Elit alakulat a Petőfi laktanyában

Szöveg: Szűcs László | 2009. augusztus 7. 10:31

Õk azok, akik télen-nyáron, esőben-hóban, fagyban és kánikulában mindig részt vesznek a különféle állami és nemzeti ünnepeken, kegyeletei megemlékezéseken. Különleges egyenruhába öltözve nem ritkán két-három órát is állnak zömében mozdulatlanul. Sokan csodálják őket, ám azt kevesen tudják, hogy mennyire megerőltető ez a munka.

Díszzászlóalj – a közvélemény csak így ismeri azt a katonai alegységet, amely hivatalos nevén az MH Támogató Dandár 32. Budapest Díszzászlóalja. A fővárosban, a Budaörsi úti Petőfi Laktanyában található zászlóalj – és ez minden túlzás nélkül kijelenthető – a Magyar Honvédség egyik elit alakulata, ilyen típusú munkát ugyanis egyik katonai szervezet sem végez.

Az egység története Mária Terézia koráig, vagyis egészen 1741-ig nyúlik vissza – kezdi beszélgetésünket Král Attila alezredes zászlóaljparancsnok, aki roppant büszke arra, hogy egy több száz éves múlttal rendelkező alegység vezetője. Az alezredes szerint, egy átlagos magyar ember csak nagyon keveset tud a zászlóaljról. Persze előfordul, hogy különféle rendezvényen találkozik a díszegyenruhába öltözött katonákkal, akikről látszik, fiatalosak, sportosak és jó kiállásúak, valamint az is, hogy a vezényszavakat rezzenéstelen arccal és egyszerre hajtják végre. Ezen találkozás alapján azonban a laikus számára akár könnyűnek is tűnhet a díszelgők munkája.

Monotonitás és mentális „állóképesség"

Pedig valójában egyáltalán nem az, hiszen ezt a tevékenységet a monotonitás teszi nehézzé. A zászlóaljparancsnok úgy látja, hogy a díszelgő katonák esetében nem elegendő a tökéletes kondíció, vagyis a maximális fizikai állóképesség. Emellett az úgynevezett monotonitás tűrés is kiemelkedően fontos szempont, ha valaki díszelgő katona szeretne lenni.

Ehhez persze több feltételnek is meg kell felelni. Például a jelentkezőknek a testnevelési felmérésen jobb eredményt kell produkálniuk, mint azoknak a katonáknak, akik valamilyen külszolgálatra szeretnének kijutni. S természetesen ezek a követelmények nemcsak a szerződéses legénységi állományra, hanem a hivatásos tisztekre és tiszthelyettesekre is egyaránt vonatkoznak.

A fizikai kondíciók mellett nagyon fontos a mentális „állóképesség" is – véli Král alezredes –, hiszen az erőnlét fejlesztésével szemben arra nem lehet edzeni, hogy valaki több órát kibírjon, kisebb megszakításokkal mozdulatlanul állva a tűző napon, vagy éppen a fogvacogtató hidegben. Aki agyban eldönti, hogy kibírja a rendezvény végéig, az nagy valószínűséggel meg is tudja csinálni.

– Természetesen ebben az esetben is nagy szerepe van a parancsnoki példamutatásnak, hiszen, ha a katona látja, hogy a parancsnoka is ott áll az alakzat élén és ő sem mozdul, akkor az nagyon sok plusz erőt ad az állománynak – mondja a zászlóaljparancsnok, majd arról beszél, hogy ezekre a helyzetekre fel lehet készülni. Ezért is minden feladat végrehajtását megelőzően át szokták beszélni azt a katonákkal, hogy milyen nehézségek várhatók. Például repülőgépek zúgása, ha a Ferihegyi repülőtéren várnak egy delegáció érkezésére. Vagy éppen a rovarok inváziója, egy-egy temetés alkalmával…

Král Attila alezredestől megtudom azt is, hogy természetesen a mentális „állóképesség" fejlesztése mellett a fizikai kondíció növelésére is hangsúlyt fektetnek. Az állomány – a századparancsnokok vezetésével – minden nap két órás testnevelés foglalkozáson vesz részt, amelyen nemcsak a futás kap főszerepet, hanem például az erőléti és az ügyességi gyakorlatok is.

Speciális szakfeladatok

Bár a 32. Budapest Díszzászlóaljnál az állomány nagy része több éve szolgál együtt, gyakran előfordul, hogy újonc érkezik

a katonák közé. Ilyenkor a legfontosabb az „ifjonc" beilleszkedése a többiek közé. Hiszen a hat hétig tartó alapkiképzést követően a katona még azt sem tudja, hogy milyen nehézségekkel jár a díszelgés. Már az első napon megkapja a katonák számára rendszeresített SZKSZ–47 típusú karabélyát, s ezzel kell megtanulnia az összes fogást. Ez nem sok, mindössze négy-öt alapfogást jelent, ám a zászlóaljparancsnok szerint legalább két-három hónap szükséges a jártasság eléréséig. Ez az úgynevezett szakalapozó kiképzés, amelyet speciális szakkiképzési etap követ. Az újonc ekkor tanulja meg azokat az apróságokat – például, hogy hogyan tartsa precízen a fegyverét – amelyek segítségével a díszelgés igazán magas színvonalú lesz. És persze ilyenkor sajátítják el speciális szakfeladatokat, vagyis a koszorúvivő, a díszőr, illetve történelmizászló-vivő feladatait is.

Ezen feladatok gyakorlására használják fel a napi két óra testnevelést követő három-négy órás díszelgő kiképzést. Az újonc katona ekkor tanulja meg igazán elviselni a monotonitást – jegyzi meg Král Attila, akitől megtudom azt is, hogy a napi díszelgő kiképzésen tudnak felkészülni a kirendelésekre is.

Természetesen annak, aki díszelgő katona szeretne lenni nemcsak fizikálisan és mentálisan kell megfelelnie. Vannak különféle testi feltételek is. Az első és legfontosabb, hogy a jelölt magasságának 176 és 188 centiméter között kell lennie. E kritériumnak több oka is van. Az egyik az, hogy ha a díszelgő katonák ilyen magasak, akkor nem látszik az alakzatban a nagy méretbeli különbség az első és az utolsó sorok között. Természetesen szolgál a zászlóaljnál néhány, 188 centiméternél magasabb katona is, de nincsenek túl sokan, így a parancsnok szerint jól beleillenek az összképbe.

Arányos testalkat, tetoválás nélkül

A következő testi követelmény az arányosság, s bármilyen furcsa is, de ez kiemelten vonatkozik a katona fülére és lábára. Előbbire azért, mert a díszelgő feladatokat sapkában és felnyírt hajjal kell végrehajtaniuk, így mindenki számára jól látható lesz a katona füle. A láb arányossága pedig azért fontos, mert a díszelgő egyenruha inkább testhezálló, mint „lezser", így jól hangsúlyozza az alsó végtag vonalait. Fontos kritérium még az is, hogy a díszelgő katonának nem lehet látható helyen tetoválása.

– A díszelgő katona magassága azért lényeges, mert a karabély úgy van kialakítva, hogy csak a 176 és 188 centiméter közötti katona tudja tökéletesen megfogni, így gond nélkül végrehajtani az adott fogást. Ha valaki ettől magasabb, akkor nagyon kényelmetlen számára a fegyver fogása, ha pedig valaki alacsonyabb, akkor szinte lehetetlen pozícióból fogja meg a fegyvert. Ezáltal nehezebben tanulja meg és pontatlanabbul hajtja végre az alaki fogást a katona, ami ugyancsak az összkép rovására megy – mondja Král Attila alezredes.

A zászlóalj parancsnokával ezt követően arról beszélgetünk, hogy a díszelgő katonák szinte mindenhol ott vannak. Koszorúzásokon, állami-, és nemzeti ünnepeken, valamint a külföldi magas rangú vendégek fogadásán is. Van úgy, hogy csak egy-két díszőrrel, vagy koszorúvivővel, máskor egy díszszakasszal, egy díszszázaddal jelennek meg, de számos esetben előfordul az is, hogy felsorakozik a teljes díszzászlóalj. Az alegység a legtöbb feladatot március eleje és november vége között kapja. A téli hónapok holtidejét pedig „alapozásra" használják fel, vagyis ekkor több időt tudnak szánni a díszelgő felkészítésre. A nyári időszak viszont egyértelműen csúcsidőszaknak számít, ekkor van a legtöbb kirendelésük, van úgy, hogy naponta két-három helyszínre is menniük kell.

Nem szégyen a rosszullét

A nyár nemcsak a feladatok száma, hanem a nagy meleg miatt is gyakran komoly kihívás a díszelgőknek, hiszen nekik a

negyven fokban és a tűző napon is ugyanúgy mozdulatlanul kell állniuk, mint mondjuk árnyékban és kellemes, húsz fokos hőmérsékleten. Ilyenkor még e jó fizikumú katonák között is előfordulhat rosszullét. Mindez nem szégyen – mondja Král Attila alezredes –, a díszelgő katonának mindössze azt kell elkerülnie, hogy az alakzatban essen össze. Azaz, ha valaki érzi, hogy hamarosan rosszul lesz, akkor szabályos mozdulatokkal ki kell lépnie az alakzatból, s át kell adnia a helyét a közelben várakozó tartaléknak.

– A katonának mindig arra kell figyelnie, hogy maradjon annyi ereje, amellyel ki tud lépni, és rendes lépéssel távozik az alakzat mellől. Vagyis nem veszi le a sapkáját és nem esik helyben össze. Így a kívülálló csak annyit lát, hogy valaki kilép az alakzatból – meséli a zászlóaljparancsnok, akitől megtudom, természetesen semmilyen retorzió, vagy fenyítés nem éri azt a katonát, aki egy feladat végrehajtása közben kiáll az alakzatból. A rendezvény utáni megbeszélésen azonban a parancsnokok igyekeznek rájönni arra, hogy mi is lehetett a probléma, hogy a későbbiekben a hasonló szituációkat el lehessen kerülni. Egyébként maguk a katonák sem örülnek annak, hogy ha rosszullét miatt ki kell állniuk az alakzatból. Presztízskérdést csinálnak belőle, s úgy érzik, hogy a büszkeségükön esik csorba.

Nem véletlen, hogy csak nagyon ritkán kell az alakzatban álló díszelgő katonát a tartalékoknak leváltaniuk. Professzor dr. Király Béla nyugállományú vezérezredes temetése például az idei nyár legmelegebb napjára esett, ám a Maléter Pál Laktanyában megrendezett búcsúztatón és utána a Rákoskeresztúri Új Köztemetőben megtartott temetésen – e két helyszínen összesen több mint négy órát állt a tűző napon a díszzászlóalj – mindössze öt katonát kellett leváltani.

Színes karikák és apró mozdulatok

Persze az állományt fel lehet készíteni a kezdődő rosszullét jeleire, s arra is, hogy mit kell ebben az esetben tenni. Král alezredes szerint el lehet kerülni a rosszullétet, ha az alakzatban álló katona nem egy pontot néz folyamatosan, illetve nem csak egy dologra koncentrál. Vagyis figyelnie kell a közönséget, de csak a szemével, hiszen a fejnek nem szabad megmozdulnia. Emellett pedig célszerű odafigyelni az eseményre is, hiszen a történtekből egy rutinos díszelgő katona könnyen kitalálhatja, hogy körülbelül mennyi idő van még hátra a rendezvényből.

Egyéb, apró kulisszatitkos is vannak még. Vagyis ha érzi magán az ember a rosszullét első jeleit – a közelgő ájulás egyik biztos jele, amikor színes karikák jelennek meg az ember szeme előtt –, akkor célszerű megmozgatnia az izomzatát, a lábujjait, s finoman behajlítania kezének ujjait is. Ugyancsak hasznos lehet a testsúly óvatos áthelyezése egyik lábról a másikra, illetve a többszöri mély lélegzetvétel is. Ezek az apró mozdulatok ugyanis messziről nem látszódnak (sőt gyakran még egészen közelről sem), ám nagyon hasznosak lehetnek, s megakadályozzák, hogy elájuljon a katona.

Természetesen ezeket a tapasztalatokat a rutinosabb díszelgő katonák minden egyes feladat előtt megosszák azokkal, akik nem túl régen érkeztek a zászlóaljhoz. A parancsnok is gyakran ad jótanácsot beosztottjainak. Král Attila alezredes egyébként évtizedes tapasztalattal rendelkezik a díszelgés terén. 1988-ban végzett a katonai főiskola lövész szakán, ám nem lövészként, hanem díszelgőként kapta meg első beosztását. A zászlóalj jogelődjének parancsnokai ugyanis kilátogattak Szentendrére, ahol a legrátermettebbek közül néhány hallgatót kiválogattak. E négyfős társaságba Král alezredes is bekerült. Azóta néhány évet töltött csak a Petőfi laktanyán kívül, például akkor, amikor a Honvédelmi Minisztériumban kapott beosztást, vagy éppen iraki külszolgálata alatt.

Mint mondja: nem tudna egy olyan díszelgési feladatot megemlíteni, amely a legemlékezetesebbként megmaradt benne az elmúlt két évtizedből. Hiszen jelen volt Nagy Imre és társai újratemetésén, illetve Kádár János és Antall József temetésén is. Emellett mindkét alkalommal ott volt, amikor II. János Pál Pápa Magyarországra érkezett, s jelen lehetett az idősebbik, valamint a fiatalabbik George Bush magyarországi fogadásán is. Inkább azok a kegyeleti szertartások maradtak meg benne, amikor nem nyugállományú, hanem még aktív katonát kellett búcsúztatniuk, s a ravatal mellett a feleség és a pici gyerekek is ott álltak…

Fegyverhajítás tizenkét méterről

Természetesen a díszzászlóaljról való beszélgetés során nem lehet kikerülni, hogy az alegység „gyöngyszeméről", a

Különleges Díszelgő Csoportról is szót ejtsünk. Két ilyen csoport van – tudom meg a zászlóaljparancsnoktól –, az egyik mindössze nyolc katonából áll. Õk hajtják végre az akrobatikus elemekkel átszőtt díszelgő fogásokat. A különleges csoport megalakítása egyébként az 1990-es évek elejére tehető, amikor a Hősök terén található ismeretlen katona emlékművénél a zászlóalj katonái rendszeres díszőrséget adtak. A monotonitás érzésének csökkentése és a turistalátványosság miatt, az őrségváltásokkor speciális koreográfiákat alkalmaztak, amelyből „kinőtte" magát a mai, akrobatikus bemutató.

Vagyis a katonák szabadidejükben, illetve a kiképzési programba illesztve sikerült tudásukat továbbfejleszteniük és a kezdeti négy alapfogásból kiindulva ma már ott tartanak, hogy emberi képzelőerőt is felülmúló sebességgel pörgetik maguk előtt a fegyvert, sőt akár tizenkét méter távolságból is képesek úgy eldobni az amúgy öt kilogramm súlyú karabélyt, hogy azt a társuk minden gond és sebesülés nélkül el tudja kapni. S ráadásul mindezt nyitott szuronnyal hajtják végre, amely nemcsak Európában, hanem az egész világon egyedülálló. A nyolctagú csoport tagjai Európa számos országában megfordultak már, produkciójukat mindenhol vastaps fogadta. Emellett természetesen rengeteg hazai rendezvényen is részt vesznek.

A különleges díszelgő csoport része még egy harminc katonát számláló alegység is. Õk leginkább zárt alakzatban, s kevésbé akrobatikus jellegű „mutatványokat" hajtanak végre.

A parancsnok is díszeleg

A beszélgetés végén a zászlóalj parancsnokától megtudom azt is, hogy egy vezérkari főnöki utasítás és az alaki szabályzat díszelgő segédlete határozza meg, hogy egy-egy feladatra mekkora létszámmal kell részt vennie az alegységnek. A legnagyobb létszámú, 72 fős díszzászlóaljt akkor rendelik ki, amikor magas rangú vezetőket – például államelnököket, kormányfőket, vallási vezetőket – fogadnak Magyarországon. Ugyancsak díszzászlóalj vesz részt az állami-, és a nemzeti ünnepeken is. Díszszázad a vezérkari főnökök és a (hon)védelmi miniszterek ünnepélyes fogadásán szokott részt venni. Ennek az alegységnek a létszáma, a feladattól függően 45 és 54 fő között mozog. A kegyeleti szertartásokra pedig a 18 katonából álló díszszakaszt küldik ki.

E szabályzók leírják azt is, hogy mikor kell a zászlóalj parancsnokának a díszalegység élére állnia. Eszerint, amikor a díszzászlóaljat rendelik ki, akkor mindig a zászlóalj parancsnoka vezeti a díszelgő alegységet. Így volt ez például a legutóbb dr. Király Béla nyugállományú vezérezredes temetését. Emellett vannak speciális esetek, amikor a díszszázadot is a zászlóalj parancsnokának kell vezetnie. Erre példa az első C–17-es szállítórepülőgép Pápára érkezése alkalmából rendezett ünnepség volt, amikor a magas rangú vendégeket – a Magyar Köztársaság miniszterelnökét, a NATO főtitkár-helyettesét, a honvédelmi minisztert és a vezérkari főnököt – az alegység élén a zászlóalj parancsnoka fogadta.