A tizenötezredik…

Szöveg: Szűcs László | 2009. július 31. 17:57

Minden túlzás nélkül ki lehet jelenteni, hogy július 31-e történelmi jelentőségű napként vonul be a magyar ejtőernyőzés históriájába. Ekkor hajtotta végre ugyanis tizenötezredik ejtőernyős ugrását a 64 éves Mészárovics György nyugállományú zászlós.

Ritkán szokott ennyi ember összegyűlni a Szolnok határában található szandaszőlősi sportrepülőtéren. Bár mindig van néhány érdeklődő, akik figyelemmel kísérik a katonai ejtőernyős ugrásokat, július 31-én délután a szokásosnál is jóval többen jöttek ki a szandai réte. Sőt a látogatók között ott volt Tömböl László mérnök vezérezredes, a HM Honvéd Vezérkar főnöke, Orosz Zoltán vezérőrnagy, az MH Összhaderőnemi Parancsnokság törzsfőnöke és Lamos Imre dandártábornok, az MH 86. Szolnok Helikopterbázis parancsnoka is.

A kíváncsiskodók természetesen nem véletlenül gyűltek össze a sportrepülőtéren, ugyanis ezen a napon hajtotta végre tizenötezredik ejtőernyős ugrását Mészárovics György nyugállományú zászlós. A 64 éves sportember ezzel a számmal beállította az abszolút magyar rekordot.

Mint a honvedelem.hu érdeklődésére az ugrás előtt elmondta: negyvenhét évvel ezelőtt, egészen pontosan 1962. májusában ugrott először. Akkor még egy baráti társaság tagjaként. 1974-ben azonban hivatásos katona lett, s ekkor nyílt lehetősége arra, hogy egyre többet ugorjon. Edzőtáborokba járt, sőt rövid időn belül tagja lett a katonai és a civil ejtőernyős válogatottnak is. Volt olyan nap, hogy nyolcszor-tízszer is a mélybe vetette magát. Egészen 1991-ig tartozott a honvédség állományába, ám a „katonai kapcsolatot" nyugállományba vonulása után sem szakította meg. A mai napig tagja a szolnoki Honvéd Sportegyesületnek, így gyakorlatilag „katonai közegben" és általában katonai helikopterből ugrik jelenleg is.

Mészárovics György amikor csak teheti, felveszi a hátára az ejtőernyőt, felszáll egy repülőgépre, vagy helikopterre, s a kívánt magasság elérése után kiugrik a „semmibe". Mint elmondta: ennyi a titka, így sikerült elérnie a tizenötezres számot. Csak viszonyításképpen érdemes megjegyezni, hogy rajta kívül Magyarországon még senki más, Európában is mindössze öten, az egész világon pedig csak tízen rendelkeznek ennyi ugrásszámmal.

Gyuri bácsi a jubileumi ugrás előtt elmondta azt is, hogy természetesen a tizenötezredik előtt is izgul, ugyanúgy, mint minden alkalommal, mielőtt elhagyja a szállítóeszközt. Ez a nap, azonban mégiscsak különleges, hiszen „temérdek ember előtt" kell teljesítenie, akik csak arra várnak, hogy a földet érése után gratuláljanak neki.

„Meddig akarja még folytatni az ejtőernyőzést?" – tettük fel a kérdést a sportembernek, aki elárulta: egykoron úgy vélte, hogy ameddig megkapja a szükséges orvosi engedélyt és ameddig ernyője műszaki engedélye le nem jár, addig ugrik. „Nos, az orvosit azóta is minden évben megkapom, az ernyőm pedig olyan, hogy még van húsz év műszakija. Vagyis továbbra is szeretnék ejtőernyőzni. Ugrálok tovább és versenyzek mindaddig, amíg a versenyeken az élbolyban végzem" – mondta a nyugállományú katona.

A tizenötezredik ugráshoz természetesen különleges koreográfia dukált. Mészárovics György a magyar ejtőernyős válogatott tagjaival szállt fel egy leszerelt hátsó ajtóval érkező Mi–17-es szállítóhelikopterre. A forgószárnyas négyezer méter magasra emelkedett fel, az ejtőernyősök innen vetették magukat a mélybe. Négyen – köztük Gyuri bácsi – összekapaszkodva ugrottak ki a helikopterből, majd egy kört alakítottak. Ezt a kört bontotta meg Mészárovics György, „beúszva" az alakzat közepére, ahol is a nyitási magasság eléréséig forgott.

Az ejtőernyős válogatott tagjainak földet érése után – utolsóként – Mészárovics György is sikeresen landolt egy citromsárga paplanernyővel. Immár tizenötezredszer.

A sportembert természetesen hatalmas vastaps fogadta a földön, majd e rendkívüli eredmény eléréséhez Tömböl László mérnök vezérezredes, vezérkari főnök gratulált elsőként.