,,Az egész életem egy útkeresés”

Hány évesen kerültél kapcsolatba a harcművészetekkel?

1976-ban, hatéves koromban mentem le először judózni egy barátommal a Testnevelési Főiskolára. Bár eltelt azóta több évtized, de még mindig bennem van a tatami, a fehér ruha a japán számolás „érzése". Elmondhatom, hogy egy nagyon jó kezdés volt számomra, hiszen a judó nemcsak magára a küzdelemre és a japán kultúrára tanított meg, hanem a saját testemmel való bánásmódra is. Az, hogy tudok gurulni, tompítani, esni, hogy kapásból meglátok egyensúlyi helyzeteket, mind a judóból eredeztethető.

Biztosan volt, hiszen lehetőség lett volna birkózni vagy bokszolni, de a barátaim révén végül is itt kötöttem ki. Aztán amikor már idősebb és tapasztaltabb voltam, elkezdtem körülnézni és – főleg a Bruce Lee-filmek hatására – mindenképpen kung-fuzni szerettem volna. Emlékszem, a Filmmúzeum nevű tévécsatornán játszották a Sárkány közbelép című filmet, amit képes voltam naponta egymás után többször is megnézni. Miután az első kung-fu oktatóm nem váltotta be a hozzá fűzött reményeimet, Máday Norberthez kezdtem el járni. Két évet magántanítványként töltöttem nála, majd mikor kinevezett első pesti instruktorává, akkor én már egy másik kung-fu rendszer felé fordultam.

Magyarán kerested az utad…

Az egész életem egy útkeresés! Akkoriban Budapesten belül szinte mindegyik kung-fu iskolában előfordultam, és mindet kipróbáltam. Közelharcban nagyon sok embert tudtam megverni. A wing chunhoz képest kicsit brutálisabb volt a thai-box, amelyet szintén gyakoroltam, majd ezt követően aikidóztam is pár évig.

Hogyan találtál vissza végül a kung-fuhoz?

Miközben kószáltam és ismerkedtem a különböző stílusokkal, Juhász Zoltán barátom wing chun mester lett, tehát visszamentem hozzá tanulni. Zoli egy borzalmasan kemény, következetes mester, nagyon sokat köszönhetek neki.

Így jött képbe a jeet kune do és a kali?

Juhász sifu közben megkapta a jeet-kune do és kali oktatói képesítését. Rövid hezitálás után lementem hozzá jeet kune do edzésre, és a látottak olyan hatással voltak rám, hogy nem volt kérdés: Bruce Lee rendszerét meg akarom tanulni. Egy nagyon szerethető, hihetetlenül jó rendszer, ami a kevert harcművészetek őse. Lee abban volt zseniális, hogy a különböző stílusok legjobb technikáit ötvözte egy agresszív, kemény és pontos harci rendszerré. A kali pedig tartalmazza mindazt, amit a kilencvenes években a különböző rendszerekben kerestem: a wing chun céltudatossága, a thai box brutalitása, az aikidó hajlékonysága mind ötvöződik benne. Természetesen úgy tartom, hogy egy-egy harcművészet önmagában teljesedik ki, de a különböző elveket a kali nagyon jól felhasználja.

Mi következett ezután?

Az érdeklődésem a pusztakézről a fegyveres rendszerek felé fordult, elkezdtem a különböző kali-rendszereket tanulmányozni. Találkoztam a Doce Pares rendszer nagymesterével, Dionisio Cañetével, aki döbbenetes és lenyűgöző technikákat mutatott, Tuhon Ray Dionaldóval, a Filipino Combat System alapító nagymesterével, amelynek végül instruktora lettem. Büszkeség számomra, hogy Európában én vagyok a hatodik, világviszonylatban pedig a negyvenkilencedik FCS-Kali instruktor. Emellett folyamatosan tanulmányozom a többi hasonló rendszert is, olyan mesterektől, mint Tuhon Bill McGrath, Walter Hock Hochheim, Dan Inosanto, Daug Marcaida, Krishna Godhania.

Kik járnak hozzád edzeni?

Nagyon széles a spektrum, vannak gyerekcsoportjaim, de tartok nők számára is önvédelmi felkészítést. A szakmai tanítványaim a rendőrség, a Magyar Honvédség, a titkosszolgálatok munkatársai körül kerülnek ki. Úgy gondolom, a lőfegyverek elterjedésével a hidegfegyverek használatának oktatása indokolatlanul háttérbe szorult.

Ez miért lehet probléma a rendvédelemben?

Azoknak a harcművészeteknek, amelyek életképesek akarnak maradni, válaszolniuk kell a világ kihívásaira. Ezek úgy születtek és maradtak fenn, hogy hatékonyak voltak egy adott korszakban. A kali ősében gyakorlatilag a lengén öltözött bennszülöttek képesek voltak a vértekbe öltözött spanyol gyarmatosítókkal felvenni a harcot. Ahányszor fegyveres testületek tagjai jönnek hozzám tanulni, azt hallom, hogy a hidegfegyverekkel való gyakorlásra nagyon kevés a lehetőség. Ez két szempontból is aggályos! Rendőröknél fontos, hogy tudják, az elkövetők nagy része igenis hord magánál kést, ezt a fenyegetést pedig el kell hárítani. A katonáknak szóló rész kevéssé az önvédelmet és lefegyverzést, sokkal inkább a brutális megoldásokat részesíti előnyben, ezt a rendészeti csomagba nem tehetem bele. Walter Hock Hochheim rendszeréből, a police judóból − amelyet szintén tanítok − próbáltam összerakni számukra egy olyan alapcsomagot, amelynek megértéséhez nem kellenek évek. Természetesen rengeteget kell gyakorolni!

Milyen terveid vannak a jövőre nézve?

Több éve működő speciális kurzusokat tartok. Most fejeződik be többek között a karambit − azaz a görbe gyűrűs kés − -szeminárium, amelynek használata és különlegessége annyira lenyűgöző, hogy mindig telt ház van. Januárban pedig tervezek egy rendészeti kurzust, amely elsősorban a bűnözők mozgásképtelenné tételére fókuszál. Magam részéről pedig folytatom a tanulást! Hihetetlen dolgokat tanulok, hihetetlen emberektől!