Halad a honvédelmi szervezetek fiatalítása

Szalay-Bobrovniczky Kristóf honvédelmi miniszter a honvedelem.hu-nak elmondta: a fiatalítás most következő ütemében a beosztásukban maradó és újonnan kinevezett parancsnokok előterjesztései alapján, a vezérkari főnök meghallgatásával fog a miniszter arról dönteni, hogy kik azok, akik honvédelmi szolgálati juttatásban fognak részesülni. Azt is elmondta, hogy a katonai szolgálatból most ezzel a juttatási formával kiváló idősebb állomány megbecsülését és elismerését az is mutatja, hogy a nekik járó méltányos juttatás mellett ez az állomány a hagyományos honvédségi gondozási kör része marad. Ez érinti a különböző lakhatási támogatási formákat, az egészségügyi ellátást és kegyeleti gondozást, valamint az alkalmankénti egyenruha-viselést is. A tárca és a honvédség a haza több évtizedes, állhatatos szolgálatáért így akar köszönetet mondani katonáinak. Fontos, hogy a honvédelmi szolgálati juttatás az érintetteket a nyugdíjkorhatár eléréséig teljes összegben megilleti, akkor is, ha mellette munkát vállalnak, és természetesen az őket megillető végkielégítésben is részesülnek.

Közel nyolc hónap telt el, mióta átvette a honvédelmi tárca vezetését, méghozzá egy világpolitikailag is meglehetősen intenzív és sajátos időszakban.

Közvetlenül a választások után kért fel a miniszterelnök úr a tisztségre, a modern kori magyar történelemben példátlan időszak kellős közepén. Egyszerre két irányból is olyan biztonsági kockázatok jelentek meg, amikhez nem szoktunk hozzá az elmúlt évtizedekben. Magától értetődően akkor is és ma is mindenki a háborúról beszélt, ami hála Istennek nem Magyarország területén és nem közvetlenül a határaink közelében, de egy szomszédos államban zajlik, 20. századi kegyetlenséggel. Nem is látjuk egyelőre a végét. Nő a feszültség a Nyugat-Balkánon, Dél felől folyamatosan erősödik a migrációs nyomás. Egy ilyen időszakban példátlan politikai és társadalmi figyelem vetül a honvédelmi ágazatra, a haderő felkészültségére, lelki-fizikai-szellemi alkalmasságára, erkölcsi állapotára. Történelmi lehetőségünk és kötelességünk cselekedni tehát és komoly, lényegre törő változásokat kell elérnünk a haderő fejlesztésében. Úgy is fogalmazhatok: áttörésszerű változtatásokra van szükség, és ezekhez hozzá is kezdtünk.

A feladatszabó értekezlet kulcsszava a fiatalítás volt. Miért éppen most érkezett el a haderő arra a pontra, hogy meghozták a bejelentett döntéseket, és mit várnak ezektől?

A 21. századi technológia hadrendbe állítása, üzemeltetése, az ehhez kapcsolódó kiképzési feladatok elvégzése, a modern konfliktusokban, háborúkban alkalmazott harceljárások megismerése, átültetése, készségszintű begyakorlása fiatal, dinamikus szemléletű tiszteket igényel a harcászatitól egészen a hadműveleti szintig. Olyanokat, akik nyelveket beszélnek, jártak NATO-képzésen, missziós tapasztalatuk van, és fizikailag is fittek, így el tudják viselni a feladatokkal kapcsolatos megterhelést. Személyükben is meg kell jeleníteniük a 21. századi, innovatív, high-tech haderőt, hiszen a toborzás során is ezt a képet akarjuk kialakítani magunkról. Szükség volt a kormányalakítás óta eltelt felkészülési időre, de nem várhattunk tovább. Ehhez készült el a változásokat rendező veszélyhelyzeti kormányrendelet.

Melyek ennek legfontosabb elemei?

A szabályozás méltó és méltányos utat enged a szolgálatban eddig jól teljesítő olyan katonáknak, akik a 45. életévüket betöltötték és 25 év tényleges szolgálati viszonnyal rendelkeznek. Létrehozunk egy új juttatási formát, a honvédelmi szolgálati juttatást, amelyre nem automatikusan, hanem a miniszter egyénenkénti döntése alapján válhatnak jogosulttá a fent említett feltételeknek megfelelő katonák. Ennek alapján több ütemben, ütemenként több fázisban vizsgáljuk a Magyar Honvédség, a Honvédelmi Minisztérium, illetve a háttérintézmények teljes állományát, és meghozzuk a döntéseket. Ezt a legfelső, parancsnoki szinten a vezérkari főnök bevonásával már megtettem, most az ezek alatti szintek következnek.

A fiatalítás most következő ütemében a beosztásukban maradó és újonnan kinevezett parancsnokok előterjesztései alapján a vezérkari főnök meghallgatásával születnek majd meg a személyi döntések arra vonatkozóan, hogy kik azok, akik honvédelmi szolgálati juttatásban részesülhetnek.

Az évtizedes, a hazáért végzett állhatatos szolgálatot köszönjük meg a honvédelmi szolgálati juttatással, ami a nyugdíjkorhatár eléréséig teljes összegben megilleti őket, ami akkor sem változik, ha más munkából is jövedelemre tesznek szert. Bent maradnak a gondozási körben: a lakhatási támogatás, csakúgy, mint az egészségügyi ellátás tekintetében is folytatódik a gondoskodás. Nekik is jár a kegyeleti gondoskodás és az alkalmankénti egyenruha-viselés.

A meglévő állomány mellett miként érinti ez a fiatalítás, kultúraváltás a toborzást? Miként lehet egy mai fiatal számára vonzóvá tenni a honvédséget az említett szempontok mentén, miközben a munkaerőpiacon nagyon komoly, tőkeerős nemzetközi cégekkel kell versenyezni, és az Európai Unión belül is szabad a munkaerő áramlása?

Természetesen beszélni kell az illetményről, de nekem az a véleményem, hogy a haza szeretetét és a haza védelmére való elkötelezettséget kell az első helyre tenni – enélkül ugyanis nem fog menni. Önkéntes haderőről beszélünk, önként kell a fiataloknak előbb-utóbb felismerniük, hogy senki nem fogja helyettük megvédeni a családjukat, a falujukat, a járásukat, a városukat és az országukat, mint ahogy a kulturális értékeiket sem. A mai fiatal generációnak és mindenkinek el kell jutnia ehhez a felismeréshez. Ez a mi elsődleges feladatunk. Természetesen az elkötelezettséget illetménnyel, életpályával, egyéb juttatásokkal is honorálni kell. Azt a lehetőséget is meg kell teremteni, hogy perspektivikusan lássák: egy hosszú tényleges szolgálati viszony után – mint a mostani kilépők esetében–, az állam méltó és méltányos formában gondoskodik róluk. Látniuk kell a fiataloknak, hogy egy megújuló, innovatív haderő felé haladunk, amely már nem is hasonlít az édesapáik sorkatonai emlékeiből ismert elavult képhez.

Ez az a bizonyos innovatív, high-tech hadsereg, amit említett?

Napjainkat minden téren gyökeresen átalakítja a technológiai fejlődés. A fegyverek, a felderítőeszközök, az irányítási rendszerek tekintetében nem kivétel ez alól a honvédelem területe sem, ami nagyon komoly és érdekes szakmai kihívást jelent a fiataloknak. Ilyen arcélű haderőt kell felmutatnunk, hangsúlyozva, hogy alapvetően a haza szeretetéről és a haza fegyveres védelme melletti elkötelezettség felébresztéséről van szó, ők pedig egy ilyen közösséghez tudnak csatlakozni hivatásos katonaként vagy a tartalékos rendszer valamilyen formájában. Utóbbi különösen fontos. A területvédelmi tartalékosok alapos katonai kiképzés után szabadidejükből áldoznak az ügyért, ők talán kevésbé nézik az illetményeket, az életpálya-szempontokat. Számukra az élmény, a közösséghez tartozás, a hazaszeretet közös tettekben megnyilvánuló ereje hat leginkább. Nagyon komoly hangsúlyt fordítok majd a jövőben a területvédelmi tartalékosok toborzására, kiképzésére és a haderővel egyenrangú szintre emelésére.

Ön a piaci, gazdasági szférából érkezett a tárca élére. A Magyar Honvédség ezzel szemben sajátos szervezet, óriási létszámmal, bevált struktúrákkal, ami ebből fakadóan lassan mozdul. Mit érzett a legnagyobb kihívásnak ezen a téren? Miként lehet magasabb fordulatszámra átállítani egy ilyen szervezetet?

Például fiatalítással. Le kell bontani az „így szoktuk” hatalmát, a felépített bürokratikus rendszerek önvédelmét ahhoz, hogy az „egyenruhás munkavállaló” hozzáállásból egy új katonai szolgálati etosz és gyakorlat alakuljon ki. Azt várom a fiatalítás folyamatától, hogy nem pusztán személycserékben, hanem mélyreható kulturális változásban mutassa meg hatását.