Koszovói kaland lövészekkel
Szöveg: Szűcs László | 2010. november 6. 7:14Szolgált már Afganisztánban, idén nyár végén pedig fél éves balkáni missziójából tért haza. Logisztikusként furcsa volt számára, hogy lövész katonákkal kellett együtt dolgoznia Koszovóban. Bár voltak előítéletei, ma már úgy véli, hogy „piszok módon” értik a dolgukat. Kátai Róbert századossal, a kaposvári MH 64. Boconádi Szabó József Logisztikai Ezred kommunikációs tisztjével beszélgettünk.
A harmincas évei elején járó tiszt 2001-ben végzett a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetemen, fegyverzettechnikai szakon. Első beosztását az akkor még működő pécsi vegyes tüzérdandárnál kapta, a sorozatvető osztály logisztikai tisztje volt. Az alakulat 2004-es felszámolásakor Kaposváron kínáltak neki további szolgálati lehetőséget. Egy évig hadműveleti tervező tiszt volt, aztán felajánlották neki az alakulat kommunikációs tiszti beosztást.
Logisztikusból kommunikációs tiszt
Elfogadta, bár, mint mondja, akkor még nem sokat értett ehhez a szakmához. Ma már más a helyzet, hiszen időközben
Kátai százados új „szakmájában" szinte azonnal komoly próbatétel elé állította magát. 2007 őszétől ugyanis Afganisztánban szolgált, az Északi Parancsnokság Mazar-e Sharifban található központjának sajtóirodáján dolgozott, mint irodavezető-helyettes.
„Nagy kihívás volt Afganisztán, de szerencsére hamar beletanultam ebbe a munkába" – meséli, hozzátéve: a közép-ázsiai országban, hadműveleti területen elsajátított tudást idehaza, a logisztikai ezred kommunikációs tisztjeként is jól tudta kamatoztatni.
Hazaérkezése után, 2008 tavaszán, nem gondolt arra, hogy hamarosan ismét misszióban találja magát. Sőt, feleségével már a családalapítás gondolatával kacérkodtak, amikor megszólalt a telefonja…
Székesfehérvárról, az MH Összhaderőnemi Parancsnokság parancsnoki irodájáról hívták, s feltették neki a kérdést, hogy elvállalná-e a 2010 februárjában külszolgálatra induló MH KFOR Kontingens második váltásának kommunikációs tiszti beosztását.
Rövid töprengés után, de örömmel mondott igent. Döntésében azonban nagy szerepe volt annak, hogy felesége is támogatta az újabb misszióját.
Újabb misszió, egy feltétellel…
Szóval Kátai százados hamarosan ismét a táborfalvai gyakorlótéren találta magát, a Koszovóba készülő kontingens missziós felkészítésén. Az első „meglepetés" is ekkor érte.
– Amikor megkerestek, még nem tudtam, hogy a váltás a szolnoki székhelyű 25/88-as könnyű vegyes zászlóalj katonáira épül. Nem tagadom, amikor ez kiderült, volt bennem egy kis félsz, logisztikusként ugyanis némi fenntartással gondolkodtam a lövészektől – árulja el Róbert, ám rögtön hozzá is teszi: „aztán már a külszolgálat első napjaiban bebizonyosodott számomra, hogy az előítéleteim csapdájába estem. A lövészek teljesen mások, mint ahogy a legtöbb fegyvernem katonái gondolják róluk. Piszok módon értik a dolgukat, s csak a legnagyobb elismeréssel tudok rólunk beszélni! Ez volt számomra a Koszovóban töltött fél év egyik legfontosabb tapasztalata."
(Folytatjuk!)
Fotó: Kátai Róbert százados magánarchívuma
