Tíz híres hadihajó, amely a tenger fenekén végezte

A magyar haditengerészet büszkesége volt

1912-ben, a háborúra készülve indult meg a Szent István csatahajó, az egyetlen magyar építésű Dreadnought osztályú hadihajó építése. Az első királyunkról elnevezett hadihajó mintegy százötven méter hosszú volt, húszezer tonna vízkiszorítással. Bár a nagyhatalmak rendelkeztek némileg modernebb csatahajókkal, a páncélozott, három gépfegyvertoronnyal is ellátott Szent István az osztrák–magyar flotta legveszélyesebb vízi egységeinek egyike volt. Bár már 1915 novemberétől szolgálatban állt, a háború java részét Pola kikötőjében töltötte, ahol leeresztett horgonnyal a légvédelem terén hasznosították. Első – és egyben utolsó – útjára 1918 júniusában indult el. Ekkor Horthy Miklós ellentengernagy egy merész akciót szervezett, hogy áttörje az Otrantói-szorosban felállított szövetséges hajózárat és a Monarchia flottája kitörjön a Földközi-tengerre. Az akció nem sikerült, az osztrák–magyar flotta büszkeségét pedig 1918. június 10-én elsüllyesztették az olasz királyi haditengerészet torpedós motorcsónakjai.

Az első bevetésén elsüllyedt

Hitler már a megépítése közben azt számolgatta, mennyi U-Bootot lehetett volna az árából megépíteni − nem is váltotta be a hozzá fűzött vérmes reményeket a Bismarck. A csatahajót azzal a szándékkal hozták létre, hogy erős páncélzata és lenyűgöző fegyverarzenálja segítségével ne találjon méltó ellenfelet a szövetségesek flottájában. Elsősorban konvojok megsemmisítése lett volna a feladata és természetesen a tengeri fölény kivívása, melyhez az angolok makacsul ragaszkodtak. A német mérnökök nem fukarkodtak semmiben. A hajót kereken ötvenezer tonna vízkiszorításúra tervezték, hossza kétszázötvenkét, szélessége pedig több mint harminchat méter volt. A hatalmas méretek rendkívül jó torpedó elleni védelmet biztosítottak, és a csatahajót az egyik legstabilabb lövegplatformmá tették. Az elsüllyeszthetetlennek vélt óriás mégis belefutott egy végzetes találatba, méghozzá az első bevetésén. A sikert sikerre halmozó Bismack a csatában két helyen is sérülést szenvedett, torpedóvető repülőgépek a kormányművét is eltalálták, majd az irányíthatatlan hajót az angol flotta hosszas ütközet után elsüllyesztette.

Kora egyik legnagyobb hadihajója volt

Az északi hétéves háborúban, vagy ahogy emlegetni szokták, a háromkorona-háborúban süllyedt el a svédek legnagyobb hadihajója, a Mars, amely százhét ágyújával és nyolcszáz fős legénységével sokkal nagyobb volt, mint a korábban említett, szerencsétlenül járt Vasa, és nemcsak a skandináv ország flottáján belül döntött rekordot méretével. A hadihajó egyéves szolgálat után süllyedt el, a dán és lübecki flotta elleni ütközetben. Két napon át tartó heves tűzpárbaj során annyi lövedék csapódott a hajótestbe, amennyit már ez a monstrum sem tudott elviselni. A hadihajó lángra kapott, majd elsüllyedt. Napjainkban a közel négyszázötven éves hajóroncs kincsvadász búvárok kedvelt célpontja, akiknek nemrég sikerült felszínre hozniuk néhány igen értékes leletet is, melyek között az 1560−1568 között uralkodó XIV. Erik svéd király idejéből származó, igen jó állapotban fennmaradt ezüstpénz is akadt.

Nem volt olyan hosszú életű, mint a névadója

Csaknem száz éve pihen a tenger fenekén a Montenegró és Horvátország határán lévő öböl 43 méteres mélységében az S.M.S. Kaiser Franz Joseph, az Osztrák–Magyar Monarchia haditengerészetének védett cirkálója, az I. Ferenc József-osztály névadó hajója. A torpedócirkálót olcsó fegyverrendszerekkel látták el és partvédelmi feladatokra tervezték. Bár a hajót 1889-ben bocsájtották vízre, a huszadik század elején már elavultnak számított, ezért „Sterneck szardíniásdobozaként" emlegették. Az első világháború végén a cirkáló a franciák hadizsákmánya lett, akik munícióraktárként használták. A lefoglalt osztrák–magyar hajók lőszerkészletét halmozták fel rajta. A gondatlan francia matrózok azonban egy tengeri vihar alatt mindkét horgonyt felhúzva felejtették, így a túlterhelt hajó leszakadt a kikötőbakokról, elsodródott, és végül tizenhét tengerésszel a fedélzetén felborult, majd elsüllyedt.

Korának legnagyobb vihara süllyesztette el

Az eredetileg hetven ágyúval felszerelt HMS Resolution az angol hadflotta zászlóshajója volt. 1667. december 6-án készült el a harwichi hajógyárban. Pályafutása során harcolt a kalózok elleni expedíciókban, majd németalföldi hajókkal is konfliktusba került, ami nem mellesleg a harmadik holland háború kitöréséhez vezetett. A büszke zászlóshajót 1703-ban érte utol a végzet, amikor alig másfél kilométerre Prevensay Baytől lecsapott rá a korszak legnagyobb vihara, az a „Nagy Vihar", amely a feljegyzések szerint Anglia azon területén mintegy nyolcezer ember halálát okozta. A vihar a hajót nekicsapta egy part menti földnyelvnek, a víz is elkezdett betörni az összevissza hánykódó hajótestbe, így valódi csoda, hogy a legénység ki tudott menekülni, mielőtt az elsüllyedt.

A Pearl Harborban meggyilkolt áldozatok jelképévé vált

A huszadik század elején bocsájtották vízre az Egyesült Államokban a USSArizona csatahajót. A Pennsylvania osztályba tartozó hajó kimaradt az első világháborúból, a másodikban azonban utolérte a vég. Ekkor, vesztére Pearl Harborban tartózkodott, Amerika csendes-óceáni flottájának a kikötőjében. 1941. december 7-én Japán hadüzenet nélkül megtámadta a kikötőt. A USS Arizonát a japán támadás első hullámában találta el egy zuhanóbombázó, és egyik páncéltornyát is találat érte. A hajón fellángolt a tűz, amit már nem lehetett eloltani, mivel a balszerencse sújtotta hajó süllyedés közben megrongálta a kikötő oltásra hivatott berendezését. A felrobbanó lőszerraktár megpecsételte a hajó sorsát, amely rövid időn belül elsüllyedt. A sekély vízben jól látható, megfeneklett csatahajóra látogatóközpont települt, így napjainkban emlékműként üzemel.

Nyugdíjazták, végül mégis csatában süllyedt el

1909-ben gyártották, megjárta az első világháborút is a USS Utah, az USA tengerészetének Florida osztályú csatahajója. A második világháború kitörésekor már igencsak elavultnak számított, ezért úgy döntöttek, hogy leszerelik róla a fegyverzetet és célpontnak használják. A több mint ötszáz láb hosszú hadihajó azonban mégsem mehetett nyugdíjba, így nem tesztelés alatt álló hajók célpontja lett, hanem a Pearl Harbourt megtámadó japánoké. A hajó végzetes torpedótalálatot kapott, amely annyira sikeres volt, hogy alig egy perc alatt hullámsírba küldte a veterán csatahajót ötvennyolc emberrel a fedélzetén. A megmaradt hajóroncs ma is megtekinthető, de csak engedéllyel és katonai kíséret mellett.

Civil hajó volt, de részt vett a háborúban

Noha az RMS Lusitania a cikkben szereplő hadihajók között kakukktojásnak számít, mivel utasszállítónak készült, mégis részt vett az első világháborúban. A hajót 1904-ben kezdte el építtetni a brit Cunard Line társaság, mely vetélytársait akarta túlszárnyalni a méretbeli rekordokat megdöntő hajóval. A gőzös 1907 szeptemberében indult el először Liverpoolból New York felé – ezt a távot nyolc év alatt több mint kétszázszor megtette. Miután kitört az első világháború, az Admiralitás potenciális segédcirkálóként jegyzékbe vette a Lusitaniát, ám a hajóhoz gyártott lövegek végül sosem kerültek a fedélzetre. A hajó utolsó útján a legénységgel együtt csaknem kétezren tartózkodtak, köztük magas rangú politikusok, sikeres üzletemberek, művészek és tudósok is vállalkoztak a kockázatos útra. A kapitány az előírásoknak megfelelően hajózott a háborús zónában, megkettőzte az őrszemélyzetet, elsötétítette a hajót, amely azonban csak lassan tudott haladni a sűrű köd miatt, kényelmes célpontot biztosítva a német U–20-as sorszámú tengeralattjárónak. Az U-Boot 1915. május 7-én torpedózta meg a Lusitaniát, mely az orrán szenvedett sérülést, majd egy második robbanást követően süllyedni kezdett. Berlin a támadás kapcsán arra hivatkozott, hogy az óceánjáró fegyvereket szállított, így a Lusitania megsértette a nemzetközi jogot. Utólag bebizonyosodott, hogy nem tévedett a német haditengerészet, a gőzös mintegy százhetvenhárom tonna hadianyagot, többek között töltényeket, gránátokat és gyutacsokat szállított.

Megtalálták Kolumbusz híres hajóját

Aligha akad valaki, aki ne hallott volna a Santa Mariáról, Kolumbusz Kristóf zászlóshajójáról, melynek fedélzetéről a híres felfedező először látta meg az Újvilágot. A huszonöt méter hosszú, háromárbocos karakk volt az expedíció vezérhajója. A hajó azonban zátonyra futott valahol a Karib-tengeren. Idén röppent fel a hír, miszerint a szakemberek úgy vélik, hogy megtalálhatták a legendás vízi jármű roncsait Haiti északi partjainál. Pontosabban a roncs azon darabjait, amelyek a víz alatt maradhattak, hiszen a zátonyra futott Santa Maria gerendáit Kolumbusz felhasználta La Navidad erődjének építésekor. Az erődítmény áldozatául esett a hódítók távozását szorgalmazó helyi őslakosok támadásának, így sem a hajóból, sem a belőle épített erődből nem maradt sok feltárni való.

(Korábbi Top 10-es összeállításainkat ide kattintva olvashatják!)