Exponált embertelenség
Szöveg: Kálmánfi Gábor | 2011. április 24. 10:21A világhírű francia fotóművész Henry Cartier-Bresson megnézte a képeit egy kiállításon, aztán odament hozzá és nemes egyszerűséggel így szólt: „Csak egy szót mondok önnek: Goya.” John le Carré, angol író, a kémregény irodalom egyik legismertebb alakja állítása szerint inkább megnéz a televízióban töménytelen mennyiségű háborús közvetítést, mint hogy kötelezően végig kelljen néznie egy, az emberi szenvedésről szóló McCullin albumot.
aki ráadásul lelkileg és testileg is épen került ki az embertelenség
poklaiból.
Saját bevallása szerint eleinte az egy év–egy háború jegyében dolgozott. Aztán egy évre már két háború esett, majd három, aztán húsz év után vége szakadt a folyamatnak.
Nem azért, mert a világon nem dúlt már háború és nem is azért, mert az embertelenség és a gyilkolás szabadságolta volna magát. Sokkal inkább azért, mert McCullin hosszú évek után már nem volt képes tovább fényképezni azt, amire mások még rápillantani is képtelenek.
Húsz éven át járt a halál nyomában, többször maga is szembenézett vele és közben sosem vesztette el emberségét. Hogy miként sikerült ez neki?
McCullin 1935-ben született Észak-London egy szegényebb negyedében. Eleinte a Brit Királyi Légierőnél dolgozott, mint légi fotográfus, aztán pedig 1964 és 1984 között többek között Cipruson, Kongóban, Biafrában, Vietnamban, Kambodzsában, Bangladesben, Salvadorban és számos egyéb helyen örökítette meg a háború borzalmait.
A kilencvenes évektől kezdve munkái az angol és indiai tájképek mellett kizárólag az afrikai kontinensre korlátozódtak: dokumentálta például az AIDS krízist Dél-Afrikában, Botswanában és Zambiában, illetve többek között könyvet adott ki az etiópiai „elveszett törzsekről" is.
„A fotográfia nem a látásról szól, hanem az érzelmekről. Ha képtelen vagy átérezni azt, amit látsz, akkor azok sem fognak érezni semmit, akik a képeidet nézik" – fogalmazta meg művészi hitvallását.
Háborús munkáira visszatérve érdekes, hogy húsz éven át mindenféle védőfelszerelés nélkül dolgozott és a fotós felszerelését is megpróbálta a lehető legszükségesebbekre korlátozni, mondván: ő nem tetőtől-talpig „feldíszített karácsonyfa". Számtalan alkalommal került életveszélybe. Vietnamban például letette fényképezőgépét maga mellé a rizsföld szélén és gép azonnal találatot kapott, de ő – csodálatos módon – megúszta.
„Amikor először indultam a háborúba fényképezni, azt gondoltam, hogy nagyon izgalmas és kalandos lesz. Aztán felfedeztem a szörnyű szenvedést, majd Biafrában láttam haldokló gyerekeket és a látvány sokkolt. Gyorsan kiábrándultam" – idézi fel a kezdeteket.
Háborús képei valóban szinte egytől-egyig sokkolóak. A légnyomást kapott katona (balra fenn), vagy a halott fiatal lány képe (jobbra) csak három példa a sok közül. Ez utóbbi Bejrútban készült fotográfián a Falange (szélsőséges libanoni nacionalisták) hat tagja szerenádot ad a holttest felett.
DonMcCullin visszaemlékezése szerint a kép készítése előtt éppen szélsőséges kivégzőcsoportok embertelen tevékenységét figyelte kapualjakból. „Láttam, ahogy tízes-húszas csoportok hidegvérrel legyilkolják ezeket az embereket… az idegösszeomlás szélén álltam. Néhányan utolsó erejükkel Allah nevét kiáltották, aztán vége…
Remegő térdekkel távoztam, de egy kereszteződésben zene ütötte meg a fülemet. Felnéztem és megláttam a halott palesztin lányt, a hideg, sáros úton. Nem lehetett több tizenhat–húsz évesnél. Mögötte félkörben ott állt egy csoport fiatal keresztény, az egyiknél Thomson gépfegyver, a másiknál Kalasnyikov. Egy másik – aki történetesen egy lantot tartott a kezében – megszólított. Hé uram! Jöjjön, csináljon egy képet! Közelebb mentem és készítettem két képet, de még a fénymérőmet sem használtam, csak találgattam a helyes expozíciós értékeket. Utána fejvesztve menekültem."
A BBC rádióriportere egy alkalommal megkérdezte tőle, hogy ennyi év távlatából megtalálta-e már a lelki békéjét? Azt felelte: még nem teljesen, de jó irányba haladok. „Meg kell szabadulnom az engem kísértő emlékektől és a napfény felé kell törnöm."
S hogy miért vont párhuzamot Henri Cartier – Bresson fotográfiái és Goya háborús festményei között? Nos, nézzék meg például a festőművész Madrid védőinek kivégzése című képét és rögtön világos lesz minden.
Don McCullin fotográfiái
