Ugrás a tartalomhozUgrás a menüpontokhozUgrás a lábléchez

Tűzkeresztség

Szöveg: honvedelem.hu |  2013. május 9. 12:10

Immár felnőtt egy korosztály, amelynek a délszláv háború történelem, és talán nem is tudják, hogy a félévente hazatérő békefenntartók milyen célból teljesítenek szolgálatot a térségben, húsz esztendő elteltével is. A széthullott Jugoszlávia tagköztársaságainak egymással vívott véres harcait, a Magyar Honvédség válságkezelésben vállalt szerepét dr. Végh Ferenc nyugállományú vezérezredessel idézzük fel, aki 1996–1999 között a Magyar Honvédség parancsnokaként, vezérkari főnökként irányította a hadsereget.

1595953829
A Magyar Honvédség 1991-ben, a rendszerváltás utáni átalakítások közben, a Varsói Szerződésből már kilépve, jószerével „ellenségkép" nélküli állapotban, saját identitását is keresve találta magát szemben a határaink mellett kialakult háborúval. Bizonyos értelemben „mint derült égből a villámcsapás", úgy ért bennünket a konfliktus, már ami a Magyar Honvédség akkori állapotát, ez irányú tapasztalatait illeti. A konfliktus „előszele" azonban már 1988-ban érezhető volt.

Az egykori Jugoszlávia tagköztársaságait egyedül Tito tartotta össze, és azt tudni lehetett, hogy a szövetség előbb-utóbb fel fog bomlani. A konfliktus bölcsője akkoriban is Koszovó volt, ott kezdődtek a függetlenségi törekvések, zavargások. Akkor még az állam, a rendőrség és a hadsereg meg tudta törni az ellenállást, de ezzel csak „jegelte" a helyzetet. 1991-ben aztán robbanásszerű változások következtek be, elkezdődött a szövetség felbomlása, 1991 és 1995 között a volt tagköztársaságok – Szlovénia, Horvátország, Bosznia-Hercegovina stb. – sorban váltak önállóvá, és noha lett volna rá lehetőség, ez a folyamat nem békés úton zajlott le, hanem etnikai tisztogatásokkal terhelt, véres háborúk során.

(További részletek a Magyar Honvéd magazin május 10-én, pénteken megjelenő számában!)