„A grúziai háború volt a tisztítótűz a NATO-orosz kapcsolatokban”

Szöveg: Szűcs László | 2012. május 15. 7:13

Makk László vezérőrnagy az elmúlt négy esztendőben Moszkvában a NATO Katonai Képviselet vezetője volt, május 2-től pedig Hende Csaba honvédelmi miniszter főtanácsadója. Az orosz fővárosban eltöltött évekről és az ottani feladatairól beszélgettünk vele.

Négy év moszkvai kiküldetés után május 1-jén tért haza Magyarországra. Milyen beosztásban dolgozott az orosz fővárosban, és mi volt a feladata?

2008 áprilisától 2012 májusáig a NATO moszkvai Katonai Összekötő Képviselet vezetője voltam. Ez a képviselet-vezetői beosztás egy katonadiplomáciai státus, amelynek a civil megfelelője a rendkívüli követ és meghatalmazott miniszter, ami igen magas pozíció, s csak azért nem nagyköveti szintű beosztás, mivel a NATO Oroszországban a belga nagykövetség diplomáciai védelme alatt működik, és egy nagykövetségen belül csak egy nagykövet lehet. A képviselet katonai összekötői feladatokat lát el, szervezetileg a NATO Nemzetközi Katonai Törzsébe tartozik, a regionális biztonsági igazgatóság alárendeltségében működő különleges partnerségi osztályhoz.
Moszkvában feladatom volt a képviselet vezetése, vagyis a NATO és Oroszország közötti katonai együttműködés tervezése és végrehajtása, mégpedig a NATO−Oroszország Tanács vezérkari főnökei által jóváhagyott éves katona-együttműködési terv alapján. Ez a terv különböző együttműködési programokat ír elő hat területen. Ezek a logisztika, a terrorizmus, valamint a kalózkodás elleni harc, a tengeri kutatás és mentés, a hadszíntéri rakétavédelem és az egyetemi eszmecserék a haderők feladatrendszeréről.

Hogyan került ebbe a felelős NATO-beosztásba?

E hároméves időtartamra szóló, kétcsillagos tábornoki NATO-beosztásra mindig nyitott pályázatot írnak ki, amelyre bármelyik szövetséges tagország jelentkezhet. Persze a pályázat mögé „oda kell tenni" egy jelöltet is, akinek személyét el kell fogadtatni. 2007-ben Magyarország is pályázott, a jelölt pedig én voltam. A meghallgatás után a NATO Katonai Bizottsága szavazott nekem bizalmat.

Kinevezése katonadiplomáciai siker volt.

Valóban lehetett így értékelni, s hozzá kell tennem azt is, hogy ez Oroszország szempontjából szintén kedvező volt, hiszen a több mint tíz éve működő képviselet élén én voltam az első olyan vezető, aki az egykori „keleti blokk" országaiból érkezett; talán ennek is köszönhettem, hogy viszonylag hamar elfogadott az orosz fél. A képviselet első vezetője egyébként egy angol tábornok volt, akit egy német vezérőrnagy követett, majd jöttem én.

Dolgozott más magyar is a moszkvai képviseleten?

Amikor kiérkeztem, mondhatni túlsúlyban voltak a magyarok, hiszen rajtam kívül még Szabó János ezredes és Gacs Zoltán főtörzsőrmester is a képviseleten dolgozott. Természetesen nekik megvoltak a saját feladataik, de nagyon sokat segítettek nekem a beilleszkedésben.

Az elmúlt négy évben voltak kritikus időszakok a NATO és Oroszország közötti kapcsolatokban.

Ami kintlétem alatt leginkább meghatározta a szövetség és Oroszország viszonyát, az a 2008. augusztusi orosz−grúz háború és annak „utórengései" voltak. Sajnos a konfliktus már 2008 elején „borítékolható" volt, sőt első jelei már 2007-ben látszottak, amikor Putyin elnök a müncheni konferencián bejelentette, hogy Oroszország visszatért a nemzetközi politikába és a saját játékszabályai szerint fog játszani, természetesen betartva a nemzetközi szerződéseket. Ekkortól kezdett rohamosan romlani a kapcsolat, amely a 2008-as háborút követően abban csúcsosodott ki, hogy az oroszok bejelentették: a párbeszédet és az együttműködést is felfüggesztik. Ez az állapot egészen 2009 közepéig, a korfui találkozóig tartott. Utólag visszatekintve úgy lehet értékelni, hogy a grúziai háború volt a tisztítótűz a NATO−orosz kapcsolatokban. Ezt követően jött rá mindkét fél, hogy pontosan milyen pozíciója van e stratégiai partnerségben. Az együttműködés elvei is gyökeresen megváltoztak. Ezután már nem a közös, feltétlen szükséges válságkezelési képességek felépítése volt a cél, hanem az, hogy olyan területeken működjenek együtt, ahol azt a biztonsági érdekek kölcsönösen megkívánják. Aztán a háború egyéves évfordulóján – a „gyász évének" leteltével – döntöttek úgy az oroszok, hogy helyreállítják a kapcsolatokat a NATO-val. Politikai zöldlámpát kapott a párbeszéd, és az együttműködés 2010 második felére helyreállt.

Négy évet töltött ebben a beosztásban, holott a kinevezése eredetileg három évre szólt. Volt ennek köze a grúziai konfliktushoz?

Igen. E beosztásra a pályázatot mindig a hivatalban lévő képviselet-vezető mandátumának lejárta előtt egy évvel hirdeti meg a NATO. Amikor azonban nálam eljött ez az idő, Brüsszelből felhívott a főnököm, egy francia vezérőrnagy, és kérte, hogy maradjak még egy évet, mert a NATO−orosz kapcsolatok helyreállítása után még kevés időt tudtam eltölteni az érdemi munkával. Természetesen azonnal igent mondtam.

Mandátuma áprilisban járt le. Ki lett az utódja?

Egy norvég ellentengernagy, a magyar rendfokozatok szerint vezérőrnagy, aki számára nem teljesen ismeretlen terület Moszkva, hiszen 2011 augusztusában tért haza az orosz fővárosból, ahol évekig országának katonai attaséja volt, azaz tisztában van az orosz politikai-katonai helyzettel.

Munkájáról április 12-én tett jelentést a NATO Katonai Bizottsága előtt. Elöljárói hogyan értékelték munkáját?

Nem lehet okom a panaszra: a Nemzetközi Katonai Törzs főigazgatója kiváló értékelést adott a NATO Állandó Képviselők értekezlete előtt.

Májustól dolgozik újra Magyarországon − milyen beosztásban?

Még januári szabadságom alatt kért fel a honvédelmi miniszter arra, hogy hazaérkezésem után főtanácsadóként segítsem a munkáját. A miniszter úr azt mondta, hogy igényt tart azokra a tapasztalatokra, amelyeket az elmúlt négy évben szereztem. Természetesen igent mondtam a felkérésre.