Katonák bevetésére is szükség lesz, ha folytatódik a globális felmelegedés

Az éghajlatváltozás a környezet átalakulása-­átalakítása miatt számos társadalmi és politikai következménnyel jár: az ivóvízhiány, a mezőgazdasági termelékenység romlása, a trópusi betegségek terjedése, az időjárás ingadozása olyan biztonsági problémákat okoz, amelyek már ma is a katonai erő széleskörű alkalmazását vetítik elő – sorolta fel a várható katasztrófákat Padányi József.

A dandártábornok rámutatott: ­ van összefüggés a terrorveszély növekedése és a klímaváltozás között, legalábbis ezt támasztják alá a klímajelentések prognózisai. A globális felmelegedés súlyosabb viharokat, szárazságot és áradásokat okoz majd, valamint az északi­ és déli-sarki jégpáncél, a gleccserek olvadása megemeli a világtengerek vízszintjét. Bizonyosra vehető, hogy a leginkább elmaradott afrikai és ázsiai országokra már kisebb mértékű felmelegedés is katasztrofális hatást gyakorolna. A politikailag instabil régiókban az éghajlatváltozás okozta pusztulás és éhínség egyértelműen segítené a szélsőséges erőket és a terrorizmus kibontakozását.

A folyamat korántsem a „jövő zenéje". Az elemzők úgy látják, hogy a szíriai polgárháború kitörésének okai között jelen volt a szárazság, az éhezés és az elvándorlás. Szíriát 2006 és 2011 között példátlan aszály sújtotta. Öt egymást követő évben is kétszáz milliméter alá zuhant az éves csapadékmennyiség, ami azt jelentette, hogy az öntözés nélküli területeken lábon elszáradt a gabonafélék jelentős része, ezt pedig, takarmány híján az élőállat-állomány is igencsak megsínylette.

Olyan egymásra épülő jelenségek ezek, amelyek a világ más pontjain is felüthetik a fejüket, ami annál is valószínűbb, mivel várhatóan 2050-­ig további több mint ötven százalékkal csökken a megművelhető terület. Az elmaradott, nem öntözéssel művelt, a természetes csapadékmennyiségnek kiszolgáltatott államokban folyamatosan csökkenni fog a mezőgazdaság termésátlaga. Az emelkedő vízszint jelentős termőterületeket veszélyeztet. Az
aszály következtében fellépő élelmiszerhiány és a hőség valóságos népvándorláshoz vezet. A tömeges migráció nyomában pedig menetrendszerűen kezdődik a politikai destabilizáció is.

A kutatók úgy vélik, Ázsiában, a Himalája olvadó gleccserei és az ivóvízhiány okozzák majd a legtöbb problémát. A vízhiánytól szenvedő emberek száma 2050­-re a térségben elérheti az egymilliárdot is. A monszun intenzitásának növekedése miatt a termőterületek minősége romlik, így a terméshozam akár harmadával csökkenhet a régióban. Az emelkedő hőmérséklet és az aszály mindenütt drámai változásokat okoz, az Amazonas keleti régiójában például a század közepére szavannává alakíthatják az esőerdőt.

Ma már nyilvánvaló, hogy az ivóvíz a stratégiai jelentőségű nyersanyagok sorába emelkedett. A Földön található vízkészlet az éghajlatváltozás miatt folyamatosan csökken, elosztása pedig egyenlőtlen. A statisztikák szerint a Föld lakosságának közel kétharmada már ma sem jut megfelelő minőségű vagy mennyiségű vízhez. Már megjelentek a „vízmenekültek", és minden bizonnyal a jövőben egyre többen hagyják majd el országukat ezen ok miatt. Európa déli országai máris érzik a tömeges migráció káros hatását – értékelte a helyzetet Padányi József.

Rámutatott, a vízhiány már a közeljövőben is fegyveres konfliktusokhoz vezet, emellett előrevetíti a jövő nagy, vízért folytatott háborúinak képét.
Több ország fegyveres erőit is megmozgatta az a tény, hogy a globális felmelegedés hatására 2007 nyarán újra járhatóvá vált az Európa és Ázsia közötti legközvetlenebb hajózási útvonal. A legendás Északnyugati átjárót eddig egész évben jégpáncél tette járhatatlanná a hajók számára. Éppen ezért a környező országok katonai szempontból ugyancsak elhanyagolták a térséget, s csak most kezdenek ráébredni, mekkora stratégiai előnyt jelent az átjáró katonai ellenőrzése, így most mind az Egyesült Államok, mind Kanada elkezdte a körzetben lévő haditengerészeti és légi támaszpontjait katonai jelenlét demonstrálására használni.

Ugyanez igaz az Északi-Sarkra is, melynek térképét már elkezdte átrajzolni az emelkedő hőmérséklet, a jégpáncél zsugorodásával pedig évről évre északabbra tolódik a használható területek határa. Itt egyértelműen Oroszország van a legelőnyösebb helyzetben, hiszen a hidegháború alatt már megvalósult a katonai jelenlét, a három orosz flotta közül pedig kétségkívül az Északi Flotta a legerősebb. A döntéshozók kiemelten foglalkoznak a térséggel, amit mi sem bizonyít jobban, mint az új északi stratégia, amely különleges, arktiszi speciális erők létrehozásáról döntött, ezek feladata az orosz biztonsági érdekek és az északi határterületek infrastruktúrájának védelme lesz.

A klímaváltozás egyre több országban kap helyet a stratégiai tervezésben. A Pentagon klímafejezetet dolgozott be a négyéves védelmi programba, a külügy is hasonló fejezetet készít a maga párhuzamos programjában, az Obama­ kormányzat pedig politikájának központi kérdéseként kezeli. A jövő klímaváltozással is számoló forgatókönyveit amerikai kutatók kezdték összeállítani, akik a globális felmelegedést komoly veszélyként értékelték az Egyesült Államok biztonságára nézve. A tanulmány „A nemzeti biztonság és a klímaváltozás fenyegetése" címet kapta, és azokat a kockázatokat vette górcső alá, amelyek a felmelegedés hatása nyomán a biztonsági környezetet érintik.

Padányi József kiemelte: egyre nagyobb hangsúlyt kap a katonák és a hadsereg által használt eszközök felkészítése a szélsőséges időjárási viszonyokra. Előtérbe került például a hő, a magas környezeti hőmérséklet, amely hatást gyakorolhat a katonák fizikai tevékenységére. Napjaink válságreagáló katonai műveletei jellemzően forró égövi körülmények között zajlanak, ez pedig a jövőben csak rosszabbodni fog, hiszen a globális felmelegedés hatására az eddig mérsékelt éghajlatú országok időjárása is megbolydult. Ezt bizonyítja, hogy világszerte sorra dőlnek meg a hideg- és melegrekordok.

Ugyancsak súlyos veszélyt jelent a korszerű fegyverrendszerekre és a katonai bázisokra a szélsőséges időjárás (forróság, intenzív csapadék) okozta hatás, elég csak az elmúlt évek pusztító hurrikánjaira gondolni, melyek adott esetben egy katonai támaszpontot is képesek megrongálni, nem is beszélve a légiközlekedés megbénításáról.

A dandártábornok rámutatott: a hadseregnek mint szén-dioxid kibocsátónak is van feladata – minimalizálni a káros hatásokat, biztonságosabbá tenni a katonák tevékenységét, és csökkenteni a saját kibocsátását.