Shohnabashohna

Az alig több mint egyéves misszió egy újabb mérföldkőhöz érkezett a napokban. Egy olyan osztály végzett a kiképző központban, amelynek tagjai kiképzésük befejeztével egy-egy harcoló alakulatnál fogják folytatni repülő pályafutásukat.
A hallgatók először a vizsgáztatásra kijelölt oktatók előtt írásbeli vizsgát tettek a vészhelyzeti eljárások ismeretéből. Ezt követően, az előző napi felkészülésüknek megfelelően eligazítást tartottak, amely szintén az értékelendő feladatok közé tartozik, és egyik lényeges része a kiképzésnek. Ezt követte egy összetett repülési feladat, amely kötelék-útvonalrepülésből, majd külső leszállóhely szintén kötelékben végrehajtandó kiválasztásából és az oda történő leszállásból állt.

A sivatagos környezetben végrehajtott feladatok hallgatónak és oktatónak egyaránt kihívást jelentenek. Nemcsak azért, mert a leszállásokat finom porral fedett területen, kötelékben kell végrehajtani – ami gyakran nulla méteres látástávolságot eredményez a leszállás utolsó fázisában –, hanem azért is, mert a tereptárgyakban szegény, jellegtelen területen a leszállóhely ismételt megtalálása szakértelmet, precizitást kíván és fokozott szellemi igénybevételt jelent.

A hallgatók eredményesen vették az akadályt, így egy ünnepség keretében átvehették az iskola sikeres elvégzését igazoló oklevelet. Az Afgán Nemzeti Hadsereg (ANA) alaki szabályainak megfelelő ünnepséget a tábori imám Korán-idézetet énekelve nyitotta meg, ami különleges légkört teremtett a rendezvény további lefolyásához. Az ünnepi beszédben elhangzott, hogy az iskola olyan helikoptervezetők, fedélzeti mérnökök, valamint ajtólövészek egy kis csapatát bocsátotta útjára, akik a kiképzésüket a NATO irányelvei alapján, koalíciós környezetben kapták. Ne felejtsék el, amit tanultak, sőt ragaszkodjanak az elsajátított tudáshoz, mert azzal letéteményeseivé válnak a megújuló afgán légierőnek.

Ennek a tudásnak a megszerzéséhez járult hozzá a Magyar Honvédség Mi−17 szállítóhelikopter-személyzetekből és -üzemeltetőkből álló csapata.