Washingtonban tárgyal a honvédelmi miniszter

A NATO-nak kulcsszerepe van a biztonság megőrzésében és kiszélesítésében, különösen a jelenlegi globális pénzügyi-gazdasági válságban, mely a biztonságérzet jelentős romlását hozza magával – mondta Szekeres Imre honvédelmi miniszter a magyar NATO-csatlakozás 10. évfordulójának tiszteletére rendezett ünnepi fogadáson Washingtonban, a Magyar Nagykövetségen.
A miniszter példaértékűnek nevezte az Egyesült Államok és Magyarország katonai együttműködését. Felidézte, hogy a két ország már a magyar NATO-csatlakozás előtt szoros katonai kapcsolatot alakított ki, Magyarország a ’90-es évek közepétől logisztikai támogatást nyújtott az amerikai haderőnek a boszniai béketeremtésben. A két szövetséges között később közvetlen katonai együttműködés jött létre az iraki és afganisztáni békefenntartásban. Kifejtette: Magyarország példaértékű összefogás élére állt azzal, hogy belevágott egy, a szövetség jövőjét előrevetítő kezdeményezésbe, befogadta Pápán a 12 nemzet katonáit tömörítő C-17-es NATO légiszállító programot.

Dan Fried, az európai ügyekért felelős amerikai külügyi államtitkár-helyettes a NATO-bővítés kapcsán úgy fogalmazott: ami egykor lehetetlennek tűnt, utólag elkerülhetetlennek bizonyult. A megtett utat, az eredményeket méltatva azt mondta, az, hogy Magyarország és az Egyesült Államok egyeztet például Grúzia NATO-tagságáról és az afganisztáni együttműködésről, húsz éve még legfeljebb egy budapesti kabaréban hangozhatott volna el.

Szekeres Imre honvédelmi miniszter március 11-én, szerdán találkozott James Steinberg külügyminiszter-helyettessel (képek), majd a Pentagonban fogadta őt amerikai kollégája, Robert M. Gates (a lentebbi képen egy korábbi találkozójuk alkalmával láthatók). Március 12-én, csütörtökön „A NATO a 21. században" címmel tart előadást a Biztonsági és Nemzetközi Tanulmányok Központja Kutatóintézetben, március 13-án, pénteken a Boeing gyár kaliforniai, Long Beach-i üzemében megtekinti az első, Pápára érkező C–17-es repülőgép fő szerkezeti elemeinek összeszerelését.

A honvédelmi miniszternek a kedd este tartott nagykövetségi fogadáson elhangzott beszédét az alábbiakban olvashatják.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Március nem csupán a tavasz beköszönte miatt a magyarság legszebb hónapja. Öt nap múlva otthon ünnepeljük az 1848-49-es Forradalom és Szabadságharc 161. évfordulóját. Két nap múlva a tíz évvel ezelőtti történelmi eseményt. Azt, hogy Independence városában: a csatlakozási dokumentum aláírásával a Magyar Köztársaság – Csehországgal és Lengyelországgal együtt – teljes jogú tagjává vált az Észak-atlanti Szerződés Szervezetének.

1999-ben a három közép-európai ország belépésével sikerült Európa megosztottságát felszámolnunk. Büszke vagyok arra, mint minden magyar, hogy a rendszerváltozások egyik hajtóereje, Magyarország, az elsők között csatlakozhatott az Észak-atlanti Szövetséghez. Velünk olyan nemzet lépett be az Atlanti Szövetségbe, ahol 1989-ben elsőként jött létre politikai konszenzus a demokratikus átalakulásról, a demokráciába és a piacgazdaságba való átmenetről.

Először egy magyar baloldali politikus, Horn Gyula, későbbi miniszterelnök, vetette fel hazánk NATO-tagságának lehetőségét. Sokak számára ez futurisztikus elképzelésnek számított. Miután azonban európai módon, emberséggel, tisztességgel elbúcsúztunk a szovjet katonáktól, kezet nyújtottunk a NATO-nak, néhány évvel később, pedig partnerek lettünk. Ezt követően megállapodtunk a feltételekben, majd egy tisztességes versenyben a gyorsabbak előbb, a később teljesítők, pedig pár évvel ezután csatlakoztak a szövetséghez. Ahhoz a szövetséghez, amelynek ajtaja továbbra is nyitva áll. S amely ajtón, nagyon bízunk benne, szűk egy hónap múlva Horvátország és Albánia is átlép. Majd pedig – reményeink szerint nagyon hamar – a már most a NATO követelményeinek megfelelő Macedónia is átléphet.

Az ünnep mindig meghitt. Különösen akkor, ha felemelő pillanatokra emlékezünk. Ugyanakkor nem mehetünk el szó nélkül amellett, hogy napjainkban komoly válság köszöntött a világra. Ilyenkor a biztonság megőrzése kulcskérdéssé válik. A globális pénzügyi-gazdasági válság ugyanis magával hozza biztonságérzetünk jelentős romlását. Biztonságérzetünkét, amelyet ma már nem tudhatunk le annyival, hogy félnünk kell-e egy háborútól, vagy sem. Sőt! A biztonságérzet romlása egy olyan korszakban következik be, amikor a hagyományos katonai konfliktus kibontakozása rendkivül alacsony.

A problémák ugyanis már nem amerikai, magyar, lett, ukrán vagy orosz, német vagy francia, hanem globális problémák. Akkor is globális problémák, ha értelemszerűen másként fájnak Budapesten és Berlinben, Washingtonban, Londonban vagy éppen Pekingben.

A globális válság ugyanis globális megoldásokat követel. A fejlett, demokratikus államok politikusainak kötelessége kialakítani és megerősíteni azt az eszközrendszert, amellyel lehetséges a megelőzés, illetve a keletkezett károk felszámolása. Ezek közül az egyik, és szerintem a legfontosabb a NATO. Az a szövetség, amely állandó konszenzuskényszerben is hatékony tudott lenni az elmúlt két évtizedben. Amelyik békét teremtett a Balkánon, és felvette a harcot Afganisztánban a terrort támogató tálib rezsimmel.

Õk azok, akik egy közös hadműveleti összekötő csoport tagjaiként utaztak ki az ázsiai országba. Jó volt látni ezt a csapatot. Parancsnokaiktól hallottam, hogy most már műveleti területen szinte eggyé váltak. Nos, bizonyos idő alatt ilyenné kell válnia a NATO-nak is. Eggyé, egységessé, együttműködő csapattá.

Ugyancsak példaértékű összefogás élére álltunk, és ugyancsak amerikai segítséggel. Belevágtunk egy a szövetség jövőjét előrevetítő kezdeményezésbe, amikor befogadtuk Pápán a 12 nemzet katonáit tömörítő C-17-es NATO légiszállító programot. Ez a kapacitás kevés pénzből hatalmas előrelépést jelent majd, nem csak a résztvevő országoknak, hanem a szövetségnek is. Mostani látogatásom során ellátogatok a Boeing gyárba, ahol már készül az első ,,pápai" C-17-es szállítógép.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Kossuth Lajost – második külföldiként az Amerikai Egyesült Államok történetében – hivatalosan fogadta, és nyílt ülésen szólhatott a kongresszus képviselőházában. Kossuth akkor azt mondta:

,, A magam és a hazám nevében köszönöm az Egyesült Államok képviselőházának a szívélyes fogadtatásban kifejeződő megbecsülését."

Más korban, más alkalomból, én is szeretném megköszönni az Egyesült Államoknak, az amerikaiaknak hazánk NATO-csatlakozásának támogatását, az ahhoz nyújtott segítséget, az együttműködést, a barátságot.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket!