Halottak és sebesültek tízezrei Irakban
Szöveg: Szűcs László | 2011. március 20. 6:15Napra pontosan nyolc esztendővel ezelőtt, 2003. március 20-án, hajnali 3 óra 49 perckor George W. Bush, az Amerikai Egyesült Államok elnöke parancsot adott Tommy Franks tábornoknak az Iraki Szabadság Hadművelet (Operation Iraqi Freedom) megkezdésére. Ezzel kezdetét vette a 21. század egyik legvitatottabb és gyakorlatilag a mai napig tartó háborúja, az a fegyveres konfliktus, amelyet a közvélemény leginkább a második öbölháborúnak ismer és nevez.
![1595915749](https://honvedelem.hu/media/cache/width_465/images/media/5f1fbde52fbef392331437.jpg)
Emellett azonban már a támadás előtt világosan látszott az, hogy a háború oka – ha csak áttételesen is – a 2001. szeptember 11-i terrorcselekmények után kezdődött nemzetközi terrorellenes harc Afganisztán melletti újabb frontjának megnyitása, mivel felmerült annak a lehetősége, hogy Szaddam Husszein támogatja az al-Kaida nemzetközi terrorszervezetet.
![1595915749](https://honvedelem.hu/media/cache/width_465/images/media/5f1fbde55e1e5630119981.jpg)
A támadás előtt két nappal, 2003. március 18-án George W. Bush 48 órás ultimátumot adott Szaddam Husszeinnek. Az elnök beszédében világosan fogalmazott: „az Egyesült Államoknak szuverén joga, hogy erőt alkalmazzon nemzetbiztonsága védelmében. […] Mivel az ENSZ Biztonsági Tanácsa képtelen volt felnőni kötelezettségeihez, majd mi felnövünk a sajátunkéhoz."
Az ultimátum lejárta után Bush kiadta a parancsot a floridai Tampában lévő Központi Parancsnokság parancsnokának, a négycsillagos Tommy Franks tábornoknak az Iraki Szabadság Hadművelet megkezdésére.
A támadás napján, 2003. március 20-án közel 310 ezer katona állt készenlétben az iraki határon. A legnagyobb erővel természetesen az Amerikai Egyesült Államok vett részt a háborúra készülő koalícióban: március elején már 281 ezer katona és tengerészgyalogos tartózkodott a térségben. Nagy-Britannia mintegy két szárazföldi hadosztálynyi erővel és repülőgép-hordozóval, azaz körülbelül 45 ezer katonával vett részt az Iraki Szabadság Hadműveletben, Ausztrália 2000, Lengyelország 200, Románia 300, Szlovákia 75, Ukrajna 500 katonát vezényelt a Közel-Keletre, míg Dánia 140 fős egészségügyi alegységet irányított át Irakba.
![1595915749](https://honvedelem.hu/media/cache/width_465/images/media/5f1fbde587883214650081.jpg)
Hivatalos és valódi célok
A háború hivatalos céljaként Donald Rumsfeld, az USA védelmi minisztere a tömegpusztító fegyverek megtalálását és megsemmisítését, valamint a terroristák elfogását nevezte meg még a hadművelet megindulása előtt. Emellett természetesen Szaddam Husszein rendszerének megdöntése, valamint az iraki demokrácia megteremtése is szerepelt a fő célok között.
A kritikusok azonban azt mondják, a háború megindításának valódi oka az volt, hogy az Egyesült Államok irányítása alá tudja vonni az iraki szénhidrogén-forrásokat.
![1595915749](https://honvedelem.hu/media/cache/width_465/images/media/5f1fbde5b1a96992851128.jpg)
Az eredeti terv szerint a támadáskor a térség nyolc országában telepített erők nagy és igen erős, de szelektált légi csapásokat mérnek a légvédelem, az állami és Baath párt vezetési központjaira, a gyanús tömegpusztító fegyverekre, rakétákra, a rakétaindítókra, a Köztársasági Gárda és a szárazföldi csapatok vezetési pontjaira.
A terveket aztán a török parlament döntése értelmében át kellett dolgozni. Törökország ugyanis megtiltotta, hogy területéről szárazföldi alakulatok támadják Irakot.
Ez érzékenyen érintette a koalíciós csapatokat, hiszen az eredeti elképzelés szerint Törökországból mintegy 62 ezer katonából álló szárazföldi erő indított volna támadást Irak ellen.
![1595915749](https://honvedelem.hu/media/cache/width_465/images/media/5f1fbde5e2518454757791.jpg)
George W. Bush támadási parancsa után Iraki Szabadság Hadművelet úgynevezett korai fázisában (2003. március 20-án) az amerikai légierő F–117A típusú lopakodó vadászbombázói bunkerromboló bombákat dobtak le az előre meghatározott célpontokra, a közelben állomásozó hadihajókról pedig 40 darab, Tomahawk típusú manőverező robotrepülőgéppel mértek csapásokat. A célok között szerepelt Szaddám Husszein és az ország vezetésének utolsó ismert tartózkodási helyére. Az irakiak válaszként 14 Scud rakétát indítottak a kuvaiti és határ melletti területekre, az előremozgást megkezdő szövetséges szárazföldi csapatokra, amelyek a bombázásokkal egy időben benyomultak Irak területére.
Március 21-én aztán elkezdődött a terv szerinti légi hadművelet első fázisa. Megérkeztek a nagy-britanniai Fairfordból a B–52-sek, s bekapcsolódtak a támadásba a térségben települt repülő fegyvernemek kijelölt kötelékei is, amelyek összességében több száz célpontra mértek célzott csapásokat. Mindez óriási károkat okozott Irak infrastruktúrájában, de a lélektani hatás is óriási volt.
![1595915749](https://honvedelem.hu/media/cache/width_465/images/media/5f1fbde6199fa913938425.jpg)
Bár Szaddam Husszein április 3-án meghirdette a dzsihádot, az ellenállás továbbra is szervezetlen és gyenge maradt. A támadó 3. hadosztály 2. dandárja, rövid megállás után bevonult Bagdad szélére, és elfoglalta a repülőteret, amelyet azonnal átkereszteltek bagdadi repülőtérré.
Eközben 101. hadosztály tengerészgyalogosai délkeletről, a harcokba bevont kurd fegyveresek pedig északról érték el az iraki fővárost.
A hadművelet huszonegyedik napján – április 9-én – az amerikaiak elfoglalták az elnöki palotát és a központban ledöntötték Szaddám Husszein hatméteres szobrát. Emellett ráleltek 20, szarinnal és mustárgázzal megtöltött, indításra kész rakétára is. Ezalatt természetesen a déli országrészben is folytatódtak a harcok, például a britek bevették Basra-t.
Gerillaháború nagy veszteségekkel
![1595915750](https://honvedelem.hu/media/cache/width_465/images/media/5f1fbde648950050718138.jpg)
Bár 2003 májusára az iraki reguláris hadsereget valóban szétverték, a koalíciós erők egyre erősebb ellenállást tapasztaltak a szunnita háromszögnek nevezett területen. Az ország kormánya összeomlott, és Irakban káosz uralkodott, az állami épületeket, múzeumokat, katonai raktárakat kifosztották. A Pentagon becslése szerint 250 ezer tonna hadianyagot vittek el az iraki lázadók, mellyel az ellenállást folytatni tudták.
![1595915750](https://honvedelem.hu/media/cache/width_465/images/media/5f1fbde68bfd8019663400.jpg)
Az ellenállást csak a 2007-es az amerikai csapaterősítés tudta megtörni, az országba vezényelt 30 ezer amerikai katona segítségével sikerült elérni, hogy egyre kevesebb támadás érte a szövetséges alakulatokat.
A helyzet viszonylagos konszolidálódása után, Barack Obama elnök terveinek megfelelően megkezdődött az amerikai csapatok kivonása Irakból. 2010. augusztus 20-án az utolsó harcoló alakulat is elhagyta a sivatagi országot. Bár jelenleg is 56 ezer amerikai katona állomásozik Irakban, az ő feladatuk már csak a nemzeti haderő kiképzése. Ráadásul Barack Obama amerikai elnök szerint, 2012. január 1-jén ők is távoznak az országból.
A második öbölháború áldozatainak számáról a mai napig eltérő adatok kerültek napvilágra. Amit biztosan lehet tudni, hogy 2009. június 28-ig 4318 amerikai katona vesztette életét Irakban, a sebesültek száma pedig meghaladta a 12 ezer főt. A koalíció több országa is szenvedett veszteséget a harcok során. Például a britek 169 katonája esett el, a Magyar Honvédség pedig egy katonáját – Nagy Richárd tizedest, posztumusz hadnagyot – vesztette el Irakban. Az iraki hadsereg halottainak számát a Pentagon 30 ezerre teszi, míg a civil áldozatok számát 150 ezer fő körül valószínűsítik.
Fotó: Archív