„A történetnek nagyobb a füstje, mint a lángja”

A Wikileaks egy olyan, Svédországban alapított nemzetközi szervezet, amely kiszivárogtatott kormányzati és egyéb dokumentumokat publikál az interneten, miközben forrásainak névtelenséget biztosít. Ráadásul a közzétett dokumentumok megjelentetésének nagy részét a törvény is bünteti – árulta el a honvedelem.hu érdeklődésére Tálas Péter. A Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem Stratégiai Védelmi Kutatóintézetének Igazgatója (SVKI) hozzátette: a The Sunhine Press által működtetett weboldal 2006-ban indult, és a szervezet azt állítja magáról, hogy kínai disszidensek, újságírók, Amerikában élő matematikusok és informatikusok a tagjai. Amennyire tudni lehet, mindössze öt főt foglalkoztatnak főállásban, de több, mint nyolcszáz munkatárs dolgozik nekik világszerte. A szervezet egyetlen ismert személye a 39 éves, ausztrál származású informatikus Julian Assange.

Nem „szigorúan titkos" dokumentumok

A portálon néhány nappal ezelőtt megjelent „Afganisztáni háborús napló 2004–2010" nevű fejezettel kapcsolatban a biztonságpolitikai szakértő elmondta: ismeretei szerint 91 731, terepen készült „titkos", de nem „szigorúan titkos" minősítésű katonai jelentést tett közzé a szervezet. A dokumentumok az afganisztáni háború 2004 január 1. és 2009 decembere közötti időszakát ölelik fel. Van köztük néhány olyan is, amelyeken feltüntették, hogy nem kerülhetnek a szövetséges afgán kormányhivatalok kezébe. Ezek a dokumentumok elsősorban a tálib vezetők, és a drogbárók ellen alkalmazott különleges egységes akcióinak leírását tartalmazzák.

– A legtöbb, megjelent anyag úgynevezett harctéri jelentés. Ez azt jelenti, hogy a „legalsó szinten keletkezett" dokumentumokról van szó, amelyek még a szakemberek elemzésére várnak – mondta Tálas Péter, akitől megtudtuk azt is, hogy véleménye szerint azért kapott ilyen nagy médiavisszhangot az eset, mert a sajtó szenzációként tálalta az eseményt. Ugyanakkor egyelőre még nem találkozott olyan dokumentummal – bár természetesen az elmúlt néhány nap nem volt elegendő ahhoz, hogy mindegyiket átnézze – amelyeknek tartalmával a szakértők ne lettek volna már eddig is tisztában.

Ennek ellenére le kell szögezni – fogalmazott az SVKI igazgatója –, hogy a dokumentumok a szakértők számára rendkívül érdekesek, mivel mélyebb, és konkrétabb ismereteket adnak egy-egy hadműveletről, annak hátteréről.

Újdonság, vagy nem újdonság?

Tálas Péter szerint a nyilvánosságra hozott dokumentumok több olyan témakör köré csoportosíthatók, amelyek a sajtó számára újdonságként hatottak. Az egyik ilyen csoportról az derült ki, hogy a pakisztániak támogatják a tálibokat.

– Én magam ezt azért nem tekintem újdonságnak, mert a szövetséges haderők korábbi, már lemondott parancsnoka, Stanley McChrystal tábornok is nyilatkozott úgy, hogy nagy valószínűséggel a pakisztáni titkosszolgálat is támogatja a tálibokat. Ráadásul mindezt tudni lehetett más helyekről, például nyílt anyagokból, sajtótermékekből, blogokból és szakirányú internetes forrásokból is – mondta a biztonságpolitikai szakértő, aki úgy véli néhány fontos részlet azonban még így is kiderült. Például napvilágot látott az, hogy a pakisztáni titkosszolgálat képviselői személyesen adtak ki parancsokat emberek meggyilkolására, többek között Hamid Karzai afgán elnök ellen is. Emellett pedig a pakisztáni titkosszolgálat egykori vezetője több módon is támogatta a tálibokat: fegyvereket, lőszerszállító konvojt, egy alkalommal pedig ezer darab motorkerékpárt küldött nekik.

A másik téma, amit a sajtó újdonságként említ, hogy afgán civilek is áldozatául esnek a háborúnak. Az SVKI igazgatója szerint, ez sem új keletű információ, hiszen a médiumok is többször számoltak már be hasonló esetekről. Sajnos a civil áldozatok velejárói az ilyen típusú háborúknak – vélte Tálas, aki kiemelte, legutóbb például Lengyelországban indítottak egy pert Afganisztánban szolgált katonák ellen, akik civileket, köztük egy terhes nőt öltek meg.

– Számomra az sem volt meglepetés, hiszen már korábban is tudni lehetett róla, hogy Afganisztánban nagyon magas az improvizált robbanószerkezetekkel elkövetett támadások száma. Több olyan intézmény is van, amelyek honlapjukon foglalkoznak ezzel a kérdéssel. Például, ha valaki felmegy Stratégiai Védelmi Kutatóintézet honlapjára, ott is talál néhány olyan elemzést a témáról – mondta Tálas Péter.

A szakértő szerint a biztonságpolitika iránt érdeklődők számára az sem volt teljesen ismeretlen, hogy létezik egy, a tálib vezetők levadászására specializálódott egység, a „Task Force 373". Ugyanis azt már 2002 óta lehet tudni, hogy az amerikaiak célzottan vadásznak a tálib, illetve az al-Kaida vezetőkre, feladatuk a célszemélyek kézre kerítése, élve, vagy halva. E speciális egység egyébként közvetlenül a Pentagonból kapja az utasításokat, s tevékenységük olyannyira szervezett, hogy a célpontokról listájuk is van. Hasonlóan az FBI honlapján is megtalálható „most wanted" listához…

Az sem jelentett újdonságot, hiszen nyilvános felmérések tucatjai bizonyítják, hogy az afgánok nem nagyon támogatják a koalíciós erőket. A szakértői anyagok pedig 2005 óta figyelmeztetnek arra, hogy a tálibok erősödnek, a 34 afgán tartományból jelenleg már 33-ban van tálib árnyékkormányzó, amely Tálas Péter szerint azt jelenti, hogy az ellenállás szervezett, s hiába költött az Amerikai Egyesült Államok eddig több mint 300 milliárd dollárt az afganisztáni háborúra, a tálibok erősebbek, mint valaha.

Háborús bűnök és következmények

A biztonságpolitikai szakértő úgy látja, hogy a kiszivárogtatott dokumentumoknak azért „vannak kellemetlen részei" is, amelyekben egy esetleges bírósági vizsgálat során könnyen bukkanhatnak háborús bűnök nyomaira. Ez azonban mondhatni természetes, hiszen az Afganisztán-típusú háborúk esetében könnyen előfordulhatnak ilyen esetek, legfeljebb nem mindig derülnek ki. Ha azonban napvilágot látnak, akkor a sajtó szenzációként tálalja az eseteket. A politikának és a hadsereg vezetésének pedig éppen az az érdeke, hogy ezek az események ne kerüljenek a nyilvánosság elé, maradjanak titokban, mert olyan ügyekről van szó, amelyeknek egy jól működő demokráciában következményekkel kellene járniuk.

Tálas Péter hangsúlyozta: nyilvánvalóan lesznek következményei annak is, hogy ezek a dokumentumok, ma még egyelőre

 Van azonban egy másik szemlélet is – tette hozzá Tálas Péter–, eszerint az állam az adófizetők pénzét költi el az afganisztáni háborúra, így az állampolgároknak joguk van tudni arról, hogy miként is áll ez a háború.

Nem lesz társadalmi fordulat

– Én magam úgy gondolom, hogy azokban az országokban, ahol már legalább egyszer vita tárgya volt Afganisztán – és a legtöbb európai, NATO-szövetséges ország ilyen – nem fogja növelni a missziót ellenzők táborát a dokumentumok nyilvánosságra kerülése. Már csak azért sem, mert a NATO-ban ma már leginkább a kivonulási stratégia elkészítése van a napirenden. Éppen ezért én nem aggódok amiatt, hogy nagy társadalmi fordulatra kellene számítani a botrányt követően. Ráadásul arról sem szabad elfelejtkezni, hogy nyár van. Ebben az évszakban, a szabadságolások ideje alatt pedig az átlagos, a külpolitikával amúgy sem túl intenzíven foglalkozó ember nem fogja megnézni és végigolvasni mind a 91 ezer dokumentumot. Ahogy én ismerem a közvélemény „memóriáját" és érdeklődését, úgy gondolom, hogy a kiszivárogtatás egy-két napig, talán néhány hétig még téma lesz, utána azonban szép lassan elfelejtkezik mindenki róla és az élet visszatér a normál kerékvágásba. Éppen ezért azt mondom, hogy ennek az egésznek történetnek nagyobb a füstje, mint a lángja, legalábbis szakértői szempontból. Eddig ugyanis semmi olyan plusz információt nem tudtunk meg, amiről már nem lett volna tudomásunk, vagy nem sejtettünk volna – vélekedett Tálas Péter.

A biztonságpolitikai szakértő szerint azt már 2008 óta világosan lehet látni, hogy az afganisztáni katonai akció elveszett. A kérdés így már sokkal inkább az, hogy a konfliktust politikai értelemben meg lehet-e nyerni? Azaz lehet-e olyan erőt biztosítani a kabuli központi kormányzatnak az elkövetkező néhány évben, amellyel megtarthatja hatalmát, és képes lesz létrehozni, valamint irányítani egy stabil országot.

Az SVKI igazgatója úgy vélte, a fentiek mellett Afganisztánnal kapcsolatban több olyan kérdésről is beszélni kellene, amelyekről egyelőre még a wikileaks sem hozott nyilvánosságra dokumentumokat. A legfontosabb problémák közül is kiemelkedik a Karzai vezette politikai elit korrupciója, a segélyezési pénzek lenyúlása és külföldre menekítése. Mint a biztonságpolitikai szakértő fogalmazott: akkor lesz igazán boldog, ha ezekről a kérdésekről is olvashat dokumentumokat a kiszivárogtató internetes portálon.

Fotó: Archív