Életmentő katonapáros

Szöveg: Kálmánfi Gábor | 2012. január 31. 10:53

Karácsony második napján vagyunk, túl az ünnepeken, az általános pihenés kellős közepette. Egyszer csak csengetnek, ajtót nyitunk, és egy idősebb hölggyel találjuk szembe magunkat, aki sürgős segítséget kér: a férje rosszul lett az autóban épp itt, a mi házunk előtt. Ön mit tenne ilyen helyzetben?

Természetesen Nagyné Szász Szilvia főtörzsőrmester, a veszprémi székhelyű MH Légi Vezetési és Irányítási Központ hadműveleti központja beosztott tiszthelyettesének tanulságos és elgondolkodtató esetében nem pontosan így történt minden, de nem is ez a lényeg. Aznap reggel kilenc óra körül Szilvia párja – egy NATO-cégnél dolgozó, így jelenleg rendelkezési állományban lévő katona – bejött a házba a garázs elől a telefonjáért, mert egy hölgy segítséget kért tőle. Pontosan a ház előtt állt meg autójával, mert az anyósülésen ülő férje állítólag hányt és rosszul érezte magát. Karácsony lévén a katonapár első gondolata rögtön az volt: az úriember bizonyára túl sokat evett az ünnepek alatt, és ezért lett rosszul.

„Benedvesített törölközővel kimentem az autóhoz, mert kicsit meg akartam törölgetni az arcát, amíg a mentők kiérkeznek. Aztán láttam, hogy a nagyjából 50-55 év körüli férfi egyáltalán nem reagál a vizes törölgetésre, a feje oldalra billent, tekintete üveges. Kitapintottam a pulzusát, de nem mutatott életjeleket" – eleveníti fel a történteket a tiszthelyettes.

A helyzet egy pillanat alatt a lehető legkomolyabbra fordult. Közös erővel kivették az autóból, nyugalmi helyzetbe fektették és – a magas szintű katonai kiképzésnek köszönhetően – szakszerűen elkezdték az újraélesztést.

A mentők körülbelül tíz perc alatt értek ki a helyszínre, s a katonák egészen addig folytatták az újraélesztés folyamatát, amíg a mentőautó személyzete át nem vette tőlük a beteget. Addig két ízben tűnt úgy, mintha a férfi mély levegőt vett volna. Aztán végül magához tért, a mentőorvosok stabilizálták az állapotát, és a balatonfüredi Szívkórházba szállították. A diagnózis: szívinfarktus.

„Három nap múlva a férfi – aki egyébként sportoló és nincsenek káros szenvedélyei – magához tért a mélyaltatásból, és semmilyen maradandó károsodást nem szenvedett. Néhány nappal később a felesége jött el hozzánk, hogy megköszönje a segítséget" – fejezi be a történtek ismertetését Nagyné Szász Szilvia.

Noha a főtörzsőrmesternek még sosem kellett éles helyzetben egészségügyi segítséget nyújtania senkinek, mégis ösztönszerűen tudta alkalmazni a gyakorlatok és lövészetek alkalmával elsajátított elméleti és gyakorlati tudást.

„Azt kell mondjam: minden előttem volt, amit gyakoroltunk. Ha ezek a rendszeres egészségügyi gyakorlatok nincsenek, nyilván akkor is megpróbálunk valahogyan segíteni, de közel sem biztos, hogy ennyire szakszerűen lettünk volna erre képesek. Az is tény, hogy nagyon megijedtem. Nem voltunk száz százalékban tudatában annak, hogy most egy ember életét kell megmentenünk. Párszor össze is fejeltünk a nagy igyekezetben, csak a segítségnyújtás ösztöne működött. A kórházban azt mondták: remek munkát végeztünk" – mondja a tiszthelyettes.

Vajon mi történt volna, ha mindez véletlenül egy másik utcában történik, egy másik ház előtt, ahol olyan emberek laknak, akik nem járatosak az egészségügyi ellátás alapjaiban?

Inkább ne is gondoljunk bele…

Fotó: Németh Szilvia százados, MH LVIK kommunikációs tiszt és Rácz Tünde

Címkékegészségügy gyakorlat karácsony kiképzés kommunikáció lövész NATO sport

Ha érdekelnek a Magyar Honvédség hírei, iratkozz fel hírlevelünkre!