A 32-esek emléke előtt hajtottak fejet

Az ezred hagyományait, a Magyar Honvédség egyik olyan alegysége viszi tovább, amely napjainkban is kiveszi részét az állam által ráruházott feladatok teljesítéséből, és folytatja elődeik szellemiségének megőrzését és annak bemutatását.

A 32. Gyalogezred megalakítása Mária Terézia nevéhez fűződik, aki Bécs és Prága felé nyomuló ellenség megállítására 1741-ben, Pozsonyban összehívta az országgyűlést. Ennek eredményeként 21.600 katona került felajánlásra a védelem megszervezése érdekében, akikből hat új magyar gyalogezredet szervezhettek, közöttük Pozsonyban a Forgách- (későbbi budapesti 32.) gyalogezredet.

A 32. Gyalogezred elődjének felállítására Ghymesi Forgách Ignác gróf, a Koháry-dragonyosezred alezredese 1741. október 30-án kapott parancsot. Ekkor az ezredet azonnal a parancsnokáról, Forgáchról nevezhették el. A Forgách-ezred magyar ezred volt: magyar területről sorozták katonáit, magyaros volt a ruházata, magyar nadrággal, magyar zsinórozással. A 32. hadrendi számot csak 1769-ben kapta meg az ezred, addig ugyanis nem számozták, hanem tulajdonosaik szolgálati éveinek száma szerint csoportosították őket. Mária Terézia 1780. november 29-én meghalt és az ezred mozgatása szünetelt. A toborzási székhelyét Pestre és a szomszédos vármegyékbe helyezték át, és ekkortól számít az ezred Pest „házi ezredének". Az alakulat 1841-ben ünnepelte fennállásának 100. éves évfordulóját. Az ezred törzsében szolgált a későbbi trónörökös, Ferenc Ferdinánd is. Ferenc József császár 1890-ben rendelte el, hogy a 32. Gyalogezred örökre Mária Terézia nevét viselje.

Az alakulat 1891-ben ünnepelte 150. évfordulóját Budapesten, amelynek alkalmából a főváros egy jubileumi szalagot adományozott az ezrednek. A XIX. század végéig 14 háborúban, 135 csatában, ütközetben, ostromokban és várvédelemben felhalmozott érdemekben dús történet a 32-eseké, amelyek folyamán részben az egész ezrednek, részben az ezred kisebb egységeinek bátor vezetéséért három tiszt kapta meg a legmagasabb katonai kitüntetést, a Mária Terézia-rendet, a legénység soraiban pedig 13 arany, 125 első osztályú és 72 másodosztályú ezüst vitézségi érmet osztottak ki. Az I. világháború kezdetén, a déli határszakaszon részt vettek a Szerbia elleni harcokban, majd 1914-ben átvezényelték őket az északi hadszíntérre, ahol 1918-ban az ezred utolsó nagy csatáját a Piave folyón átkelő ellenség ellen vívta meg, mely során az alegység zöme odaveszett. Az őszirózsás forradalomban megalakult köztársaság kormánya megszüntette az alakulatot – mint császári és királyi ezred –, csak a 32. hadrendi számozását hagyta meg, és karhatalmi feladatokkal bízta meg. A Tanácsköztársaság bukása után a nemzeti hadsereg átszervezése folyamán, a 32-esekből és más ezred maradványaiból összeverbuválták a magyar királyi 1. Gyalogezredet.

A volt 32-es tisztek megalakították a 32-esek asztaltársaságát, melynek eredményeként többek között, a Mária Terézia laktanya falán 1929-ben emléktáblát avattak, és könyvet adtak ki az ezred történetéről, 1933-ban pedig civil összefogással felavatták a 32-es emlékművet, a főváros VIII. kerületében.

Itt nevezték ki az élére Maléter Pál főhadnagyot. A zászlóalj állományából 1946 októberében létrehozták a Budapesti Honvéd őrzászlóaljat. Az alakulatot 1948-ban újjászervezték és feladatként a HM objektumok, a katonai büntetés-végrehajtási intézet őrzését, kisebb részben pedig díszelgési feladatok végrehajtását kapta. 1955. április 4-én részt vett az első díszszemlén, az 1956-os forradalomban pedig a Magyar Rádió őrzés-védelmét látta el. 1984-ben nevezték ki az ezred parancsnokának Balogh László ezredes, akinek a parancsnoksága alatt alakult át az ezred MN 7015-ből 32. Budapest Õr- és Díszezreddé, ezzel újra visszakapva nevében a 32-es számot. Mindemellett az ezred hivatalos karjelzésében a Budapest főváros címerét tartó arany oroszlán és griffmadár is megtalálható, melyek együttesen jelképezik az alakulat jogelődjét, a 32. gyalogezredet, a címertartó állatok pedig a Budapesthez való kötődést, a „házi ezred" jellegét.

A haderőreform további folytatása 2007. január 1-én elérte az ezredet is. Mint önálló egység megszűnt, de dísz- és rendész zászlóaljai az MH Támogató Dandár kötelékében, szinte változatlan feladatrendszerrel továbbra is megállja a helyét.

Ennek során bekapcsolódott a haderő kül- és belföldi kiképzési tanfolyamainak rendszerébe és részt vállal az országon túli feladatok biztosításában, valamint különböző nemzeti katonai missziókba delegálja katonáit, egyénileg és kisebb kötelékekben is. Az MH Támogató Dandár 32. Budapest Díszzászlóalj személyi állománya, az átalakításokat követő változások hatására, elöljárói támogatásával felvállalta, hogy a 32. Gyalogezred emlékét nem csak nevében, hanem hagyományaiban is tovább viszi, együttműködve a Maléter Pál Rendész Zászlóaljjal és a 32-esek Baráti körével. A történelem folyamán tisztelet, hűség és megbecsülés jellemezte a 32-es katonákat. A jelenkor katonái pedig megtesznek mindent, hogy méltóak legyenek a névre. Megtiszteltetés és büszkeség számukra az, hogy tagjai lehetnek egy ilyen nagy múltú alegységnek. A 32. Gyalogezred emlékművénél koszorút helyezett el az MH Támogató Dandár képviseletében Labádi Lóránt mérnök ezredes, a dandár törzsfőnöke és László Tibor ezredes, a helyőrség-támogató parancsnokság parancsnoka. A 32. Budapest Díszzászlóalj képviseletében Král Attila alezredes, a díszzászlóalj parancsnoka valamint Zsolnai Tamás őrnagy, a díszzászlóalj törzsfőnöke. A 32-esek Baráti köre és a Maléter Pál Rendész Zászlóalj képviseletében Balogh László nyugállományú ezredes, Shütz András, illetve Bartha László alezredes a rendész zászlóalj parancsnoka.