Szélvihar és lőporfüst

A különböző feladatok során a fedélzeti géppuskákon és gépágyúkon kívül nem irányított rakétákkal küzdötték le a hajmáskéri lőtéren kijelölt célokat. Bár az időjárás nem fogadta a kegyeibe a kiképzésen részt vevő 18 hajózót és a műszaki személyzetet, de szerencsére az erős széllökések és az időnkénti felhős-csapadékos idő csak megnehezítette a repüléseket, de nem akadályozta meg a felszállásokat és az éleslövészet biztonságos végrehajtását.

A három nap alatt változatos feladatokat hajtottak végre a helikopterekkel. A több célú kiképzési rendezvény ideje alatt a harcihelikopter-zászlóalj 716-os oldalszámú, „Csőri2" becenevű, ismert festésű Mi-24V, és a 336-os oldalszámú, gépágyús Mi-24P helikopterekkel támadták a hajmáskéri lőtér céljait. A 336-os a 30 milliméteres gépágyújával, valamint a 716-os az orrgéppuskájával zúdította lövedékeket a földre.

Emellett az Sz-5MO típusú, növelt hatóerejű repesz-romboló harci résszel felszerelt, nem irányított rakétával, valamint „nagyobb testvérével", az Sz-8 KOM típusú nem irányított rakétával is lőttek a hajózók. 
Dörgött a fegyver a helikopterek szűkös deszantterében is. Innen a 7,62 milliméteres gépkarabélyokkal dolgoztak a katonák.

A lövészetek célja is sokrétű volt. A feladatok végrehajtása során gyakorolták az együttműködést az MH 86 ERICS (Előretolt Repülésirányító Csoport) szakembereivel is. Erre szükség volt mind a továbbképzés, mind a jogosultságok fenntartása miatt.

A gyakorlaton a NATO-ban megszokott közeli légitámogatási eljárásokat alkalmazták.
Fontos volt az éleslövészet a Kabul repülőterére készülő, a magyar Mi-24 Air Mentoring Team (Légi Kiképzést Támogató Csoport) hajózóinak felkészülése szempontjából is.

Lefogni a területet: annak, aki a célterületen van és a helikoptert veszélyezteti, ne legyen se lehetősége, se kedve „elődugni" a fejét. Ehhez persze kell a Mi-8-asok ajtajába szerelt 7,62-es PKM géppuska is és mögötte a megfelelően kiképzett fedélzeti technikusra, aki ekkor ajtólövészi szerepkörben dolgozik. Ezt a feladatot gyakorolta a szállítóhelikopter-zászlóalj két (a 6206 és a 6215 oldalszámú) Mi-8-as helikopterével a kijelölt hajózóállomány.

Az erőforrásokat igyekeztek maximálisan kihasználni a zászlóaljnál. Így míg a helikopterek személyzete a lövészet során nem változott (kivéve természetesen az egymást váltó „extra" fedélzeti technikusokat, akik a géppuskákat használták), addig a kirepülés és a hazarepülés során más-más személyzet hajtott végre kiképzési feladatokat. Két, frissen kiképzett és kinevezett másodpilóta például navigációs gyakorlattal töltötte az időt Szolnok és Veszprém között.

A különböző magasságokban, sebességgel és távolságokban repülő helikopterekről három célcsoportra lőttek a géppuskával, imitálva az Afganisztánban esetleg előforduló helyzeteket. A technikusok négy körönként váltották egymást az ajtóban. A négy rárepülés különböző repülési profillal történt, így volt egyenletes sebességgel mozgó helikopterről és dinamikusan lassító-gyorsító gépről is lövészet. A szél ereje és iránya miatt csupán az egyhelyben függésből történő lövészet maradt el.
Az éleslövészet fókuszában a Mi-17 Air Mentoring Team-be készülő fedélzeti technikusok voltak, az ő képzésüket szolgálta a lövészettel eltöltött nap. Ők végigmentek a földi előkészítési fázison, s ennek volt a csúcspontja a légi éleslövészet. A lövészet az újonnan kiképzettek mellett a már a feladatra felkészített fedélzeti technikusok szinten tartására is alkalmas volt. S persze arra is, hogy a kétórás repülés után a pilóták elgémberedett tagokkal másszanak elő a fülkéből.

(További képekért kattintson galériánkra!)

Fotó: Dévényi Veronika