1989 – A változás éve

A konferencián olyan politikusok diplomaták és történészek szólaltak fel, akik maguk is az események részesei voltak.

Még a rendezvény előtt dr. Magyarics Tamás, a Demokratikus Átalakulásért Intézet (ICDT) igazgatóhelyettese a honvedelem.hu érdeklődésére elmondta: a konferencia legfőbb célja az, hogy felidézzék a két évtizeddel ezelőtti eseményeket, amelyeknek egy része mára már sajnos feledésbe merült. Emellett 1989. szellemiségét is szeretnék életben tartani.

Megnyitójában dr. Gyarmati István, az ICDT igazgatója kiemelte: a rendezvény szervezői úgy gondolták, hogy húsz évvel a rendszerváltás után célszerű, illendő és hasznos egy ilyen konferencia megrendezése. A hely kiválasztása sem volt véletlen, hiszen ebben az épületben ülésezett az első magyar parlament.

A konferencián – amelyen többek között részt vett az egykori miniszterelnök, Antall József özvegye és Vitányi Iván Demokrácia Központ kuratóriumának elnöke – dr. Szekeres Imre honvédelmi miniszter mondott megnyitó beszédet.

Szekeres Imre kifejtette: büszke arra, hogy a rendszerváltozás egyik hajtóereje Magyarország volt. 1989-ben elsőként Magyarországon jött létre az a konszenzus, ami megalapozta a rendszerváltozást. A hatalom és a szárnyait bontogató ellenzék, tárgyalásokon állapodott meg a demokráciába és a piacgazdaságba való átmenetről.

– Azok a magyar politikusok az állampárt tagjai közül, köztük én is, akik akartuk a rendszerváltozást nem álltak át a barikád egyik oldaláról a másikra. Nem ez történt! A rendszerváltó erőkkel együtt lebontottuk ezt a barikádot, úgy, hogy először kezet nyújtottunk egymásnak felette. A bontást nem mi kezdtük, mert mi először a saját létező rendszerünket akartuk megváltoztatni. Több szabadságot és több jólétet akartunk. Hosszú volt az út, amíg felismertük, hogy a létező szocializmus keretein belül erre nincsen lehetőség. Mi abban születtünk, abban nőttünk fel, abban szocializálódtunk. S bizony, eltartott egy ideig, amíg felfogtuk, hogy a szocializmusnak nevezett világméretű kísérlet nem sikerült – emelte ki Szekeres Imre.

A honvédelmi tárca vezetője ezt követően hangsúlyozta: szerencsére a korszak reformereiben volt elég belátás, hogy változtassanak, energia, hogy újrakezdjenek, és nyitottság, hogy demokratikus körülmények között is képviseljék a baloldali értékeket. Ez tette lehetővé számára is, hogy a régi rendszer második vonalából, egy vidéki város tanácselnök-helyettesi pozíciójából, a demokratikus átmenetet kezdeményező reformerek közé kerüljön, majd továbbra is baloldali politikusként az elmúlt húsz évben megtisztelő pozíciókat töltsön be a magyar Országgyűlésben és a Magyar Köztársaság kormányaiban.

– 1989-ben ugyanis nem csak a magyar status quo bomlott fel, sőt elsősorban nem az. Szemünk láttára erőtlenedett el és szakadt sok darabra a Szovjetunió, értelmét vesztette a Varsói Szerződés, és felértékelődött a NATO. A demokratizálódó államok az átalakulást követően, a nyomasztó múlt, a szovjet típusú, nem egyenrangú országokat tömörítő szövetség friss emléke miatt az el nem kötelezettség zászlaját tűzték ki, de hamarosan kiderült, hogy önállóan képtelenek biztonságukat garantálni. Ezért hamarosan örömmel léptek be a NATO-előszobájának tartott békepartneri programba, és éppen tíz éve, az első három ország, hazánk, Csehország és Lengyelország a NATO-ba is – emelte ki a miniszter.

Szekeres Imre szerint húsz évvel a kelet-közép-európai rendszerváltozásokat követően ismét a válságé a főszerep. Globális pénzügyi-gazdasági válságé, ami borítékolhatóan magával hozza az emberek biztonságérzetének jelentős romlását is. S mindez egy olyan korszakban következik be, amikor egy fegyveres konfliktus kibontakozásának esélye a legkisebb. Ma azonban már tudjuk, hogy biztonságérzet címszó alatt nemcsak a katonai természetű kérdéseket tartjuk számon. Ide tartozik az emberi jogi, a pénzügyi, az energiaellátási, az információs és technológiai, demográfiai és civilizációs, a közegészségügyi és a környezeti biztonság is. És mindezt akkor kell megteremteni, amikor a világban terjed a bizalmatlanság légköre, és sokan áldozatául eshetnek annak az illúziónak, hogy egy ország képes bezárkózni, és a válság hatásait figyelmen kívül hagyni.

– 1989 példája éppen az ellenkezőjét mutatja. Az összefogás, a szolidaritás tette lehetővé, hogy országaink elinduljanak a demokratizálódás felé vezető úton. Egymástól tanultunk, egymást bátorítottuk és a nyugati politikusok segítségével lépésről-lépésre átalakítottuk keletet. Meggyőződésem, hogy most sincs más esélyünk, mint az összefogás. A problémák ugyanis már globálisak, amelyek globális megoldást követelnek – mondta Szekeres Imre, hozzátéve: politikusként azt vallja, hogy ha több, nagyobb biztonságot akarunk, akkor erősebb NATO-ra van szükségünk. Arra a szövetség,re amelyik állandó konszenzuskényszerben is hatékony tudott lenni az elmúlt két évtizedben. Amelyik békét teremtett a Balkánon, és felvette a harcot Afganisztánban a terrort támogató tálib rezsimmel.

A konferencia megnyitó blokkjának végén Vitányi Iván hozzászólásában hangsúlyozta: húsz évvel a rendszerváltozás után elérkezett annak az ideje, hogy emlékezzünk, és hogy tanulságokat vonjunk le. Hiszen húsz esztendővel ezelőtt a rendszerváltó országok hatalmas eredményeket értek el.

– Igen, beléptünk Európába! Amire a térség országai mindig is áhítoztak. Ma már teljes jogú tagjai vagyunk az Európai Uniónak – mondta Vitányi Iván, hozzátéve: egy ekkora politikai változás, a rendszerváltozás nem egyik napról a másikra történik.

A Demokrácia Központ kuratóriumának elnöke kiemelte: a neves társadalomtudós, Ralph Dahrendorf úgy vélte, egy átalakulás során különböző folyamatok indulnak be, a politikában, a gazdaságban és a társadalmi létben is. Dahrendorf szerint a politikai lét változása öt hónap. Magyarország történelmét nézve öt hónap alatt létrejött a demokratikus intézményrendszer. A társadalomtudós azt mondta: a gazdaság átalakulásához öt év kell. Magyarországon öt év alatt a szovjet mintára épülő „parancsgazdaságból" szabályos piacgazdaságra tértünk át. Ugyanakkor Dahrendorf, szerint a társadalom átalakulásához hatvan év szükséges.

– Amikor, az 1990-es évek elején ezt olvastam, azt mondtam: nem lesz szükség hatvan évre. Ma már nem tudnám ezt ilyen határozottam mondani. Akkor azt hittem, hogy húsz év elég lesz, most azért azt látjuk, hogy nem volt elég. Jó volna, ha meg tudnánk gyorsítani a folyamatot, és ha meg tudnánk cáfolni Dahrendorfot. Ha az átalakuláshoz nem kellene hatvan év, hanem elég lenne harminc. A mostani válság, annak minden borzalmával együtt fokozza a bajainkat, de ugyanakkor talán jelet ad arra is, hogy ezeket a lépéseket meg kell tenni – mondta Vitányi Iván.

Az „1989 – A változás éve" című konferencia ezt követően az eseményekben részt vevő, azokat átélő politikusok, tudósok és újságírók előadásaival folytatódott. Többek között felszólalt Jeszenszky Géza, volt külügyminiszter, Marcus Merkel, a Német Demokratikus Köztársaság volt külügyminisztere és több, egykori budapesti nagykövet is.

Fotó: Tóth László