„Lényegesen könnyebben mozgunk a nemzetközi színtéren”

– Gyakran jut még eszébe Belgium?

– Persze! Hiszen a Mons-ban eltöltött három évet nem tudja elfelejteni az ember. Pedig már annak is három esztendeje, hogy hazaérkeztem. Magyarán: 2002 és 2005 között tartózkodtam Belgiumban.

– Hogyan került ki?

– Ha jól sejtem szolgálatfőnökként egy team vezetője volt.

– Valóban, ráadásul egy nagyon jó szakemberekből álló, hat tagú csoportfőnökség élére kerültem, amikor 2002-ben megérkeztem Mons-ba. És ebben a teamben sok nemzet képviseltette magát. Segítőm egy cseh tiszthelyettes volt, míg a szakembereim Angliából, Németországból, Belgiumból, illetve az Amerikai Egyesült Államokból érkeztek.

– Nem volt nehéz egy nemzetközi csapat élére állni?

– Az első időszakra az volt a jellemző, hogy a munkatársak a szakmai felkészültségemet felmérték, hiszen valamennyivel sok-sok megbeszélést folytattunk, és így kölcsönösen megismerhettük egymást. Úgy gondolom, hogy néhány hónap alatt elfogadtak egyszemélyi vezetőjüknek. Ugyanez vonatkozott a főparancsnokság tábornoki karára is, hiszen azáltal, hogy a főparancsnok egészségügyi tanácsadói feladatait is elláttam, a tábornoki karban folyamatosan értekezleteken szerepelnem kellett. Valójában úgy érzem, hogy a vezetés elfogadta azt, hogy az egészségügyi biztosítás a harckészültség egyik legfontosabb eleme, ami a katonák egészségi állapotát, egészségének megőrzését, illetve adott esetben, ha sérülést szenvednek, akkor lehető leggyorsabban az egészségügyi ellátásnak a biztosítását jelenti.

– A kint tartózkodása volt az az időszak, amikor a NATO új kihívásokkal szembesült. Miként sikerült ezeknek megfelelni?

– Az egyik és legfontosabb új kihívás a parancsnoki struktúra átalakítása volt. Mint általában mindenhol, az átalakítás a NATO-ban is komoly létszámcsökkentést jelent, ugyanakkor a feladatok mértéke nem változik. Így volt ez akkor is. Az igazsághoz azonban az is hozzátartozik, hogy az újonnan létrejött Műveleti Főparancsnokságon az egyetlen szervezet az egészségügyi szolgálatfőnökség volt, amelynek a létszáma nemhogy csökkent, hanem ötven százalékkal növekedett, azaz hat főről kilenc főre bővült az állománytáblánk. A létszámnövekedés hátterében az állt, hogy a főparancsnokság, illetve annak a vezérkara elismerte azt, hogy az új kihívásoknak meg kell felelni. Ezért olyan képességeket kellett létrehozni, mint például a tömegpusztító fegyverek elleni védelem, egészségügyi felderítés illetve az egészségvédelmi feladatok ellátása.

– A műveleti területeken is meg kellett ebben az időszakban felelni az átalakuló kihívásoknak.

– Ez valóban így volt. Az én időszakomban indult a NATO afganisztáni hadművelete, amelyben elsősorban az egészségügyi biztosítás tekintetében több nemzetiségű, tábori kórházakat kellett létrehoznunk. Az első, valóban többnemzetiségű tábori kórház Afganisztánban, a kabuli nemzetközi repülőtéren volt. Ahol is Spanyolország felvállalta a vezető szerepet, vagyis biztosította a szaktechnikát, a műtőkonténert az infrastruktúrát. Ugyanakkor a szakállományt, vagyis sebészcsoportokat, altatóorvos-csoportokat, belgyógyászokat más nemzeteknek kellett biztosítaniuk. Ekkor éltem azzal az „előnnyel", hogy magyarként voltam az egészségügyi parancsnok, s elértem, hogy magyar sebészcsoport is dolgozhasson ebben a kórházban. Ez volt az ország első afganisztáni szerepvállalása. Később a kihívások azzal folytatódtak, hogy elindult iraki hadművelet is. Ennek hatására pedig át kellett strukturálnunk a balkáni műveleti területet. Ami azt jelenti, hogy kisebb létszámmal, nagyobb feladatkörrel az egészségügyi ellátás teljes vertikumát – az alapellátástól a szakellátásig bezáróan – biztosítanunk kellett Koszovóban és Bosznia-Hercegovinába.

– Az egészségügyi szolgálatfőnöki beosztás elsősorban már nem orvosi, hanem parancsnoki, tervezői munka. Az orvoslás nem hiányzott a három év alatt?

– Az az igazság, hogy az orvoslást, vagyis a klinikai tapasztalat megtartását én már korábban befejeztem, hiszen kiutazásom előtt hosszú éveken keresztül már vezető beosztást töltöttem be idehaza is a honvédegészségügyben. Egyébként jómagam a prevenció, tehát a megelőzés területén vagyok szakember, ebből szereztem szakképesítést. Illetve katonaorvostanból és katasztrófa-orvostanból is. Valójában Belgiumban, a monsi magyar közösség tagjait gyógyítgattam, illetve, ha szükség volt rá, akkor irányítottam a belga kórházakba. De közvetlen gyógyító tevékenységgel nem foglalkoztam.

– A NATO beosztásban töltött három év gyakorlati tapasztalatait miként lehetett itthon felhasználni?

– Az ott szerzett kapcsolatoknak köszönhetően ma is lényegesen könnyebben mozgunk a nemzetközi színtéren. Minderre ékes példa, hogy Pristinában már hetedik éve működtetünk egy hadszíntéri támogatást biztosító orvosi laboratóriumot, amelynek a működési, illetve fenntartási költségét eddig a Magyar Honvédség viselte. Ebben az évben sikerült elérni, hogy a NATO közös finanszírozásúvá alakítja ezt a laboratóriumot. Ami annyit jelent, hogy a Megelőző Egészségügyi Laboratórium infrastruktúráját teljes egészében újjáépítik, a személyi állomány utazási költségét, a műszerek berendezések karbantartását viselik, és Magyarország ezt vezető nemzetként tovább kívánja működtetni természetesen a megfelelő katonai és politikai döntések után. Hiszen a Balkánon ez az egyetlen olyan hadszíntéri képesség, amely közegészségügyi járványügyi vizsgálatokkal biztosítja a prevenciós munka megalapozottságát. Másrészt pedig az ott működő tábori kórházak laboratóriumi vizsgálatait is e laboratórium végzi.

– A magyar katonaorvosok az első öbölháború, vagyis 1991 óta komoly szerepet töltenek be különféle nemzetközi missziókban. Minek köszönhető az, hogy ennyire népszerűek a magyar katonák a különféle hadszíntereken?

– A honvéd egészségügy fejlesztésének nélkülözhetetlen része a nemzetközi felkészülés. Emiatt a magyar katonaorvosok az első perctől kezdve nagyon aktívan részt vesznek a missziós feladatok ellátásában. Természetesen megfelelő tanfolyamokon és külföldi kiképzéseken való részvétel után. Valójában ez az oka annak, hogy jelen pillanatban is a világ különböző részein ötvenhárom katona-egészségügyi szakember tevékenykedik. Szaktudásuk, felkészültségük nyelvtudásuk alapján valamennyi ország szakembereinek elismerését váltják ki. Nagyon jól felkészült szakembereink vannak.

– Térjünk vissza a jelenbe. Mostanában egyre többet hallani NATO Egészségügyi Kiválósági Központ létrehozásáról. Mindez a C–17-es NATO flotta Magyarországra költöztetése mellett a Magyar Honvédség újabb nemzetközi sikere. Hogyan lehetett elérni, hogy a központ Budapesten alakuljon meg?

– A központ létrehozásának tervét Magyarország ajánlotta fel a NATO-nak. Rögtön hozzá kell tennem, hogy az ötlet nagy érdeklődést váltott ki a szövetség tagországainak katona-egészségügyi szakembereiből, A projekt lényege egy olyan tudásközpontot, vagy más szóval élve műhely létrehozása, amely a NATO parancsnoki struktúrában lévő egészségügyi elemeknek, illetve a NATO tagországok egészségügyi szolgálatainak kidolgozói, értékelő-elemző, feladat-előkészítő tevékenységét folytatná. Az elgondolásunk alapját pontosan az adta, hogy az elmúlt évtizedekben több száz magyar katona-egészségügyi szakember fordult meg a világ szinte valamennyi válságövezetében. S az itt szerzett tapasztalatok átadásával segíthetjük a NATO tagországok katonaorvosait. A felajánlást sok ország elfogadta, s a kiválósági központ november 1-jével meg is alakul. Az alapító okiratot a miniszter úr már aláírta. A központ székhelye a Petőfi laktanyában lesz, s a jövő év márciusáig kell az infrastrukturális, informatikai, kommunikációs feltételeket biztosítani. Attól a perctől kezdve várjuk a nemzetek szakembereit a központba.

Fotó: A szerző és archív