Ugrás a tartalomhozUgrás a menüpontokhozUgrás a lábléchez

Csak egy ugrás… – Afganisztánból jelentjük

Szöveg: Trautmann Balázs |  2012. május 21. 10:13

..és máris Kabulba ért a Mi-24 Air Mentor Team 7. váltásának (AMT-7) csapata. Ebben nagy szerepet játszott a német légierő C-160 Transall típusú repülőgépe. Legendásan érzékeny, a rakétaindítás veszélyére reagáló önvédelmi rendszere szerencsére most nem lépett működésbe, így különösebb izgalom nélkül telt el az egyórányi út. Igaz, így a látványos infracsapdaszórás is elmaradt…

1595936115
Nem maradhatott el viszont a fegyverek, azaz az önvédelemre szolgáló pisztolyok és
gépkarabélyok átvétele. Remélhetőleg soha nem lesz szükség a használatukra, de a szintén
most megkapott, kerámiabetétekkel ellátott repeszálló mellényekkel együtt ez kötelező
felszerelés az AMT-7 számára is.

A lőfegyver mellett az információ a legfontosabb eszköz, amivel a most érkezett magyar
katonák képesek magukat „megvédeni": a hazautazás előtt álló 6. váltás ismertette a
legfontosabb tudnivalókat a délutáni találkozón. A tegnap érkezett váltás számos tagja ugyan
már nem először jár Kabulban, de mint Koller József ezredes, az AMT-7 parancsnoka jelezte,
az elődök hat váltása „már sok pocsolyába belelépett, így az újaknak erre már nem lesz
szükségük". A csapat most érkezett tagjaira hamarosan egy – minden, a feladatát Kabulban
megkezdő katona számára kötelező − eligazítás vár (Newcomer’s Briefing), de nem árt szűkebb,
hazai körben is megbeszélni a tábor életével, a biztonsággal kapcsolatos tudnivalókat.

1595936116
A kétnapos utazást figyelembe véve érthető, hogy délután és este a pihenés, az ideiglenes
szállásul szolgáló sátrakban történő elhelyezkedés jelentette a legfontosabb feladatot.
Szombaton már a leendő afgán és amerikai partnerekkel is találkozott az AMT-7 állománya, a
6. váltás „adta át" őket a következő négy hónapra. A találkozón Joshua Bowman alezredes, a
438. század parancsnoka biztatta az AMT-7 most érkezett, első missziójukat megkezdő
tagjait: nem baj, ha nem érzik még magukat teljesen kényelmesen, neki ez még két hónap
ittlét után sem sikerült. Igaz, az sem jó, ha már minden komfortos, hiszen akkor valamit
rosszul csinálnak; mindig kell, hogy legyen feladat, kihívás, ami foglalkoztatja a mentorokat.
Az amerikai parancsnok arra is emlékeztette az „újoncokat": apró lépésekkel, folyamatos
fejlődéssel, eredményekkel lehet és kell itt számolni.

Remek hangulatban találkozott később a magyar mentorcsapat a leendő afgán kollégákkal.
Az afgán pilóták, műszakiak a magyar szemnek talán szokatlan örömmel és nyíltsággal
köszöntötték azokat a magyar szakembereket, akikkel a következő négy hónapban egymást
segítve és tanítva dolgoznak majd együtt. A tervek szerint először az elméleti oktatásra
helyezik a hangsúlyt, később már a repülés is egyre nagyobb szerepet kaphat.

Az együttműködést nemcsak a mosolyok jelzik, hanem az izzadság nyomai is: az AMT-6 parancsnoka, Suszter Attila őrnagy tartott amerikai partnerével együtt szombaton edzést
az érdeklődőknek. A nemzetközi közös edzés egyben azt is bizonyította: 1800 méter
magasságban, a kellő akklimatizálódás után a magyar katonák szinte mindenre képesek…

1595936116

 Fotó: Dévényi Veronika

További képekért kattintson galériánkra!