Tűznyilak

A tüzérségi célokra használt rakétákat, kifejezetten páncélozott járművek ellen először a második világháborúban vetették be. A repülőgépek szárnyai alól indított rakéták azonban irányítatlan eszközök voltak. Ezért, miután a pilóta megcélozta a harckocsit, majd elindította a rakétát, már nem tudta korrigálni a légmozgásból eredő hatásokat, elsodródásokat sem.

Korai próbálkozások

A második világháború legvégén a német hadsereg már kis számban használt egy kezdetleges, vezetékkel irányított páncéltörő rakétát, a Ruhrstahl X–7 „Rotkäppchen"-t. Az első, valóban széles körben elterjedt irányított páncéltörő rakéta, az SS.10 azonban Franciaországból érkezett. Az 1955-ben hadrendbe állt rendszernél a kezelő egy irányítókar segítségével vezérelte a rakétát a szabad szemmel követett célra. Az irányzóberendezés által kidolgozott parancsjeleket a rakétában lévő dobról repülés közben legördülő vékony vezeték továbbította a rakétához. A vezetékes parancsközlő irányítás ma is elterjedtnek számít, hiszen a külső zavarásnak igen jól ellenáll. Az SS.10 lett az Egyesült Államok és Izrael első irányított páncéltörő rakétarendszere.

(További részletek a Magyar Honvéd magazin augusztus 9-én, pénteken megjelenő számában!)