Második bécsi döntés – 1940. augusztus 30.
Szöveg: honvedelem.hu | 2011. augusztus 30. 7:08Hetvenegy esztendővel ezelőtt, 1940. augusztus 30-án a Bécsben összeülő döntőbíróság több mint negyvenezer négyzetkilométernyi területet ítélt Magyarországnak. Az úgynevezett második bécsi döntésnek köszönhetően hazánk elsőként csatlakozott a német-olasz-japán háromhatalmi egyezményhez. A történelmi eseményre a Zrínyi Média által kiadott, és a Digitális Könyvtárban elérhető A hazáért mindhalálig – 1100 éve című kiadvány részleteit idézve emlékezünk.
A háború európaivá szélesedett 1940 tavaszán.
A Szovjetunió a francia fegyverletétel
után, június 26-án jegyzékben követelt
(vissza) Romániától területeket. Románia
engedett. A magyar minisztertanács június
27-én kimondta, hogy kikényszeríti területi
igényei teljesítését Romániától, s elrendelte
a mozgósítást azoknál a seregtesteknél
is, amelyeknél nem történt meg az korábban.
A Hitler nyomására megkezdett magyar–román
tárgyalások augusztus 24-én eredménytelenül
záródtak. A román vezetés 27-én német–
olasz döntőbíráskodást kért. 28-án a magyar
kormány ehhez hozzájárult.
1940. augusztus 30-án a Bécsben összeülő
döntőbíróság Magyarországnak ítélt 43 104
négyzetkilométernyi területet és 2 633 000 lakost,
akiknek 51,4%-a volt magyar, 42%-a román.
A honvédség – két kisebb incidenst leszámítva
– harc nélkül hajtotta végre az erdélyi
bevonulást. A második bécsi döntés után Magyarország
súlyos engedményt tett: 1940. november
20-án elsőként csatlakozott a német–
olasz–japán háromhatalmi egyezményhez.
Szomszédai közül Magyarország Jugoszláviával
építette ki a legjobb kapcsolatokat.
Megegyezésüket a tengelyhatalmak is szorgalmazták:
Budapest betöltheti a híd szerepét
Belgrád irányába. 1940. december 12-én a két
ország barátsági szerződést írt alá. Jugoszlávia
1941. március 25-én csatlakozott a Háromhatalmi
Egyezményhez.
végre. Hitler még aznap este elrendelte a Jugoszlávia elleni támadást, majd Horthynak
küldött üzenetében elismerte a magyar területi
igényeket, kérte hozzájárulását a német csapatok
átvonulására és a Honvédség bekapcsolódását
a hadműveletekbe. A kormányzó pozitív
válaszát követően 28-án döntés született,
hogy a Honvédség nem lépi át a történelmi magyar
határt.
Március 28–30-án Budapesten Paulus altábornagy,
a Wehrmacht főszállásmestere és
Werth Henrik gyalogsági tábornok, a Honvéd
Vezérkar főnöke a magyar csapatok alkalmazásáról
tárgyalt. 31-én Bárdossy László külügyminiszter
jelezte a horvát szeparatistáknak Magyarország
támogatását.
London április 2-án a diplomáciai viszony
megszakítását helyezte kilátásba, ha Magyarország
átengedi a német csapatokat, s a hadüzenetet,
ha a Honvédség bekapcsolódik a támadásba.
Teleki Pál miniszterelnök életműve, a békés
revízió összeomlása miatt a halálba menekült.
A kormányzó április 3-án Bárdossyt nevezte
ki kormányfővé. Másnap elrendelték a mozgósítást.
Az 1941. április 6-tól június 2-ig zajlott ún.
balkáni hadművelet részeként 8-án a német
2. hadsereg Magyarországról lépett támadásba.
A magyar csapatok csak 11-én indultak
meg (noha 7-én a jugoszláv légierő magyar városokat
bombázott), miután előző nap kikiáltották
Horvátország függetlenségét, így Budapest
nem létezőnek tekintette az addigi Jugoszláviát.
A magyar 3. hadsereg április 14-én estére
befejezte a Délvidék visszafoglalását. A gyorshadtest
(a harckocsi, gépkocsizó lövész, kerékpáros
és lovas alakulatokat összefogó kötelék)
német kérésre 16-án benyomult Szerbiába.
19-én a meginduló fegyverszüneti tárgyalások
miatt megállt, majd 23-ától kivonult Szerbiából.
Magyar csapatok 1918 óta első ízben
folytattak hadműveletet a történelmi határokon
kívül.
Magyarországhoz 11 417 négyzetkilométer került vissza.
Az érintett 1 025 508 lakos 36,6%-a volt magyar,
16%-a szerb. Az Országgyűlés 1941.
december 31-én tagolta vissza a délvidéki területeket.
Április 7-én a brit kormány megszakította
a diplomáciai viszonyt Magyarországgal.
1942. január 5-6-án a magyar karhatalom
szétvert egy szerb partizánosztagot, sok szerb
polgári lakost is megölt. A razzia január 20-tól
Újvidéken folytatódott, s 23-án este ért véget
a kivégzésekről tudomást szerző Szombathelyi
Ferenc vezérezredes, a Honvéd Vezérkar főnöke
parancsára. A felelősnek tartott honvéd- és
csendőrtiszteket bíróság elé állították 1943 decemberében,
de közülük többen német területre
szöktek. A bíróság a Magyarországon maradt
vádlottakat 5-15 évi szabadságvesztés büntetésre
ítélte. A háború után a felelősök egy részét
Magyarországon háborús bűnösség vádjával
újból perbe fogták, majd többeket 1946.
július 10-én kiadták Jugoszláviának. Az Újvidéken
tartott tárgyaláson minden fővádlottat
halálra ítéltek.
Korabeli adataink szerint a vérengzésnek
3340 ember esett áldozatául, köztük 2550 fő
szerb, 743 zsidó, 11 magyar, 36 egyéb. Az újvidéki
razzia megtorlásaként (is), Tito 1944.
október 17-i rendelete alapján a délvidéki magyarságot
súlyos retorzió érte. Becslések alapján
az 1944/1945-ös szörnyű megtorlásnak sok
ezer – mások szerint több tízezer – magyar áldozata
volt.
