Békét köthet Oroszország és Japán?

A történelemkönyvekből jól ismert, hogy az 1945. augusztus 6-i hirosimai események után két nappal a Szovjetunió hadat üzent Japánnak, majd az augusztus 14-i, feltétel nélküli kapitulációt követően, augusztus 18-án megtámadta a Kamcsatka és Hokkaido között fekvő szigetláncot és elfoglalt négy olyan déli szigetet is, amelyek – a többitől eltérően – korábban sohasem tartoztak Oroszországhoz, illetve a Szovjetunióhoz. A Kuril-szigetek legdélebbi földdarabjait, vagyis Kunasir, Iturup, Sikotan és Habomai szigeteket Japán a mai napig saját, északi területeinek tartja. S e vita miatt még midig nem sikerült megkötni a hadiállapotot lezáró hivatalos békeszerződést Oroszország és Japán között.

Az Amerikai Egyesült Államok közvetítésével Portsmouth-ban megrendezett béketárgyalások 1905. szeptember 5-én zárultak le, a megállapodás értelmében Oroszország kivonult Mandzsúriából, lemondott a Szahalin sziget déli feléről és Port Arthur-ról, Korea pedig japán befolyás alá került. Tehát Oroszország a konfliktus következtében jelentős területeket veszített.

Szerződések, megállapodások

Az orosz és japán viszony ezt követően, egészen a II. világháborúig változatlan marad, bár a térségben jelentős politikai gazdasági változások játszódnak le, amelyet az akkoriban megkötött szerződések is bizonyítanak – árulta el a honvedelem.hu érdeklődésére Nógrádi György. Az egyik ilyen megállapodás volt az úgynevezett washingtoni négyhatalmi szerződés, amelyet 1921. december 13-án írt alá az Amerikai Egyesült Államok, Nagy-Britannia, Japán és Franciaország. A kontraktusban elismerték egymás korábbi birtokait a csendes-óceáni szigeteken, valamint a volt német gyarmatok felosztásából származó szerzeményeiket is.

Ugyancsak nagyon fontos az 1922. február 6-án aláírt washingtoni flottaszerződés, amelynek következtében megváltozott a világ vezető országainak flottaaránya. Megszűnt az angol fölény, az amerikai flotta elérhette a brit flotta szintjét, Japán megelőzte Franciaországot és a harmadik legerősebb tengeri hatalommá lépett elő. E fölénynek is köszönhető, hogy Japán 1931. szeptember 18-án támadást indított Mandzsúria ellen, szétverte a kínai hadsereget, s 1932. február 18-ra a terület Japán védnökség alá került.

A biztonságpolitikai szakértő hozzátette: a következő egyezmény már a második világháború ideje alatt született, ez volt az 1941. április 13-án aláírt szovjet-japán barátsági és megnemtámadási megállapodás, amit más néven semlegességi szerződésnek is neveznek. E kontraktus öt évre szólt, s a Szovjetunió mondta fel 1945. április 5-én, április 13-i hatállyal.

E szerződés aláírása előtt azonban már voltak fegyveres konfliktusok a két ország között. A szovjet és a japán légierő gépei még 1939. augusztusában, Mongólia felett vívtak egymással öldöklő légiharcot, amelynek során a szovjetek levegő-levegő rakétákkal több japán gépet is lelőttek. Emellett szárazföldi ütközetre is sor került a két hadsereg között Mongóliában, ez volt az úgynevezett Halhin-Gol-i csata. A harcok egészen szeptember 16-ig tartottak, a japán veszteség körülbelül hatvanezer főre tehető, míg a szovjeteknek tizennyolcezer katonájuk sebesült, vagy halt meg. Egyébként nagy vakószínűséggel ez az esemény is közrejátszott abban hogy Japán a későbbiekben nem támadta meg a Szovjetuniót – vélte Nógrádi György.

A jaltai ígéret…

Ma már tudott, hogy a szovjetek már a semlegességi szerződés felmondása előtt is készültek a japánok elleni háborúra. Az 1945. február 2–12-e között megtartott jaltai konferencián a Szovjetunió ugyanis ígéretet tett arra, hogy az európai háború befejezése után három hónappal belép a Japán elleni háborúba. Sztálin mindezért cserébe megkapta Dél-Szahalint, a Kuril-szigeteket, valamint Port Arthurt és a Mandzsúriai vasútvonalak ellenőrzési jogát. Mindez, éppen a szovjet-japán megnemtámadási megállapodás miatt, a jaltai konferencia titkos egyezménye volt – fogalmazott Nógrádi György.

Az ígéretet beváltva Sztálin 1945. augusztus 8-án (két nappal a hirosaimai atomtámadást követően) hadat üzent Japánnak, s rövid időn belül meg is indultak a hadműveletek. Augusztus 18-án támadást indítottak a Kuril-szigetek ellen, két nappal az augusztus 21-i japán fegyverletételt követően pedig elfoglalták Mandzsúriát is.

Az 1945. szeptember 2-i kapitulációt követően Japán amerikai megszállás alá került, ám idővel több különálló amerikai-japán megállapodás is született – mondta a biztonságpolitikai szakértő. Az egyik ilyen az 1968. április 5-én aláírt egyezmény, amelynek értelmében az Amerikai Egyesült Államok visszaadott Japánnak egy Tokiótól 1500 kilométerre lévő szigetcsoportot. 1972-ben pedig egy külön szerződést kötöttek Okinaváról, amelynek értelmében állomásoznak ott a mai napig amerikai katonák. Ezen szerződés egyik pontja kimondta azt is, hogy Japán lemond a Kuril-szigetekről, s valamennyi olyan területről, amely az 1905-ös portsmouth-i béketárgyalásokat követően Oroszországtól került a felügyelete alá.

Közben természetesen a Szovjetunió és Japán is igyekezett rendezni a köztük fennálló területi vitát, ám komoly áttörésre az elmúlt évtizedekben nem került sor. A legközelebb 1956. október 19-én álltak a megegyezéshez, amikor is a Szovjetunió felajánlotta, hogy a négy vitatott hovatartozású szigetből kettőt visszaad Japánnak. Közben azonban kiderült, hogy a japánok külön szerződést kötöttek az amerikaiakkal, így a szovjetek visszavonták ajánlatukat – mondta Nógrádi György, hozzátéve: változás a mai napig nem következett be, annak ellenére sem, hogy 1979-ben Japán a Szovjetunió legfontosabb tőkés kereskedelmi partnere lett.

Új miniszterelnök – új stratégia

Mindemellett az oroszok is hajlanak a konfliktus megoldására. Hiszen december végén, az orosz és a japán külügyminiszter moszkvai megbeszélése után elhangzott: az oroszok új hozzáállást ígérnek a területi vita rendezéséhez. Nyitottak a „nem hagyományos megközelítés előtt" is, ám hogy ez konkrétan mit jelent, azt Szergej Lavrov orosz külügyminiszter nem akarta elárulni.

Okada Kacuja japán külügyminiszter pedig egyetértett abban: „további erőfeszítések szükségesek, hogy rendezhessék a Kuril-szigetek hovatartozásának kérdését, amely még mindig megakadályozza a két országot abban, hogy hivatalos békeszerződéssel zárja le a II. Világháború óta köztük fennálló hadiállapotot."

Nógrádi György hangsúlyozta: mindez azt bizonyítja, hogy megkezdődtek a titkos tárgyalások Tokió és Moszkva között, s nagy valószínűséggel Vlagyimir Putyin orosz miniszterelnök idén tavasszal esedékes tokiói látogatása során jelentős előrelépés várható a kérdésben.

Katonai-stratégiai helyett gazdasági szempontok

A biztonságpolitikai szakértő szerint amíg a Szovjetunió számára a négy sziget hovatartozása stratégiai kérdés

Így a szigeteken felelhető ásványkincs-, és vízkészlet – a szakértők negyvenmilliárd dollár értékűre becslik a föld alatt található nyersanyag-, és vízvagyont – és a környező tengerek halállománya ma már sokkal értékesebb, mint a terület stratégiai-katonai jelentősége.

– A háttérben valószínűleg arról zajlanak a titkos tárgyalások, hogy mekkora mértékű beruházásokat vállalnak a japánok Szibériában. Ha a feleknek sikerül megállapodniuk, akkor az oroszok nagy valószínűséggel visszaadják a négy szigetet Japánnak. Aztán, hogy formailag valóban visszakerül-e Japánhoz a kérdéses terület, vagy más megoldást találnak – például 99 évre bérbe adják az oroszoknak –, az már más kérdés – vélte Nógrádi György, aki úgy gondolta: már csak ezen múlik az orosz-japán hivatalos békekötés, és ha Putyin tavasszal elmegy Tokióba, akkor e hivatalos látogatás akár áttörést is hozhat ebben a kérdésben.