Jó együttműködés, motivált állomány

Szöveg: Draveczki-Ury Ádám | 2010. december 16. 6:01

A vörösiszap-katasztrófa során végzett munka tapasztalatainak összegzése nem lehetőség, hanem kötelesség – fogalmazott Dr. Tokovicz József mérnök dandártábornok, a Honvédelmi Minisztérium Védelmi Hivatalának főigazgatója azon a budapesti konferencián, melyen a mentesítésben részt vevők tartottak előadásokat.

Szakértői munkaműhely-konferenciát rendezett december 14-én, kedden a
Honvédelmi Minisztérium Tervezési és Koordinációs Főosztálya (HM TKF), valamint a Honvédelmi Minisztérium Védelmi Hivatala (HM VH) a
vörösiszap-katasztrófa utáni mentési, kárelhárítási és mentesítési
munkálatokban részt vett szervezetek képviselői számára. A rendezvény
célja a kölcsönös tapasztalatcsere volt.

A konferencia második modulját Szpisják József mérnök ezredes, a HM TKF főosztályvezetője nyitotta meg.

Inkább papírháborút!

Az első előadást Molnár László mérnök ezredes tartotta a Magyar Honvédség Összhaderőnemi Parancsnoksága (MH ÖHP) részéről, aki az MH Katasztrófavédelmi Operatív Csoport (KOCS) tevékenységéről és a vezetés irányítási rendjéről beszélt. Kiemelte, hogy a honvédség tevékenysége igen szerteágazó volt a katasztrófát követő időszakban: egyaránt részét képezte a mentés, az iszapszállítás, a takarítás, a műszaki munkák, a hídépítés, az üzemanyag-szállítás, a légi felderítés, sőt, még olyan feladatok is, mint a tartós és romlandó élelmiszerek tárolása a területen. Mint rámutatott, mindeközben igen jó együttműködés alakult ki a társszervezetekkel és a védelmi bizottságokkal, sőt, a segélyszervezetekkel is, utóbbiakkal azonban fontosnak tartaná a kooperáció további tisztázását. „A kárhelyi tapasztalataink szerint a zárt területekre történő beléptetés terén néha akadtak problémák", mondta.

Mint a konferencia összes előadója, Molnár ezredes is emlékeztetett, hogy a katasztrófa természete gyökeresen újszerű volt, senki sem rendelkezett tapasztalatokkal hasonló esetekre vonatkozóan. „Persze folytassunk inkább papírháborút, és ilyen helyzetben ne is kelljen gyakorolnunk", tette hozzá. Konkrét javaslatként említette, hogy a katasztrófahelyszínekre a jövőben mindig delegáljanak logisztikai szakembert, illetve a honvédség vegyen részt a védelmi bizottságok szakmai felkészítésében is. Emellett szükségesként említette a szélesebb tájékoztatást és a fokozottabb információcserét is.

Dr. Csurgai József alezredes, a Magyar Honvédség Görgei Artúr Vegyivédelmi Információs Központ munkatársa is kiemelte: a mentésben résztvevők horribilis mennyiségű, igen agresszív anyaggal kerültek szembe a katasztrófa sújtotta területen, miközben a korábbiakban inkább nem túlzottan nagy mennyiségű vegyi és radiológiai szennyezés elleni védekezésre készültek. „Egy-másfél millió köbméter ömlött ki egy olyan anyagból, aminek a viszkozitása mechanikai behatásra változik. Hétköznapi nyelvre lefordítva ez azt jelenti, hogy ha keverem, folyik, méghozzá majdnem annyira, mint a víz", emlékeztetett a nehézségekre Csurgai alezredes. A többiekhez hasonlóan először a központ munkatársai sem tudták pontosan, mivel is állnak szemben, hiszen a média által is felkapott hírek eleinte még radioaktivitásról is szóltak. „Először ki kellett zárnunk a radioaktív kockázatot", mondta, ezután vehették kezdetüket a további tesztek és a lassabb, időigényesebb háttértevékenységek. Csurgai alezredes emlékeztetett: a hasonló munkálatok nem tervezhetőek, hiszen minden katasztrófaesemény más és más, a tapasztalatok nem vihetők át feltétlenül egyikből a másikba. Jelen esetben is több napnyi extra felkészülést igényelt a labortól a munka, ami nemcsak sok időbe, de természetesen pénzbe is került.

Híd a Tornán

Nyers József mérnök ezredes, az MH 37. II. Rákóczi Ferenc Műszaki Ezred parancsnoka először bemutatta a szentesi alakulatot és fő profiljukat, külön kiemelve, hogy az ezred kötelezettségei közé tartozik a lakosság és a polgári hatóságok megsegítése a törvényi keretek között, illetve a részvétel a katasztrófavédelmi feladatok ellátásában. A vörösiszap-katasztrófa elhárításában az ezred 100 katonája és 35 technikai eszköze vállalt szerepet: munkájukat a Torna patak összeomlott hídjának kiváltása kapcsán az egész ország megismerhette. Az alakulat katonáit október 5-én rendelték ki a helyszínre, és aznap éjfélkor már állt az első TMM-3 híd. „Ez egy nyompályás, baklábas hadihíd volt", emlékeztetett Nyers ezredes, kiemelve, hogy a 60 tonna teherbírású, gépjárművek esetében legfeljebb 11 tonna tengelyterhelésre kalibrált építmény egészen október 14-éig ellátta feladatát a helyszínen. A második, TMM-3M híd szintén egy nap alatt épült meg, ezen már korlát és középső burkolat is helyet kapott, és egészen november 3-áig üzemeltették. Az ideiglenes hidak megépítéséhez 85 katonát és kiszolgálásukhoz 27 technikai eszközt vetettek be. Az állomány tagjai éjjel-nappali szolgálatban látták el feladataikat. A végleges, vegyes szerkezetű híd megépítését október 14-én rendelték el, ezt az előzetes munkálatokat követően október 25-én kezdték el, a munka 30-án befejeződött, november 3-án pedig megtörtént a hivatalos átadása is. A 20 tonna teherbírású híd elkészülte érdekében 63 főt és ismét 27 technikai eszközt vetettek be.

Nyers József kiemelte: felkészülési idejük igen rövid volt, ráadásul még a víztisztító és a hídépítő CREVAL-felkészítés is zajlott a tárgyidőszakban, de nagy segítséget jelentett számukra a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetemről érkezett szakképzett tervezőmérnök, Gubina István nyugállományú mérnök ezredes jelenléte. „Személyi sérülés nem történt a munkálatok során, de három technikai eszközünk meghibásodott. Az állomány fegyelmi helyzete példás volt", mondta a parancsnok, aki hozzátette: öten a helyszínen részesültek kitüntetésben, harmincan központi elismerést kaptak, további hetven katona munkáját pedig az alakulatnál honorálták hivatalos formában is.

Összetett feladatok, elképesztő igénybevétel

Szombati Zoltán mérnök ezredes, az MH 93. Petőfi Sándor Vegyivédelmi Zászlóalj parancsnoka elsőként az alakulat gyors reagálását emelte ki, hiszen a székesfehérváriak az első jelzés beérkezését követően másfél órán belül elindították a mentesítéshez küldött eszközcsoportot. „Összesen 45 fővel vettünk részt a munkálatokban, ebből 42-en a helyszínen teljesítettek szolgálatot", mondta Szombati ezredes, aki hozzátette: emellett hét szaktechnikai eszköz és tizenhárom egyéb technikai eszköz is bevetésre került. A vegyivédelmisek feladatköre is igen összetett volt, hiszen mentesíteniük kellett a technikai eszközöket, rájuk hárult a katasztrófa-elhárításban résztvevők, a polgári gépjárművek és elsodort járművek tisztítása, a felszerelések tisztítása, valamint az utak lemosása vagy éppen nedvesítése a porterhelés csökkentése érdekében. „Összesen 31.749 gépjárművet mostunk le, vagyis napi átlagban számolva 512-t. Emellett 635 felszerelési tárgyat és 98 kilométernyi utat tisztítottunk meg", sorolta a számokat Szombati Zoltán. „Mindehhez 18.437 liter üzemanyagot használtunk el, ami alapesetben a fél éves keretünk lenne."

Mint az ezredes elárulta, az új mentesítő eszközök remekül vizsgáztak, pedig igen intenzív igénybevételnek tették ki őket. „Példaként említem, hogy a DECO generátor 2003 és 2010 között összesen 644 üzemórában működött, idén október 4. és december 4. között 1072-ben", érzékeltette a fokozott terhelést egy beszédes adattal. A tapasztalatok tükrében úgy fogalmazott: a vegyi felderítő képességeket mindenképpen szükséges fejleszteni, és nem halogatható tovább bizonyos régi mentesítő technikai eszközök cseréje sem. A jelenlegi kezelőszemélyzet alacsony létszáma miatt szintén komoly igénybevételt jelentett a katonák számára az eszközök folyamatos és egyidejű működtetése. „Ezen a téren az általános komplex felkészítés jelenti a megoldást", mondta. „Emellett egyéb, eddig nem rendszeresített mentesítő anyagok beszerzésére is szükség lehet, így savas kémhatásúakra is."

Szücs József mérnök ezredes, az MH 54. Veszprém Légtérellenőrző Ezred parancsnoka a honvédségi erők helyszíni irányításáról és annak tapasztalatairól tartott előadást. Mint elmondta, a veszprémiek részéről az egyéb napi elfoglaltságok teljesítése mellett 290 katona vett részt a mentesítésben. „A gyors mozgósítás a Magyar Honvédség rugalmas reagálóképességét igazolta", emelte ki, ugyanakkor rámutatott: a feladatok és a felelősségi körök a helyszínen folyamatosan változtak. „Az állomány ugyanakkor igen magas motiváltsággal végezte a munkáját, soha nem volt még ilyen egyszerű, hogy feladatokat oldjunk meg, és ebből az ezredestől a szakaszvezetőig mindenki egyformán kivette a részét", hangsúlyozta Szücs József, aki ugyanakkor a nehézségekről is beszélt. Ezek közül is kiemelte a párhuzamos feladatokat, az esetenkénti felesleges munkavégzést – például a katonák olyan házakat is kitakarítottak, melyek néhány héttel később lebontásra kerültek –, illetve azt, hogy a napok múlásával a munkavégzők helyiek általi támogatottsága is változott.

Nem lehetőség, hanem kötelesség

Zárásként Nosza Vilmos alezredes tartott előadást a Magyar Honvédség Műveleti Központja részéről a tapasztalatok feldolgozását illetően. „Mint az az eddigi előadásokból is kiderült, a vörösiszap-katasztrófa során végzett munka minden eddigi tevékenységünktől eltért, éppen ezért fontos összesíteni és feldolgozni a tapasztalatokat. Jelenleg a megfigyelési és az elemzési szakasz határán állunk, ez a konferencia akár az elemzési szakasz kezdetének is tekinthető. A szerzett tapasztalatokat integrálni kell, és bevált gyakorlattá tenni. Nemcsak a negatív tapasztalatokról beszélek, hanem a pozitívumokról is: nem ellenőrzünk vagy felelősöket keresünk, hanem az esetleges hibákat akarjuk kiküszöbölni a jövőben, hogy minél hatékonyabban végezhessük a feladatokat", hangoztatta.

„A tapasztalatfeldolgozás nemcsak lehetőség, de kötelezettség is", csatlakozott záróbeszédében az előtte szólóhoz a konferencia egyik házigazdája, dr. Tokovicz József mérnök dandártábornok, a Honvédelmi Minisztérium Védelmi Hivatalának főigazgatója. „Sajnos nálunk nincs igazán nagy hagyománya a tapasztalatok feldolgozásának, pedig ez viszi előre az ügyeket. A megszerzett tapasztalatokat minden szinten, minden szakterületen be kell építeni a gyakorlatba. Úgy vélem, ez a konferencia ehhez a megfelelő mértékben járult hozzá", köszönte meg a részvételt az eseményen a jelenlévőknek a dandártábornok, hozzátéve: az elhangzottak a jövő év első felében egy kiadvány formájában is napvilágot látnak majd.

Kapcsolódó cikk:
Összefogás egy újszerű helyzetben