Légtérvédők

Tábornok úr! Ön közel egy éve az MH Összhaderőnemi Parancsnokság repülőcsapatainak parancsnoka. Mivel nincs jobb szó rá: milyen „légierőt" örökölt meg?

Nem ismeretlen dolgot örököltem, mivel évek óta a tűz közelében dolgoztam, együtt éltem a légierővel, így tudtam, hogy mit is veszek át. Jól működő, képzett és elkötelezett szakemberekkel, a lehetőségekhez képest aránylag jól feltöltött szervezet élére nevezett ki az elöljáró. Természetesen a légierő „technikai sport"; a kiválóan kiképzett és felkészített állomány mellett szükséges az eszközök megléte is. A negyedik generációs Gripen repülőgépek, a 3D-s radarok, a fejlett adatkapcsolati rendszerek a 21. század technikai színvonalát képviselik a légierőben, emellett több területen a technikai eszközök elöregedése és pótlásuk vagy felújításuk megoldásával kell szembenézni
A Pápán állomásozó C–17-es flotta révén bekerültünk a nemzetközi együttműködés fő sodrába, amiből sokat profitálunk a városban és a nemzetközi porondon egyaránt. Ezt a programot eddig minden olyan fórumon, amelyen részt vettem az elmúlt időben, példaként említették a nemzetek számára. A programban részt vevő kisebb és nagyobb országok a gazdaságosság messzemenő szem előtt tartásával egy olyan képességet tartanak fenn, melyre külön-külön nem lennének képesek.
Külön hangsúlyoznám, hogy a kétszer félévig sikeresen teljesített misszió, a Kabuli Nemzetközi Repülőtér vezető nemzeti szerepének ellátása, valamint a jelenleg is folyó helikopteres kiképző- és tanácsadó csoportok munkája és a balkáni békefenntartásban részt vevő katonáink nagy elismerést vívtak ki a szövetségesek körében.

Az interjút teljes terjedelmében a Magyar Honvéd magazin szeptember 14-én, pénteken megjelenő számában olvashatják el!