Kicsi az esélye az Irán elleni izraeli akciónak

„Úgy gondolom, sokkal inkább arról van szó, hogy Izrael minél keményebb szankciókat szeretne elfogadtatni Iránnal szemben", mondja kérdésünkre Tálas Péter biztonságpolitikai szakértő, a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem Stratégiai Védelmi Kutatóintézet igazgatója. „Amennyiben Izrael tényleg katonai akciót fontolgatna, bizonyosan nem vitázna hosszasan a kérdésről, és főleg nem jelentené be előre. A fenyegetés ebben az esetben inkább a diplomáciai nyomásgyakorlás eszköze."

Tálas Péter szerint nemcsak Izraelnek, de az Egyesült Államoknak sem érdeke a jelen szituációban egy Irán elleni katonai akció, márpedig a zsidó állam amerikai jóváhagyás nélkül biztosan nem vihetne keresztül egy hasonló műveletet. „Irán ellen nem lenne elegendő egy, az osziraki atomközpont elleni támadáshoz hasonló egyszeri akció, huzamosabb ideig kellene bombázni több intézményt, át kellene repülni az amerikai ellenőrzésű iraki légtéren, műholdfelvételeket kellene szerezni – washingtoni jóváhagyás nélkül ez kivitelezhetetlen lenne", fogalmaz a szakértő, aki szerint Irán roppant komoly kellemetlenségeket tudna okozni Amerikának egy hasonló akció esetén. „Irakban a radikális síiták révén nehezíthető meg a december 31-i amerikai kivonulásig tartó időszak, Afganisztánban pedig szintén erős Teherán befolyása. Márpedig 2012 közepére Obama elnök ott is 30 ezer fővel akarja csökkenni az amerikai csapatok létszámát."

A szakértő felhívja a figyelmet: habár a nyugati világ többnyire üdvözölte az arab tavasz eseményeit, Izrael biztonsági helyzete stratégiai értelemben véve egyáltalán nem javult a történtek hatására. Egy hasonló katonai akció csak tovább rontana a helyzeten.

„Irán feltüzelhetné a Hezbollah aktivistáit, arról nem is beszélve, hogy a támadás az egyiptomi választásokon hatalmas előnyt adna a Muzulmán Testvériségnek. Szíriában szintén nagyon megerősödnének a Teherán-barát erők, és Irakban Núri al-Máliki kormánya is egyre inkább Teheránhoz közeledne – nem is lenne más lehetősége a társadalmi mozgások figyelembe vétele mellett. Sem Izraelnek, sem az Egyesült Államoknak nem érdeke, hogy a status quo felboruljon és mindenki ellenük forduljon. Az év elején történt események miatt már így is túl sok minden változott. Persze éppen

emiatt érthető a jelenlegi nagy mozgolódás is: senki sem tudja pontosan kiszámítani a jövőt, és mindenki keresi a helyét."

Tálas Péter hozzáteszi: az ENSZ Biztonsági Tanácsa biztosan nem adna felhatalmazást egy hasonló akcióra. Izrael jelenlegi legfőbb célja annak előmozdítása lehet, hogy szülessenek Irán ellen minél keményebb szankciók. „Azt azért kiemelném, hogy a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség jelentése értelmében semmi másról nincs szó, mint arról, hogy Irán küszöbállam szeretne lenni, hiszen már ez is egyfajta védettséget jelent, illetve megemeli az ország politikai, diplomáciai súlyát. Mindez korántsem vonja maga után automatikusan azt, hogy ténylegesen atomfegyvert állítana elő. Inkább azért tart ettől mindenki, mert arra viszont reális esély mutatkozik, hogy ha Iránnak atomfegyvere lesz, akkor a térségben tényleg mindenki nukleáris fegyverre áhítozik majd."

A ZMNE SVKI igazgatója emellett emlékeztet: ma a világon már így is több mint harminc küszöbállam létezik. „Úgy gondolom, itt lenne az ideje végre szembenézni a tényekkel, és elismerni Iránt regionális nagyhatalomként Törökország, Izrael és az Egyesült Államok mellett."

Tálas Péter szerint a tisztánlátást az sem könnyíti meg, hogy a NAÜ és az egyéb nemzetközi szervezetek jelentéseit mindenki igyekszik a saját szája íze szerint magyarázni és értelmezni. Sőt, az intézmények hitelességén is sokat csorbítottak az ilyen-olyan vádaskodások azt illetően, melyik vezető éppen hová húz.

„Sok szakértő szerint ha Irán tényleg azonnal atomfegyvert akarna csinálni, nem is engedné be a NAÜ-t. Ettől még persze elképzelhető, hogy erre törekszenek, de hogy néhány hónapon belül atomfegyverre tennének szert, abban a magam részéről korántsem vagyok biztos. Hosszabb távon megakadályozhatatlan, hogy Irán küszöbállammá váljon, az azonban okos politikával talán elérhető, hogy ne gyártson atomfegyvert. Kérdés persze, mire elég egy-négy atombomba egy olyan világban, ahol a legnagyobb hatalmak arzenálja még mindig 1200-1500 töltet. Elsősorban tehát regionálisan jelentene változásokat, ha Teherán szert tenne nukleáris hadieszközökre, azokat az elképzeléseket azonban komolytalannak tartom, hogy ebben az esetben ezeket be is vetné. Látni kell: aki atomfegyvert vet be, annak magának is hasonló válaszcsapással kell számolnia. Nem véletlen, hogy 1945 óta senki sem nyúlt ilyen eszközökhöz."

A szakértő szerint ha mégis bekövetkezne a bombázás, az Iránban azt eredményezné, hogy a politika nem változna, hiszen radikalizálódna a társadalom, és bebetonozná a hatalomban a jelenlegi államfőt, illetve a hozzá köthető köröket. „A koszovói háború idején a bombázások hatására még azok is Milosevics mellé álltak, akik korábban gyűlölték őt", emlékeztet Tálas Péter, aki szerint a fentiek miatt a közeljövőben inkább diplomáciai pengeváltásokra kell felkészülni a téma kapcsán.

Fotó: Archív és MTI