„Kivívtuk a helyiek elismerését”

A beosztást 2011 júniusának végén vettem át Nagy Tibor dandártábornoktól. Szerencsére a helyismeretem már megvolt, hiszen 2010. májustól 2010. novemberig ugyancsak itt Szarajevóban, a Butmir táborban szolgáltam a NATO-parancsnokság törzsfőnökeként. Akkori beosztásomból adódóan sok területen dolgoztam együtt a mindenkori EUFOR-törzsfőnökkel. Az EUFOR állománytáblájában Magyarország tavaly év végéig hivatalosan a parancsnokhelyettesi beosztást töltötte be, a törzsfőnöki feladatokat 2011. márciusban csatolták hozzá, amikor a német kivonás következtében a törzsfőnöki beosztás is megürült, és a pozíció betöltését egyetlen nemzet sem vállalta fel. Parancsnokhelyettesként fő feladatom a bosnyák hadsereg vezetőivel való kapcsolattartás, valamint az EUFOR Összekötő és Megfigyelő Csoportok munkájának az irányítása volt. Törzsfőnökként pedig az EUFOR-parancsnokság működését kellett biztosítani, amely nemcsak a tábor napi életének fenntartását, hanem különböző szakterületek szakmai irányítását – többek között a kiképzés, a hadművelet, a személyügy és a logisztika teljes spektrumát – is jelentette. Ráadásul a parancsnokhelyettesi és törzsfőnöki feladatok mellett én láttam el a magyar rangidős nemzeti képviselői teendőket is. Ez magába foglalta az egyéni beosztásokban szolgálók és az MH EUFOR Kontingens állományának mindenoldalú támogatását, a hadszíntérre történő kiérkezéstől egészen a missziójuk befejezéséig. Ezzel a beosztással együtt járt a hazai elöljárók fogadása is. Ilyen volt például tavaly decemberben Schmitt Pál köztársasági elnök, Hende Csaba honvédelmi miniszter és dr. Benkő Tibor vezérezredes, a Honvéd Vezérkar főnökének látogatása.

2011-ben több nemzet is csökkentette vagy teljesen visszavonta hozzájárulását a misszióhoz, így elengedhetetlenné vált az aktuális állománytábla felülvizsgálatának végrehajtása. Ez beosztások megszüntetését és összevonását jelentette, miközben figyelni kellett a működőképesség fenntartására is. Természetesen az sem könnyítette meg a tevékenységünket, hogy novemberig nem derült ki, a továbbiakban a feladat az ország biztonságának fenntartásában történő segítségnyújtás marad-e, vagy már csak a kiképzési és képességfejlesztési tevékenységre kell koncentrálnunk. Ugyanis ennek függvényében kellett egy olyan parancsnokságot kialakítani, amely bármilyen irányú döntés feltételeinek meg tud felelni. Az állománytábla felülvizsgálatának lett a következménye az EUFOR történetének első, nagyarányú civil létszámcsökkentése is, melynek keretében majdnem száz civil munkahelyet szüntettünk meg. Sajnos ez igen érzékenyen érintette az embereket abban az országban, ahol a hivatalos munkanélküliségi ráta 40 százalék felett van.

Február elején rég nem látott mennyiségű hó hullott Bosznia-Hercegovinára, amely szinte teljesen megbénította az életet az országban és az EUFOR-nak is rengeteg feladatot adott. Saját kezdeményezés alapján a rendkívüli helyzet első napján részt vettünk a számunkra is fontos közintézmények megközelíthetőségének biztosításában. Ilyen volt például a szarajevói egyetemi kórház, illetve az első napokban segítettünk a főváros tömegközlekedésének gerincét adó villamosközlekedés újraindításában is. Mivel a helyenként több mint egyméteres hó falvak százait vágta el a külvilágtól, az EUFOR helikopteres mentési és szállítási feladatokat is kapott: hóban rekedt embereket, betegeket, illetve gyógyszereket és élelmiszert szállítottunk; több mint ötven ilyen bevetésünk volt. Ezzel a tevékenységgel ismét kivívtuk a helyiek elismerését, amelyet legjobban talán az egyik legnagyobb példányszámú helyi újságban a válság első napjaiban megjelent komment ad vissza: „Az EUFOR katonái példát mutattak a boszniai hadseregnek, a helyi hatóságoknak és Szarajevó polgárainak, hogy miként kell válsághelyzetben reagálni. Nem nézték tétlenül, segítségkérésre várva az eseményeket butmiri bázisukról, amint azt a helyi haderő tette, hanem kimentek a katonák, és segítettek eltakarítani a havat a villamospályáról Szarajevóban."

Amitől az elmúlt hetekben mindenki félt, az bekövetkezni látszik: a hirtelen hőmérséklet-emelkedés következtében megindult az olvadás, emiatt már most igen nagy az ár- és belvízveszély, így már megkezdődött a felkészülés a védekezésre. Természetesen az EUFOR-parancsnokság e feladat során sem maradhat passzív.

Térjünk vissza rövid időre az EUFOR-parancsnokságon ellátott feladatára. Elődje, Nagy Tibor dandártábornok mandátuma közel másfél évig tartott. Az ön külszolgálata miért volt csak nyolc hónapos?

A missziós parancsnoki beosztásokkal szemben támasztott elvárás általában 12 hónap, azonban a küldő nemzetnek joga van a kiküldetés hosszát megváltoztatni. Ezt befolyásolják az otthoni körülmények és a kiküldött mindenkori személyes élethelyzete. Az én megbízatásom eredetileg hat hónapra szólt, azonban a váltás csak két héttel tért volna el az EUFOR parancsnoki beosztás váltásától. Az akkori parancsnok, Bernhard Bair vezérőrnagy kérése alapján a honvédelmi miniszter és a Honvéd Vezérkar főnöke hozzájárult kiküldetésem február végéig történő meghosszabbításához, amellyel biztosítani lehetett az EUFOR-parancsnokság vezetésének folytonosságát.

A magyar katonák vezető szerepet töltenek be mind a parancsnokság egyéni beosztásaiban, mind pedig MH EUFOR Kontingensként a Többnemzeti Zászlóalj kötelékében a kiképzési és képességfejlesztési feladatok végrehajtásában, valamint az ország biztonságának fenntartásában. Elmondhatom, hogy katonáink folyamatosan magas színvonalon teljesítenek, amit az elmúlt hónapok alatt az Európai Unió ALTHEA műveletének műveleti parancsnoka, Sir Richard Shirreff tábornok, valamint az EUFOR és a Többnemzeti Zászlóalj parancsnokai több alkalommal is megerősítettek.

Ki veszi át a törzsfőnöki beosztást, az ő mandátuma mennyi időre szól?

A beosztást február 28-án veszi át tőlem Siposs Ernő Péter dandártábornok, a Honvéd Vezérkar haderő-tervezési csoportfőnöke. Neki is van már balkáni tapasztalata, 2009. novembertől 2010. májusig szolgált az EUFOR-parancsnokságon a törzsfőnök támogató helyettesi beosztásban. Jelenlegi vezénylése augusztus végéig szól, de figyelemmel a beosztással szemben támasztott követelményekre, ez várhatóan hosszabb lesz.

Jelenleg is folyik az ALTHEA-misszió jövőjének tervezése. Ami biztosan látható, az egy nagyarányú hadszíntéri jelenlétcsökkentés, azonban a végső struktúra még kialakítás alatt van.

Hogyan látja, milyen volt az együttműködés az EUFOR, valamint a helyi kormányzati és katonai szervek között?

Már elődeim is nagyon jó kapcsolatot alakítottak ki a boszniai vezérkarral, az alakulatok parancsnokaival, valamint a civil hatóságok vezetőivel. Ezt sikerült fenntartani, sőt talán még egy kicsit javítani is. Például a rendkívüli időjárás okozta feladatok koordinálása kapcsán nagyon jó kapcsolatunk alakult ki a Belügyminisztériummal, amely a katasztrófahelyzetek kezelését irányítja az országban.

Milyen a kapcsolata az EUFOR-parancsnokságnak a Bosznia-Hercegovinában található nemzetközi szervezetekkel?

A beosztásomból adódóan sok olyan megbeszélésen vettem részt, amelyeken az országba delegált nemzetközi szervezetek vezetőivel tárgyalhattam, mint például Valentin Inzkóval, az Európai Unió bosznia-hercegovinai főképviselőjével vagy Peter Sorensennel, az EU bosznia-hercegovinai delegációjának vezetőjével. Sokan érdeklődnek az ALTHEA-misszió jövőjével kapcsolatban, illetve látogatják meg itt szolgáló katonáikat, így szinte napi jelleggel fogadunk a táborban elnököket, miniszterelnököket, vezérkarfőnököket és nagyköveteket.

A nemzetközi környezetben történő szolgálatnak megvannak a maga sajátosságai. Az ember vagy megszereti elsőre, vagy soha. Én az első külszolgálatomat 2001 és 2004 között teljesítettem Brunssumban törzstisztként, és rögtön beleszerettem ebbe az életformába. Más nemzetek munkamódszerének, eljárási rendjének, kultúrájának megismerése képessé teszi az embert arra, hogy sok mindent másképpen is lásson, és megtanulja több szempontból értékelni a dolgokat. Ez nagymértékben segíti egy vezető munkáját. Természetesen más egy békeidős nemzetközi parancsnokságon szolgálni, és más egy misszióban. Itt gyorsabban és operatívabban kell reagálni mindenre. Otthon az MH Vezetési és Doktrinális Központ parancsnoki beosztását töltöm be. Többek között a központ foglalkozik a Magyar Honvédség felsőszintű katasztrófavédelmi tevékenységének irányításával, mint például az árvizek, illetve a téli, nukleáris, vegyi vagy közlekedési katasztrófahelyzetek elhárítása. Szerencsére a beosztás átvétele óta a központ ilyen jellegű alkalmazására nem volt szükség, azonban itt Szarajevóban, a jelenlegi misszió utolsó hónapjában a havazás miatt kialakult rendkívüli helyzet kezelése során a gyakorlatban tudtam alkalmazni a beosztásból adódó ismereteimet.
Végül meg kell említenem, hogy egy vezető munkájának elismerése és elismertsége nagymértékben függ a munkáját segítő kollégáktól, valamint elöljáróinak támogatásától. A beosztásra történő felkészülés időszakában nagy gondot fordítottam a közvetlen munkatársaim kiválasztására, akik az elmúlt hónapok során az EUFOR törzsfőnöki irodában segítették tevékenységemet. Szeretnék nekik is köszönetet mondani, csakúgy, mint elöljáróimnak, akiknek támogatását és bizalmát végig éreztem az elmúlt nyolc hónap alatt.

Fotó: EUFOR és archív