„Legyenek még büszkébbek a Magyar Honvédségre, mert megérdemli”

Három évet töltött Magyarországon. Milyen tapasztalatokat szerzett?

Rendkívül hasznos volt számomra az itteni beosztásomban eltöltött idő. NATO-szövetségesekkel, jó barátokkal dolgoztam együtt, és igen nagyra értékelem a magyar haderővel végzett közös munkát, mivel a magyar katonák profik. Ezért nagyon jól éreztem magam. Magyarország valóban kiemelkedő NATO-szövetséges. E három év alatt végig figyelemmel kísérhettem, milyen sokat fejlődött a Magyar Honvédség, ráadásul úgy, hogy a lehetőségeket behatárolják a szűkös források. Hende Csaba honvédelmi miniszterrel és Benkő Tibor vezérezredessel egyaránt termékeny és nyílt kapcsolatban dolgoztunk együtt az elmúlt évek során. Már az elején elmondtam nekik: bár amerikai tiszt vagyok, nekik dolgozom. Benkő tábornok lehetőséget biztosított számomra arra, hogy meglátogassam csaknem az összes alakulatot és katonai szervezetet Magyarországon, és a védelempolitikáról is igen hasznos megbeszéléseket folytattunk az illetékesekkel. Nagyon jólesett azt a szívélyesség, ahogy hozzám álltak.

Említette, hogy fejlődést érzékelt az elmúlt években. Milyen területeken volt ez a leginkább kézzel fogható?

Régóta együttműködünk például a magyar különleges erőkkel Afganisztánban, illetve hazai kiképzéseken, ahol nagyon élvezetes velük dolgozni. Ők például még tovább javultak a képességek terén. Láttam őket amerikai különleges erőkkel együtt is tevékenykedni, és az egyetlen látható különbség közöttük az országjelzés volt az egyenruhán. Tényleg nagyon jók! Lehetőségem nyílt látni a magyar szárazföldi erőket is bevetésen, az amerikai erőkkel közös gyakorlaton, és mély benyomást tett rám a zászlóalj szinten tevékenykedő tisztek felkészültsége. Nagyra értékeljük a magyar befogadó támogatást, amelyet az amerikai erőknek nyújtanak: a 2. lövész ezrednek, illetve a 173. ejtőernyős dandárnak, amely itt végzett ugrásokat. A kiképzési gyakorlatokra ide érkező összes amerikai erő arról számolt be, hogy nagyon hasznosnak találták a magyarok kiképzését, az itteni gyakorlatozást. A magyar altiszti kar is figyelemre méltóan fejlődött az elmúlt három évben. Ezeket a fejlesztéseket az amerikai hadsereg, illetve a NATO is szorgalmazza, és a Magyar Honvédség sokkal előrébb jár ezen a téren, mint a térség legtöbb országának hadereje. Innen nézve tényleg azt mondhatom, hogy a magyarok nagyon jó szövetségesek: ott voltak Afganisztánban, elkötelezettek az iraki újjáépítés mellett. Emellett természetesen azt is meg kell jegyezni, hogy vannak kihívások is.

Mire gondol?

A források, a modernizáció kihívásaira, a Varsói Szerződés idejéből való, orosz eszközök modernizációjára, a híradás, a kommunikáció kihívásaira, illetve a modern hadszíntéren vívott harc kihívásaira. Mindezek a rendelkezésre álló forrásokkal függenek össze. Ugyanakkor dicséretre méltó, amit a Magyar Honvédség tesz meglevő képességei fenntartása, illetve fejlesztése érdekében a nagyon szűkös források mellett. Őszintén szólva, nem vagyok biztos abban, hogy ha az amerikai hadseregnek ezekkel a forrásokkal kellene működnie, ugyanolyan jó lenne, mint az önök hadereje. Látom a magyar katonák, tisztek, vezetők erejét és akaratát: megfelelő források mellett a Magyar Honvédség a legsikeresebb európai haderők közé tartozna. Ugyanakkor nagyon biztató a költségvetés és a fizetések idei növelése, a kormány pedig remélhetőleg folytatja a védelmi költségvetés GDP-részarányos 0,1 százaléknyi növelését egészen 2022-2023-ig. Várakozással tekintek a jövőbeli képességfejlesztésre, amit a következő néhány év növekvő honvédelmi költségvetése tesz majd lehetővé.

Mindeközben a NATO új biztonsági kihívásokkal néz szembe mind keletről, mind délről. Milyen lehetőségeket lát ezek fényében a magyar-amerikai katonai együttműködés fejlesztése terén?

Az elmúlt időszakban területen kívüli műveletekre koncentráltunk például Afganisztánban, most azonban a szövetség egésze újraorientálja magát a NATO földrajzi terében megvalósuló kollektív védelem felé. Ez a kihívások mellett sok új lehetőséget is hoz magával. A földrajzi Európa felé történő reorientációnk egyik izgalmas része az Európában állomásozó amerikai erőkhöz és a szárazföldi erőkhöz fűződő viszonyunk: ezen a téren izgalmas kooperatív kapcsolatok alakulnak ki. Frederick Hodges altábornagy, az európai erők főparancsnoka néhányszor már látogatást tett Magyarországon, és sok amerikai alakulat érkezik ide kiképzési gyakorlatokra a kelet-európai biztonsági megerősítő intézkedések részeként is. Ezek az alkalmak nagyszerű lehetőséget nyújtanak az ejtőernyős deszantokra, a teherdobásokra, vagy például arra az ejtőernyős rohamra, amelyet a Pápa Bázisrepülőtéren hajtottak végre katonáink. Remélhetőleg még az idén megjelenünk a Stryker harcjárművekkel is, mivel a 2. lövész ezred is részt vesz majd a Brave Warrior gyakorlaton. Várakozással tekintünk a Dunán a folyó-átkelési művelet elé, amely ősszel esedékes. Úgy gondolom, egyre gyakrabban kerül majd sor efféle eseményekre. Szerintem nagyszerű dolog lesz látni itt az amerikai Strykereket, és remélhetőleg jövőre M1-es harckocsik és Bradley harcjárművek is gyakorlatoznak majd Várpalotán. Nagyon izgatottan várom mindezt, mert közös kiképzéseink egységet mutatnak, és ennek üzenete van. Mindez pedig előnnyel is jár a Magyar Honvédség számára, hiszen a vas formálja a vasat. Meggyőződésem, hogy az önök hadserege annál jobbá válik, minél többet gyakorlatozik együtt az amerikai erőkkel.

A legújabb művelet, amelyben együttműködik a két ország, az iraki koalíciós szerepvállalás az Iszlám Állammal szemben, ez azonban nem a NATO égisze alatt zajlik. Mi ilyenkor a különbség például az afganisztáni vagy a balkáni NATO-műveletekkel összehasonlítva?

A katonai művelet mindig katonai művelet. Lehet, hogy egyes eljárások különböznek, de a fő különbség ebben az esetben pontosan az, hogy a koalíciós művelet nem a NATO égisze alatt folyik: nem konszenzuson alapul, nem kell jóváhagyás, mint a NATO-műveletekhez, és nem vesznek részt benne a különböző katonai parancsnokságok – SHAPE, Brunssum – sem. Ez egy koalíció, amelynek vezetése során együtt dolgozunk a benne eseti alapon részt venni kívánó országokkal, a NATO katonai vezetési struktúrája nélkül.

Mit tud mondani a balti légtérrendészeti feladatokról, amelyekben ősztől szintén részt vesz Magyarország?

Ez az egyik legizgalmasabb küldetés, amelyben Magyarország szerepet vállal, különösen a jelenleg keleti irányból érkező kihívások tükrében. Magyarország e tevékenységével a NATO biztonságához akar hozzájárulni. Évek óta végezzük a balti légtérrendészeti feladatokat, és az önök hazája egy kihívásokkal teli időszakban veszi át ezeket. Mindez nagyon dicséretes és lenyűgöző.

Magyarország kis ország, kis haderővel, de NATO-szövetséges ország is egyben, és a Washingtoni Szerződés egyik cikkelye sem tesz különbséget nagy és kis országok között. A szövetséges szövetségese a mi szövetségesünk is. A NATO politikai-katonai szövetség, és bármekkora kihívást is jelent a működtetése, meggyőződésem: nincs ennél jobb mód arra, hogy demokratikus nemzetek között olyan katonai szövetség álljon fent, amely tiszteletben tartja a szövetséges országok szuverenitását is. Ebben a kérdésben konszenzus van mind a huszonnyolc nemzet között. Vagyis nincs különbség nagy és kis országok között.

Ha az Egyesült Államokba visszatérve valaki megkérné önt, hogy jellemezze Magyarországot néhány szóban, mit mondana?

Három évet nehéz lenne összefoglalni néhány szóban, de katonai szempontból tenném, és azt mondanám: Magyarország nagyszerű katonai szövetséges. A magyarokat pedig arra biztatnám, hogy legyenek még büszkébbek a Magyar Honvédségre, mert megérdemli. És nem én vagyok túl hízelgő, hiszen látja, szóltam én a kihívásokról is. De rendszeresen beszélek a magyarokkal együtt szolgáló amerikai különleges erők katonáival, beszéltem annak az ezrednek az amerikai parancsnokával, amelynek alárendeltségében a magyar alakulat szolgált, és megkérdeztem gyakorlatokon részt vevő, az alakulatokat megfigyelő, azokkal nap mint nap együtt élő ellenőröket is. És mindenhol csakis elismeréssel beszéltek a magyar katonákról. Dicsérték őket, mert motiváltak, profik, szeretnek gyakorlatozni, emellett pedig odafigyelnek a visszajelzésekre, és ezek alapján javítják is a tevékenységüket. Nem is kívánhatnánk ennél jobbat jelenleg. Vannak ugyan kihívások, de az a humán tőke, amit a magyar katonai vezetők és katonák képviselnek, adott. Megértjük, hogy az érdekek közt versengés folyik a forrásokért, ám úgy gondolom, rendkívül fontos, hogy beruházzanak a haderőbe. Minden országban versengenek a költségvetési forrásokért, de a NATO-n belül nemcsak az 5. cikkely érvényes, hanem a 3. cikkely is, amely előírja: minden országnak elsődleges felelősséget kell vállalnia a honvédelméért. Ezért fontos, hogy történjen egy alapszintű beruházás a védelembe, amit a Magyar Honvédség meg is érdemel. Ezzel együtt az egyes országok katonáinak életminőségét is biztosítani kell: jó fizetést, jó felszerelést, jó kiképzést. Látom a magyar katonák akaratát és erejét, és tudom, hogy egyedül forrásokra van szükségük mindennek a megvalósításához. Szeretném tehát arra biztatni a magyarokat, hogy legyenek még büszkébbek a hadseregükre.

Magyarországon sajnos sokakban még a Varsói Szerződés haderejének emléke él…

Ismerem a múltat és a történelmet, és kijelenthetem: ez már nem a szocialista idők hadserege, hanem valami új, valami más. A magyar tisztek hihetetlenül képzettek: kiválóan beszélnek angolul, rengetegen szolgáltak közülük külföldön, amerikai és európai parancsokságokon, Afganisztánban, Koszovóban, ezért mindannyian nagyon tapasztaltak, és mindannyian tudják, mire van szükség. E tudást pedig mind hazahozták, és átalakítják vele a haderőt. Ezért ez már nem a régi szocialista hadsereg. De mondok egy példát: a vietnami háború idején az amerikai közvélemény nagyon nehezen tudta elválasztani a katonát a politikától. Ezen azóta alapvetően változtattunk, így az Egyesült Államokban ma ez már senkinek sem okoz gondot, és ez teljesen független attól, mit gondol az illető Afganisztánról, Irakról vagy az Iszlám Államról. Lehet, hogy valaki nem ért egyet ezekkel a szerepvállalásokkal, de a katonákat mégis mindenki támogatja. És erre amerikaiként büszke vagyok.