Gépágyúkkal kivívott Légi Fölény

A reggeli teendőket illetően a gépágyúlövészet nem különbözött az egy nappal korábbi rakétalövészettől: a műszaki katonák kora reggel – két és fél órával az első felszállás előtt – kivontatták a hangárokban pihenő gépeket és megkezdték a repülés előkészítését.  Ám ezúttal nem rakéták kerültek a szárnyvégekre, hanem a vadászgépek törzsébe töltötték be a 27 milliméteres gyakorlólövedékeket.

A pilótáknak hatvan darab lőszer állt a rendelkezésükre, hogy „meglőhessék" az elvárt eredményeket. Nehezítette a feladatot, hogy a céltárgy sem volt épp megszokott: a földi célok leküzdésében már nagy rutinnal rendelkező magyar pilótáknak ezúttal egy, a reptereken használthoz hasonló „szélzsákot" kellett eltalálniuk, amelyben egy detektor rögzítette a közelében elhúzó vagy éppen becsapódó lövedékek hangját. A tízméteres körben mérő műszert és ennek narancssárga, lobogó borítását egy LearJet 35 típusú repülőgép vontatta maga után, körülbelül 800 méternyi magasságkülönbséggel.

Első hallásra igencsak veszélyesnek tűnik e mutatvány, de ennek ellenére ez egy jól bevált, Svédországban rendszeresen alkalmazott módszer, és a LearJet pilótáinak is csak egy kérésük volt a kecskeméti katonák felé: „arra lőjenek, aminek nincsen szárnya!" A svédek által csak „traktorként" emlegetett gép a szárnyai alatt vitte magával a céltárgyakat, majd a a pilóta a kellő magasságot elérve egy csörlő segítségével kieresztette azokat a megfelelő távolságra.

A lövészetet követően Langó Viktor százados honlapunk kérdésére válaszolva elmondta: egy ilyen feladat még úgy sem egyszerű, hogy negyedik generációs vadászgép lévén, a Gripenben számos műszer segíti a pilótát abban, hogy tudja, célpontja egészen pontosan hol is helyezkedik el. Egy ilyen kisméretű, mozgó tárgyra tüzeléskor minden tudásukra szükség volt − tette hozzá a százados.

A sikeres lövészet leglátványosabb bizonyítéka pedig az volt, hogy a feladat befejezése után számos lyukat lehetett látni a „traktor" vontatta „szélzsákon".