Kiképzés éles harcanyagokkal

Zemianske Kostolany – így hívják azt a kicsiny, közel kétezer lakosú szlovák települést, ahol az elmúlt években rendszeresen megfordultak a magyar vegyivédelmi katonák. A falu határában található katonai objektumban települ ugyanis a szlovák haderő vegyivédelmi kiképző központja. A bázis különlegessége, hogy területén – szigorúan ellenőrzött körülmények között – éles harcanyagokkal is lehet kiképzéseket végrehajtani.

Mivel a rendkívül szigorú környezetvédelmi előírások miatt Magyarországon nagyon költséges lenne egy hasonló kiképzési objektum kialakítása és működtetése, a Magyar Honvédség vegyivédelmi katonái Szlovákiába járnak, hogy végrehajtsák az éles harcanyagok használatával számukra előírt kiképzési foglalkozásokat.

„Egy évben két alkalommal összesen hetven magyar vegyivédelmi katona vehet részt éles harcanyagokkal végrehajtott kiképzésen" – tudom meg Kovács Gábor őrnagytól, az MH 93. Petőfi Sándor Vegyivédelmi Zászlóalj kiképzési részlegvezetőjétől, aki egyben az ezen a héten – szeptember 19–23. között – Szlovákiában tartózkodó magyar „kontingens" parancsnoka is.

Az őrnagy hozzáteszi: két turnusban, tavasszal és ősszel érkeznek a szlovák vegyivédelmi kiképző központba a magyarok. Legfőbb feladatuk pedig az, hogy éles harcanyagokkal szennyezett katonai felszereléseket, technikai eszközöket, fegyvereket mentesítsenek. Mindezek mellett pedig gyakorolják az önmentesítést, valamint az ön-, és kölcsönös segítségnyújtást is.

Az éles harcanyagok közül a szlovákiai kiképzéseken általában kénmustárt használnak. Ez az anyag barnás színű, olajos állagú folyadék, amely az úgynevezett hólyaghúzó mérgező harcanyagok közé tartozik. Mindez azt jelenti, hogy a szer a bőrrel érintkezve megtámadja a szöveteket, amelynek nyomán nagyon lassan gyógyuló (és fájdalmas) hólyagok keletkeznek. Ha pedig a kénmustár nagyobb mennyiségben kerül be a szervezetbe – a bőrön, vagy a nyálkahártyán keresztül –, az akár halálos is lehet. Ezt az mérget egyébként Szaddam Husszein is használta, amikor vegyi támadásokat indított az 1980-as években az Irak északi részén élő kurdok ellen…

Nem véletlen, hogy a pályát úgy építették meg, hogy innen nem szabadulhat ki semmiféle veszélyes harcanyag. A három zónára felosztott terület külső része az úgynevezett biztonsági zóna, ide még gyakorló egyenruhában és civil ruhában is bemehetnek a katonák. A következő terület a védelmi zóna, amely már csak teljes védőfelszereléssel közelíthető meg, ám itt még nem találkoznak a kiképzésen részt vevők éles harcanyagokkal. A munka – vagyis a magyarok számára most a mentesítés – az úgynevezett veszélyes zónában zajlik, de itt is csak a lebetonozott, kiépített foglalkozási helyeken lehet tevékenykedni. A vegyivédelmi szakfeladatok végrehajtása során összegyűlt, használt mentesítő anyagokat pedig egy földalatti tartályban gyűjtik, s innen szállítják el megsemmisítésre.

Amíg mindezt megtudom, a magyar katonák első négyfős csoportja  már arra készül, hogy végrehajtsa a mai napra előírt feladatot. Társaik segítségével a Magyar Honvédségben rendszeresített 96 mintájú, szürke színű gumiruhát veszik éppen magukra. Mint azt Húsvéth Zsolt zászlóstól, a zászlóalj mentesítő századának vezénylő zászlósától megtudom, ez, az úgynevezett nehéz, szigetelő védőruha háborúban alkalmas a tömegpusztító fegyverek és a mérgező harcanyagok elleni védekezésre, békében pedig a katasztrófavédelmi feladatokban való közreműködésre. Ez utóbbira volt nagyon jó példa a tavaly októberi devecseri-kolontári vörösziszap-katasztrófa, amely után a „vévés" katonák több napon keresztül, szinte „non-stop" használták ezt a védőruhát.

A beöltözött négy magyar katona útnak indul a mintegy háromszáz méter hosszú pálya felé. A foglalkozási helyeken rájuk váró „instruktortól" tudják meg – a magyar katonák közül ő az egyedüli, aki terepszínű vegyivédelmi védőruhába öltözött be –, hogy mi is a feladatuk: az asztalokon található katonai felszerelésekről meg kell mondaniuk, hogy milyen mérgező harcanyagokkal vannak beszennyezve, majd ezt követően mentesíteniük is kell a rohamsisakot, a gépkarabélyt, a víz-utánfutót és az aknavetőt is.

Hogy hogyan történik mindez? A katonák egy zöld színű, leginkább a közönséges morzsaporszívóhoz hasonlító fémdarabbal vizsgálják meg a szennyezett eszközöket. A CAM–2 névre hallgató készülék képes a levegőből kimutatni a mérgező anyag jelenlétét és koncentrációját. A katonák ezt követően egy úgynevezett kimutató papírral igazolják a mérgező harcanyag jelenlétét és típusát. A következő lépés a mentesítés: hypoklorid vizes oldatával mossák le a eszközt, majd úgynevezett részleges önmentesítést hajtanak végre. Ezzel előzik meg azt, hogy a szennyezést továbbvigyék a következő foglalkozási helyre.

Az összes feladat sikeres teljesítése után pedig lezuhanyoznak, azaz lemossák védőruhájukról az esetlegesen rátapadt szennyeződéseket. A pályáról való kimenetel előtt ezt természetesen ellenőrizni is kell. Erre szolgál a mentesítést ellenőrző fülke, amelyben minden katona kilencven másodpercet tölt el. A fémdobozban hatvanöt fokos hőmérséklet uralkodik, éppen emiatt nem is lehet csodálkozni azon, hogy a magyarok előszeretettel becézik „sütőnek".

„Én nagyon szeretem ezt a védőruhát, hiszen maximális biztonságot nyújt, ráadásul komfortérzetet növelő, légzésrásegítő berendezés is van benne. Csak akkor kellemetlen, amikor a ruhán kívül is nagyon meleg van" – mondja Éva Lóránt törzsőrmester, az ABV felderítő raj parancsnoka, immár újra a biztonsági zónában.

A fiatal tiszthelyettes azt is elárulja, hogy számára semmilyen különleges érzést nem jelent, hogy ezen a kiképzésen éles harcanyagokkal kellett dolgoznia. Természetesen figyelnie kell arra, hogy ne érjen hozzá a szennyezett területhez, vagy földhöz, de erre ugyanúgy figyel akkor is, amikor Magyarországon, imitációs anyagokkal hajtanak végre mentesítési kiképzéseket.

„Mindez hozzá tartozik a szakmánkhoz" – summázza röviden.

Fotó: A szerző felvételei

További képekért kattintson galériánkra!