A Balkán nemzetei továbbra is számíthatnak ránk

Hende Csaba kiemelte: a koszovói emberek másfél évtizede élnek a háború árnyékában, és számukra minden nap, ami fegyverropogás nélkül telik el, nyereség. „Az elmúlt hetek eseményei, a minden korábbi képzeletet felülmúló koszovói menekültáradat hullámai megmutatták, mennyire fontos mindaz, amit a Magyar Honvédség katonái a KFOR NATO-misszió keretében Koszovóban tesznek. Mennyire fontos ez Koszovónak, az ott élő embereknek, és mennyire fontos Magyarország mellett egész Európának" – fogalmazott.

A tárcavezető szerint a békéhez vezető utat a koszovóiaknak kell bejárniuk. Mi csak segíthetjük őket, békefenntartással, a veszélyeztetett kisebbségek védelmével, a szent helyek és a kulturális örökség – amely nagyrészt a világörökség része is – oltalmazásával, különféle európai uniós programokkal, jótékonysági akciókkal, valamint a közös érdekeken alapuló beruházásokkal.

„A Balkán nemzetei továbbra is számíthatnak ránk, úgy, ahogy az elmúlt hónapokban számíthattak rátok" – mondta Hende Csaba, hangsúlyozva, hogy a tizenegyedik váltás katonái „jól és tiszteletreméltóan szolgáltak, megbecsülést vívtak ki a piros-fehér-zöld zászlónak Koszovó népe és szövetségeseink előtt egyaránt."

A NATO felkérésére az MH KFOR Kontingens tizenegyedik váltásában mintegy 150 fővel több katona utazott ki, mint korábban. Így a Koszovóban szolgáló magyar békefenntartók száma az elmúlt fél évben 350 fő volt – többségük a tatai MH 25. Klapka György Lövészdandár katonája . A kontingens két manőverszázadból, valamint a parancsnokságból, illetve a megfelelő hátteret biztosító támogatóerőkből állt. A manőverszázadok feladata – egy-egy többnemzeti zászlóalj részeként – a NATO jelenlétének fenntartása, a járőrözés, az ellenőrző-áteresztő pontok működtetése és a különböző típusú kiképzések végrehajtása volt. A kontingens része volt még egy összekötő-megfigyelő csoport is, amely Podujevo járás közigazgatási szervezetei és intézményei, valamint a KFOR-parancsnokság közötti kapcsolattartásért felelt.

A kontingens egyik műveleti százada a pristinai Slim Lines táborban állomásozott, ahol – egy portugál alegységgel közösen – a KFOR harcászati tartalék zászlóalja volt. A Novo Selóban települt század pedig, amerikai alárendeltségben, a Keleti Többnemzeti Harccsoport (Multinational Battle Group East, MNBG-E) részeként végezte feladatait.

A tizenegyedik váltás parancsnoka, Preininger Győző alezredes, a visszafogadó ünnepséget követően – amelyen elismeréseket is átadtak – a honvedelem.hu kérdésére válaszolva elmondta: a hazai és a nemzetközi elöljárók által meghatározott feladatokat maradéktalanul végrehajtották. „Katonáink felkészültségét mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a Keleti Többnemzeti Harccsoporton belül a magyar század volt az, amelyik a legtöbb feladatot kapta" – tette hozzá az alezredes, akinek a mostani volt a negyedik balkáni külszolgálata.

Felesége, Preininger-Bódis Andrea kérdésünkre hozzátette: elég kemény volt az elmúlt 210 nap, de „a mindennapi kötelezettségek meggyorsították az időt". Szerencsére mindennap tudtak beszélni egymással a világhálón keresztül, ami azért könnyebbé tette a család számára a távollétet.

Bánfalvi Gergely százados, a Novo Selóban települt század parancsnoka elmondta: a műveleti területen a fő feladatuk a mozgásszabadság, illetve a biztonságos környezet fenntartása volt. „Ennek érdekében rengeteg járőr típusú és objektumvédelmi feladatot hajtottunk végre" – emelte ki a százados, hozzátéve, hogy alegysége alapvetően a tatai lövészzászlóalj századainak katonáiból állt, de természetesen néhány beosztásba más alakulatoktól érkeztek egyenruhások. „Sikeres volt a missziónk. Nagyon jó visszajelzéseket kaptunk a külföldi parancsnokainktól" – fogalmazott a százados, aki hangsúlyozta azt is, hogy bár békés és nyugodt körülmények között dolgoztak, azért „érezhető volt a feszültség az albánok és a szerbek között".

Első misszióján van túl Szécsi Zsófia hadnagy, aki a Slim Lines táborban települő század egyik szakaszparancsnoka volt. „Fárasztó, de eseményekben és élményekben dús fél éven vagyok túl. Nagyon sokat tanultam, nemcsak a szakmában, hanem magamról is. Hogy milyen parancsnoknak lenni és milyen az, amikor nemcsak napi nyolc órában találkozom az embereimmel, hanem a nap minden percében ott vannak velem" – mondta Zsófia, aki szerint az volt a legnagyobb kihívás, hogy nemcsak a huszonnyolc (férfi) katonából álló szakaszának szolgálati életét kellett irányítani, hanem meg kellett oldani a mindennapi problémákat is.

Fotó: Krasznai-Nehrebeczky Mária