Ugrás a tartalomhozUgrás a menüpontokhozUgrás a lábléchez

Csodahelikopter, hősies lovagi küzdelem és huszárok

Szöveg: Kánya Andrea - Kecskeméti József |  2008. május 19. 8:24

A Szonda Ipsos reprezentatív felmérése szerint a társadalom a harmadik legelismertebb közintézményként nevezte meg a Magyar Honvédséget. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint a hétvégén megrendezett majális, melyre tömegével látogattak el az érdeklődők, kicsik és nagyok egyaránt.

Idén 160 éves a Magyar Honvédség. Ez alkalommal tartották meg hétvégén a Városligetben és a Hősök terén a Honvédség kulturális majálisát.
Pontosan 160 évvel ezelőtt, 1848. május 16-án Baldacci Manó ezredes és Batthyány Lajos miniszterelnök „Hazafiak" címmel felhívást közölt egy közel tízezer fős nemzetőrség létrehozásáról. Ez az alakulat volt maga a honvédség, melynek tagjai akkoriban három évet szolgáltak.

Azóta persze a Magyar Honvédség sok változáson ment keresztül. Mindezen változásokat, jellemzőket, haditechnikai eszközöket, tankokat, helikoptert és megannyi, a Honvédség életével kapcsolatos tárgyat, egyesületet ismerhettünk meg a majálison. Hagyományőrző huszárok, a Honvéd Együttes és a Magyar Honvédség Támogató dandár díszelgő alegysége is bemutatót tartott a rendezvényen, míg később a ZMNE tanulóinak látványos közelharc- bemutatójára került sor, illetve láthattuk a Zrínyi Miklós Baranta Hagyományos Magyar Harcművészeti Sportegyesület bemutatóját is.

A kilenc órakor kezdődő rendezvényen, a Hősök terén díszegységek vonultak fel, ahol láthattunk huszárokat, második világháborús, illetve az Osztrák-Magyar Monarchia idejéből származó egyenruhákat is. Persze a számos szórakoztató program mellett azért mégis csak emlékezni
gyűltek össze a honvédség és a minisztérium vezetői. Ennek koszorúját
Havril András vezérezredes, vezérkari főnök a téren lévő emlékműnél helyezte el, majd rövid beszédében a hagyományok fontosságáról és a hadsereg
felelősségéről ejtett szót. Utóbbiról beszélt lapunknak Szekeres Imre is. A
honvédelmi miniszter elmondta: a katonaságnak kettős feladata van. Az
ország védelme mellett – katasztrófahelyzetben – az emberi életek és az
anyagi értékek mentése is fontos. Mindez hozzájárul ahhoz, hogy
meglehetősen magas a társadalmi elfogadottsága a szervezetnek. Szekeres
Imre a nyáron kezdődő nyugat-koszovói misszióval kapcsolatban
megjegyezte: a kontingens felkészült, s arról is meggyőződött, hogy
katonáink biztonságáért mindent megtettek Pec városában.

Az ünnepélyes tiszteletadást követően a figyelem a városligeti nagyrétre összpontosult: a terepszínű sátrak között az olcsó sör és lángos mellett egyenruhák, fegyverek, terepjáró rajgépkocsik, tankok és egy helikopter is várta az érdeklődőket, legfőképp a gyerekeket. Úgy tűnt, ők a leginkább kíváncsiak a járművek külsejére- belsejére, hiszen minden tankról csüngtek a gyerkőcök, a helikopter előtt pedig kígyózó sorban várták, hogy a pilótafülkébe ülhessenek.

A Magyar Honvédség Civil-katonai együttműködési és lélektani műveleti központjának sátrában megismerkedhettünk az afganisztáni népviselettel. A női ruhák, a kendők mellett bemutatkozott a szervezet is: a válságterületeken állomásozó katonák tevékenységét szeretnék elfogadtatni a lakossággal. A sátor mellett bemutatott érdekes kocsi sokaknak felkeltette az érdeklődését: LCD TV az ablakban, belül pedig komoly hifi-berendezés. Mindebből összesen kettő darab található Afganisztánban. E multimédiás gépjármű nem a magyar katonák szórakoztatására áll rendelkezésre a csapatoknak, hanem a lakosság tájékoztatására szolgál.

Nem messze a Veterán Katonai Hagyományőrző Egyesület sátrába tévedünk. A szervezet 1994-ben alakult, és az 1960 és 1990 közötti haditechnikai eszközöket és egyenruhákat vonultatta fel, illetve a hidegháborús “Czinege-korszak" tárgyi emlékeit mutatta be.

A gyermek-sarokban óriási zsivaj volt hallható egész nap: az ugrálósátor mellett a picurok kipróbálhatták a lovagi tornát, felülhettek különböző lovakra, a sisak-, illetve címerbemutatón tanulmányozhatták a honvédség történetét, a rajzversenyen pedig megmutathatták tehetségüket. De a legnépszerűbb mégis csak egy Mi24-e harci helikopter volt, méghozzá nemcsak a gyerekek, de a felnőttek körében is. Egymás sarkában állva várták, hogy beülhessenek, esetleg egy fényképet készítsenek a gépről. Ugyancsak le se lehetett vakarni a gyerkőcöket a katonai rendészet autójáról, amit már remekül tudtak szirénáztatni.

Fotók: Tóth László, Kánya Andrea