Az örök harcos

A szovjetek végül felszámolták a lengyel erőket. Akik túlélték, szibériai fogolytáborba kerültek – Sienkiewicz is. Itt ismerkedett meg későbbi barátjával, Scott Whale-vel, aki így emlékezett vissza a fogság időszakára: „Huszonöt évre ítéltek, miután az NKVD elfogott bennünket. Rettenetes volt az út Szibériáig. Férfiak, nők és gyerekek utaztak együtt a teherautókon. Ha valaki végelgyengülésben meghalt, csak ledobták testüket a platóról."

Ám a valódi terror megérkezést követően várt rájuk. Épp csak annyi élelmet kaptak, amivel életben maradtak. Tartott mindez egészen 1941-ig, amikor is Hitler a Szovjetunió ellen fordult. Winston Churchill követelte Sztálintól, az újdonsült szövetségestől a lengyel foglyok szabadon bocsátását. A szovjet fél teljesítette is az ultimátumot. Se kevesebbet, se többet. Mindössze kinyitották a táborok kapuit, és megszüntették az őrszolgálatot.

Sienkiewicz és társai először trükkre gyanakodtak és féltek, hogy ha átlépik a kerítés vonalát, golyót kapnak hátukba. De amikor látták a távolodó őröket, erőt vettek félelmükön, és nekiiramodtak a hóval borított pusztaságnak. Se megfelelő ruházatuk, se élelmük nem volt, még csak azt sem tudták merre induljanak.  A lengyel pilóta csoportjából mindössze ő és egy társa jutott ki a fagyos pokolból. Több mint 800 mérföldet tettek meg, mire elérték Indiát.

A kimerült, erőtlen túlélőket rögtön kórházba szállították.
Ám ahelyett, hogy meghúzta volna magát, kivárva a háború végét, a nevét Tony Rogers-re változtató hadnagy kiharcolta, hogy Angliába utazhasson. Megérkezését követően nyomban jelentkezett a Brit Királyi Légierőnél és csakhamar egy Spitfire vadászgép pilótafülkéjében találta magát, bevetésre indulva a németek ellen. Később átvezényelték egy Lancester bombázószázadhoz és a háború végéig a négymotoros típuson repült.

Szolgálata alatt egyszer – ha csak pár órára is – visszatért Lengyelországba, amikor társaival az ellenállásnak szállítottak utánpótlást. A feladat roppant veszélyes volt. Rendkívül alacsonyan kellett repülniük, hogy meglássák az ellenállók fényjelzéseit. Ugyan Rogers hadnagy sikeresen teljesítette feladatát és vissza is tért bázisára, a további támogató bevetéseket végül eltörölték, mert az ő gépén kívül szinte egyetlen egynek sem sikerült kikerülnie a német vadászok figyelmét.

Tony Rogers hadnagy egészen 1948-ig szolgált a légierőnél. Közel 12 ezer repült órát gyűjtött össze. Később, 1950-ben Szingapúrba költözött családjával, ahol a helyi brit nagykövetség személyi pilótája volt. 2013 januárban, 91 évesen hunyt el egy fairfordi idősek otthonában.