.

A tábor vezetője kijelentette: a fizikai követelmények éppúgy vonatkoztak a lányokra, mint a fiúkra, hiszen azokban, akik a katonai pályát választják majd, tudatosítani kell, hogy a honvédségben katonák szolgálnak, mindenféle megkülönböztetés nélkül.

A parancsnok elmondta: a tábor vezetői az első napon a diákokat hét csoportra osztották. A csapatok összeállításánál az volt a fő szempont, hogy ne legyenek együtt az azonos iskolából vagy városból érkezők. Ezzel az volt a céljuk, hogy a diákok megismerkedjenek egymással, közösségeket hozzanak létre, s így összedolgozva érjenek el eredményeket a foglalkozások és versenyek ideje alatt.

A túlélőtábor vezetői könnyítéseket is engedélyeztek: a gyerekek bakancs helyett sportcipőt viselhettek, hiszen minden nap több kilométeres távolságokat kellett leküzdeniük ahhoz, hogy eljussanak a foglalkozási helyekre. A fiatalok emellett teljesítettek egy nyolckilométeres menetgyakorlatot is, valamint elsajátították az álcázás, a menedékkészítés alapvető fogásait, a víznyerési és a tűzrakási túlélési technikákat. Megtanulták, miként kell rejtett figyelőt építeni, térkép és tájoló segítségével tájékozódni a terepen, hogyan kell alakzatban helyet, illetve helyzetet változtatni.

Az alapvető kézjelek használatával csoportonként „farkasfog" alakzatban közlekedtek a gyakorlótér minden zugában. Belekóstoltak a kispuskalövészetbe is, mégpedig egy tíz kilométeres járőrverseny részeként. Mindezek mellett megtanulták, hogyan kell a kézigránátot elhajítani, a sebesülteket hordágyon szállítani, gyakorolták a gépkarabély szét- és összeszerelését, kipróbálhatták magukat íjászat és laposkúszás közben.

Arra a kérdésre, hogy a fiatalok egy hét után is úgy gondolták: katonák szeretnének lenni, Nyíri őrnagy így válaszolt: „a csoportok felderítő mentorai folyamatosan közöttük voltak; nemcsak akkor, amikor konkrét feladatokat kellett megoldani, hanem az étkezések ideje alatt és a szabad időben is. Ilyenkor a közös beszélgetéseken kiderült, hogy a gyerekek a kötöttségek ellenére élvezték a tábor minden percét, nem érte őket csalódás, többükben megérlelődött a szándék, hogy a középiskola elvégzése után katonai intézményben tanul tovább".

A tábor utolsó előtti napja volt az igazi megpróbáltatás: egyenruhában, cipőben, gumikarabéllyal – amelynek súlya megegyezik a valódiéval, azaz több mint négy kilogramm – vízi átkelést hajtottak végre. A Vekeri-tó partján három foglalkozási helyen gyülekeztek a fiatalok: az első helyszínen csónakkal keltek át a vízen, miközben gumikarabélyokkal biztosították a feladat leküzdését. A második helyszínen saját felszerelési tárgyaikból készítettek úszócsomagot, s ezeket gyalogszerrel, illetve úszva juttatták át a vízen; a harmadik foglalkozási helyen vízi akadály erőszakos leküzdése volt a feladat.

Ez utóbbi igen látványos és erőt próbáló volt: a harcászati helyzetbe állítást követően egy felderítőcsoport érkezett a vízi akadályhoz, amelyen folyamatos biztosítás mellett saját lábukon keltek át, majd néhány méter kúszás után a tó fölötti hídon kellett – szintén biztosítás mellett – áthaladniuk.

Minden foglalkozási helyen búvárok ügyeltek a gyerekek biztonságára, s a feladatok leküzdése előtti eligazításokon a csoportok mentorai a lehetséges veszélyhelyzetre, s azok megoldására is felkészítették őket. A katonák és a diákok tökéletes felkészültségét bizonyította, hogy a közel három órán át tartó gyakorlatot mindenki fegyelmezetten, pontosan és sikeresen hajtotta végre.

Az utolsó nap hajnalán különleges közelharc foglalkozásokon vettek részt a túlélők: ütő- és rúgópajzsokat használtak, s a bázis melletti erdős területen a fákra felrögzített homokzsákokon gyakorolták az ütés és rúgástechnikákat. Ezután paintball versenyen mérték össze ügyességüket a „Szerezd meg a zászlót!" játék keretében: az a csapat nyert, amelyik az ellenfél zászlaját megszerezte, vagy az ellenséges csapat minden tagját legalább egy lövéssel eltalálta.

Az egyhetes tábort az eredményhirdetés zárta: a járőrverseny, a paintball és a kispuskalövészet legjobbjai megkapták jól megérdemelt érmeiket és vándorkupáikat, a legjobb lövő pedig – aki 50 köregységből 49-et teljesített – külön jutalomban részesült.

Szabó Zoltán őrnagy, a Honvédelmi Minisztérium Humánpolitikai Főosztályának főtisztje a tábor minden napját figyelemmel kísérte, és igen sikeresnek ítélte a gyerekek és a felderítő katonák teljesítményét, valamint a minisztérium és a dandár együttműködését.

 
 Fotó: 24. Bornemissza Gergely Felderítő Zászlóalj