Ugrás a tartalomhozUgrás a menüpontokhozUgrás a lábléchez

Akiknél nincs jobb!

Szöveg: Jászi Zoltán |  2007. november 16. 8:22

Serlegek és oklevelek. Díjak, melyeket csak a legjobbak kaphatnak. November 15-én jutalmazták azokat a katonákat, akik az idei sportbajnokságban kiemelkedően szerepeltek.

Közülük többen már voltak, vagy a közeljövőben készülnek nemzetközi misszióra, amelyhez elengedhetetlen a kiváló erőnlét. A jelen legjobb katonasportolói emlékeztek a múlt legjobbjaira november 15-én a Budapesti Honvéd SE udvarán elhelyezett emléktáblánál. Az emlékezés virágainak elhelyezése után Juhász István vezérőrnagy, a HM Hadműveleti és Kiképzési Főosztályának vezetője szólt a múlt legendás sportoktatókról, illetve a jelen feladatairól. A koszorúzás után pedig az idei hadsereg-bajnokságok legjobbjait jutalmazták.

A sportbajnokság végeredménye:

I. MH 25. Klapka György Lövészdandár
II. MH 5. Bocskai Lövészdandár
III. Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem
IV. MH Támogató Dandár
V. MH Szolnok Helikopter Bázis

Az egyéni versenyben a férfiaknál Baranyai Krisztián szakaszvezető, az MH 25. Klapka György Lövészdandár versenyzője, míg a nőknél Bakos Natália mérnök főhadnagy, az MH Támogató Dandár sportolója bizonyult a legjobbnak.

Rajtuk kívül a vezérőrnagy jutalomban részesített közel 50 versenyzőt, testnevelőt és támogatót.

Változó körülmények, változó feladatok

1595871158
Aki 10-15 esztendeje, vagy annál régebben volt sorkatona, még emlékezhet (lehet feledni?) azokra a hajnalokra, amikor az őrmester kivezényelte a csapatot az alakuló térre, és megtartotta a hajnali tornaórát. Azóta minden megváltozott, őrmesterek ugyan még most is vannak, de a sorkatonaság megszűnt, így a testnevelés rendszerét is alaposan át kellett alakítani. Juhász István vezérőrnagy szerint ez komoly kihívást jelentett a katonaság szakembereinek. “Változnak az idők, változnak a körülmények, és mindezek miatt változnak a feladatok is. A professzionális hadseregben a testnevelésre, és a sportra másként kell tekinteni. Egy sorkatonától is elvárható volt a jó kondíció, de egy szerződésesnél elengedhetetlen. Különösen akkor, ha olyan alakulatban szolgál, amelyik nemzetközi missziókban is részt vehet." A NATO-ban mennyire figyelnek oda a testnevelésre, sportra? “Elsődleges, bár gondolom, hogy ezzel nem mondtam újat. Hiába modernizálódnak a fegyverek, hiába vesz el sok munkát a gép az embertől, a tökéletes erőnlét semmivel sem váltható ki." Korábban nem meséltek legendákat a honi haderő fizikai állapotáról… “Sokat javult a helyzet, nem utolsósorban azért, mert sikerült egy olyan rendszert kidolgozni a testnevelés és a sport terén, amely már figyelembe veszi a megváltozott körülményeket, például a munkaidőt, szabadságot, külföldi missziókat. Ebben a helyzetben még a sportbajnokság megrendezése sem könnyű feladat, hiszen lehet, hogy a legjobbak éppen külföldön szolgálnak. Mégis azt mondom: ha nagyon sok munka árán is, de sikerült pályára állítani a testnevelést."

Ennek lehet majd az is az eredménye, hogy mind több alakulat versenyez majd? “Ennek csak ez lehet a következménye. Legalábbis nagyon bízom ebben." Hogyan állnak a sportolóink NATO szinten? “Vannak olyan versenyzők, akik az élmezőnyben vannak, és ez külön öröm számomra. Lövészeink például kiválóak. Versenyről-versenyre igazolják, hogy nem a fegyver minősége dönti el az eredményességet. A mi puskáink talán nem olyan csillogóak, és drágák, mint másutt, de mégis boszorkányos ügyességgel lőnek vele a katonáink. Szintén kiválóak az eredményeink háromtusában, járőr versenyben, felderítésben és a búvárszámokban is." Mind több misszióban vesznek részt katonáink. Elképzelhetőnek tartja, hogy más békefenntartók ellen, versengjenek szolgálatuk helyszínén? “Koszovóban már volt ilyenre példa, s remélem, hogy nem az volt az utolsó. Jó lenne, ha hagyományt lehetne teremteni. Abban biztos vagyok, hogy katonáink nem vallanának szégyent."

Minden jöhet, ami sport

1595871159
Átlagos fizikumú ember azonnal átlag alattinak érzi magát Baranyai Krisztián mellett, pedig az év legjobb katona sportolója nem villogtatja az izmait, és fogsorát. Egyszerűen a megjelenésével parancsol tiszteletet. A 32 esztendős szakaszvezető Szolnokon szolgál a 25/88-as vegyes zászlóaljban üzemeltető rajparancsnokként. Udvarias és szerény. Ahogy mondani szokás: van neki mire…

“Törtelen, egy Cegléd melletti kis faluban nőttem fel", meséli. “A sporttal már az általános iskolában megismerkedtem. Imádtam mindent, ami a mozgással volt kapcsolatban."
Krisztián akkortájt elsősorban a háromtusában jeleskedett, kiváló volt kislabdahajításban, távolugrásban és futásban is. Ez utóbbit ma is mindennap gyakorolja.

“Sajnos nekem nincsenek olyan lehetőségeim, mint azoknak a srácoknak, akik hegyek között laknak", panaszolja mosolyogva. “Vagyis én nem tudok dombra rohangászni felfelé, így kénytelen vagyok a síkságon mocorogni. Naponta 14 kilométert futok, ami azt hiszem, elegendő, bár néha többet is kívánnék, csak a munka mellett nincs elegendő időm."

A focit viszont nem igazán kedveli, mivel tisztátalannak és balesetveszélyesnek gondolja. Sokkal jobb a viszonya a lövészethez, volt már vele olyan, hogy egy versenyen 30 lövéséből 28 célba ért, ami különlegesen jó eredmény, ha tudjuk: 200 méterről kellett eltalálnia a céltárgyat.
Szabadidejében sem hanyagolja a sportot, a tévében az autóversenytől az úszásig mindent megnéz. És hogy mire számít a jövő évi sportbajnokságon?

“Meg kell védenem a bajnoki címet!"

Törékeny hölgy pisztollyal

1595871159
Bakos Natália viszont polgári ruhában aligha lenne félelmetes. A törékeny ifjú hölgy ennek ellenére az év legeredményesebb női sportolója lett.
“Már pici gyerekként is folyton mozogtam", meséli a Honvédelmi Minisztérium főhadnagya. “De a lövészettel csak a katonai főiskolán ismerkedtem meg." Nem félt a fegyvertől? Ön mégiscsak nő. “Persze, de ez nem a nem kérdése. Ha valaki tudja, hogy a fegyver a kezében pukkanni fog, nem fog megijedni. Sőt, az elején még kevésbé aggódik, hiszen az első alkalmakkor még aligha méri fel, hogy veszélyes játékot űz. A pisztoly ugyan sporteszköz a versenyeken, de veszélyes is lehet, ha nem figyelünk kellőképpen a használatára." Pisztolyt mondott, nem puskát. “Nem véletlenül. Nekem ez a kedvenc fegyverem. A puskát be kell támasztani, ami korlátozza a versenyzőt a szabad mozgásban. A pisztoly sokkal szabadabb fegyver, nehezebb vele pontosan célozni, éppen ezért izgalmasabb vele dolgozni." Ha leteszi a pisztolyt, mit sportol? “Tanulok futni? Igen, ezt is tanulni kell. Egy kollégámmal nap, mint nap edzünk, így mind jobban elsajátítjuk a gyors, de energiatakarékos futás ismérveit." Miért a nagy igyekezet? “Jövőre minden versenyt meg akarunk nyerni." És ha tévé előtt ülhet, milyen sportágat figyel? “MKB Veszprém- Szeged kézilabda meccs. Az a csúcs! Én egyébként az MKB-nak drukkolok."

A mindennapokban is eredményeket várunk

1595871159
A csapatversenyben magabiztosan lett első az MH 25. Klapka György Lövészdandár. A csapat nevében Zsigmond Kálmán ezredes vehette át a trófeát.
-Ezredes úr! Talán csak első pillanatra egyszerű a kérdés: mitől ilyen jók Önök? “Tényleg nem egyszerű, sőt nagyon összetett a válasz. Azt tudni kell, hogy a mi dandárunk folyton szem előtt van, legyen szó a tatai, vagy éppen a szolnoki egységünkről. Nem véletlenül, hiszen a mi állományunk jelentős hányada szinte folyamatosan külföldön teljesít szolgálatot. Oda pedig csak a jók mehetnek. Így azután a mindennapokban is eredményeket várunk azoktól a katonáktól, akik éppen itthon vannak." Úgy tudom, előfordult már olyan, hogy az állomány fele szolgált messze a hazájától. Ilyen körülmények között hogyan tudnak a sportbajnokságon eredményesek lenni? “Úgy, hogy az állandó állomány változás miatt nincsenek sztárjaink. Ma az egyik, holnap a másik fiúnak kell maximumot teljesíteni. Az eredméyeik azt igazolják, hogy meg tudják tenni." A versenyekre elegendő felkészülést jelent a napi munka és kiképzés? “Bizonyos versenyszámokban, például a lövészetben igen. Más esetekben viszont 5-10 napos edzőtáborokat szervezünk a sportolóinknak, akik így koncentráltan tudnak készülni. Ilyenkor alaposan meghajtjuk a srácokat. Nem ritka a 25 kilométeres erőltette menet." Teljesen elégedett a teljesítménnyel, vagy van még javítanivaló? “Elégedett vagyok. Nyilván mindig vannak hibák, de ez mindig így lesz, hiszen nem gépekről, emberekről van szó. Most azonban nem ez a lényeges, hanem az, hogy kifejezhetem a köszönetemet a katonáknak, felkészítőiknek, és mindenkinek, aki szerepet vállalt abban, hogy idén a Klapka lett a legjobb."