Alpesi üdülőparadicsom lehetne Koszovóból

Szöveg: Szűcs László | 2010. november 7. 8:37

Afganisztán után a balkáni műveleti területen is szolgált Kátai Róbert százados, a kaposvári MH 64. Boconádi Szabó József Logisztikai Ezred kommunikációs tisztje. Beszélgetésünk második része.

Kátai százados nem tagadja, Afganisztán után furcsa volt neki az koszovói környezet. Természetesen tudott valamennyit használni korábbi missziójának tapasztalataiból, de – mint mondja – Koszovó egy teljesen új kihívás volt számára.

Programot szervezett, cikkeket írt

– A munkám leginkább az volt, hogy a katonai sajtón keresztül kellett tájékoztatnom a magyarországi közvéleményt a

kontingens munkájáról. Egyebek mellett arról, hogy milyen projektjeink és feladataink vannak. Mindezek mellett pedig az elöljárói látogatások során is rendszeresen akadt teendőm, hiszen a vezető politikusok, és katonák rendszerint újságírók kíséretében érkeztek Koszovóba, akik számára a folyamatos elfoglaltságot biztosító programokat nekem kellett megszerveznem – mondja Róbert, majd arról beszél, hogy ez a munka kitöltötte a munkanapjait. Ugyanis ő nemcsak arra törekedett, hogy megírjon egy-egy rövid hírt, vagy tudósítást a kontingensnél történt eseményekről, hanem háttéranyagot is küldött a cikkei mellé, amelyek elkészítése több órás munkát igényelt.

Persze voltak olyan napok is, amikor „elfogyott" a munkája, ilyenkor a kontingens parancsnokának, Cseklán István őrnagynak az engedélyével, a más szakterületekért felelős tiszteknek és tiszthelyetteseknek segített.

A műveleti területen eltöltött fél év alatt a fiatal tisztnek természetesen volt lehetősége némiképp megismernie Koszovót is. Mint mondja, nagyon erős kettősség él benne az országról. Egyrészt úgy véli, kis odafigyeléssel és tenni akarással Koszovót, minden különösebb nehézség nélkül, alpesi üdülőparadicsommá lehetne varázsolni, hiszen a természeti adottságai, magas hegyei, kristálytiszta vizű, és sebes folyású hegyi patakjai, folyói, megvannak hozzá.

Döbbenetes kontraszt

Például a magyar kontingensnek helyet adó pec-i Villaggio Italia tábor mögött magasodó, csaknem háromezer méter magas hegy az egyik leggyönyörűbb azok közül, amit eddig látott. Róbert szerint, fél év alatt nem mutatta meg kétszer ugyanazt az arcát, hol napokra ködbe burkolózott, máskor csodálatos színeivel varázsolta el a katonákat.

– Ennek ellenére én magam is többször tapasztaltam, hogy a Koszovóban lakók nem figyelnek eléggé az országra. Környezetüket elhanyagolják, szinte felélik a javaikat. Ez nyilván betudható a magas munkanélküliségnek, illetve annak is, hogy aki dolgozik sem keres túl sokat. Ráadásul virágzik a szervezett bűnözés, amely még nehezebbé teszi a gödörből való kilábalást – véli Kátai százados, aki szerint döbbenetes az a kontraszt, ami az ország nagyobb városaiban fogadja az oda látogatókat. A közterületeket beborítja a szemét, a folyókba építési törmeléket és használt autógumikat szórnak a helyiek, ugyanakkor például a szállodák és modern szolgáltatások nem egy helyen megütik a nyugat-európai színvonalat.

A kommunikációs tiszt úgy véli, hogy a Koszovóban eltöltött fél év legnagyobb hozadéka az volt számára, hogy így már elmondhatja magáról: a Magyar Honvédség számára kiemelkedő jelentőséggel bíró, mindkét hadszíntéren szolgált. Ez pedig, mondhatni minden katona számára kötelező, aki szeretne karriert befutni a Magyar Honvédségben. Olyan tapasztalatokat szerzett, amelyekre építve, talán könnyebben tud előrelépni a jövőben. Emellett pedig annak is örül, hogy íráskészségét is sikerült csiszolnia az elmúlt fél évben, hiszen közel hetven cikket küldött haza Koszovóból.