Csak azért is!

2011. április 23. Nyögvenyelősen indul a nap a dunaújvárosi sportrepülőtéren. Szemerkélő eső, szürkeség, hideg, pedig a reptéren látszólag csak lézengő emberek, ugyancsak forró pillanatokra készülnek: egy barátjuk négyezredik ejtőernyős ugrását kívánják ma megünnepelni. Az eget fürkészve nem sok jóra számítanak. Lehet, hogy – hiába a jóakarat – itt ma nem lesz ugrás. Egyedül a főszereplő eltökélt, többször is megnyugtat: ha már eddig eljutottam, ha kell, akkor nyolcszáz méterről is, de ugrani fogok. Eltökéltségében bizonyára az is nagy szerepet játszik, hogy harmincöt esztendővel ezelőtt, ugyanezen a reptéren bízta először életét a selyemkupolára, s az elmúlt évtizedek alatt a mennyet és a poklot egyaránt többször megjárta.

Csillahó Róbert tartalékos főtörzsőrmester – a szakmában csak „Ejerobi" – első ugrását tizenhat évesen, 1976. június 7-én hajtotta végre a Dunaújvárosi Repülőklub tagjaként. Öt esztendővel később már száznyolcvankét ejtőernyős ugrással a háta mögött vonult be sorkatonai szolgálatra a Bakony Harcihelikopter-ezredhez, ejtőernyős rajparancsnoki beosztásba. Fiatal kora ellenére hamar elismerték felkészültségét, hozzáállását, és ő maga is jól érezte magát a bőrében. Így nem csoda – illetve abban az időben csodaszámba ment –, hogy őrmesterként szerelt le. Nem is bírta sokáig a sereg, a kerozin-szag és az ejtőernyőzés nélkül, ezért 1984-ben tovább szolgálatra jelentkezett a szolnoki vegyes repülőezrednél. An–26-os szállító-repülőgépen lett ugrató-parancsnok.

(Abban az időben még a felderítők és a légierő ejtőernyősei rendszeresen ugrottak az „Ancsából", az előbbiek az RS 4/4-es deszant-ernyőkel, stabilizátoros rendszerrel, az utóbbiak viszont „urasan", siklóernyőkkel.)

(További részletek a Magyar Honvéd magazin május 13-án megjelenő számában!)