Megérteni a történelem üzenetét

Pedig a nagyobb csaták környékén a föld alatt még mindig rengeteg, az ütközetekből megmaradt tárgy és eszköz található. Ezek a fegyverek és lőszerek nagyon sok információt hordoznak a szakembereknek. Olyan ismereteket is, amelyeket az írásos dokumentumok nem tartalmaznak. Mára a csata és hadszíntér-kutatást a hadtörténelem „történelmi segédtudományként használja". Ahogy mi csináljuk – folytatta az előadó – szigorúan követi a régészeti kutatómunka fázisait, a hely pontos megjelölésétől, a leletek azonosításáig és a tények rögzítéséig. Ennek ellenére ez a munka is a „pusztítva megőrizni" jelzőt viselheti, mert az esetek döntő részében a feltárt lelet elkerül a helyszínről. Elmondta, hogy különösen érdekesek a lelőtt repülőgépek helyszínei. Tapolca környékén az elmúlt években volt néhány ilyen feltárás és nagyon beszédesek szoktak lenni a roncsok és az abban talált emberi maradványok és dokumentumok. Külön foglalkozott azzal, hogy: a II. világháborúban több frontvonal húzódott a Dunántúlon. Fontos információkat adnak azok a sírok, ahol ún. „sírüvegeket" találtak. Ezekbe az üvegekbe tették bele a halott katona legfontosabb adatait, szolgálati helyét, beosztását és így zárták le az üveget, majd azt a halott hóna alá tették, mert a tapasztalatok szerint, itt volt a legvédettebb. Napjainkig nagyon sok a feltáratlan tömegsír és ez abból adódott, hogy itt ezen a frontvonalon az események gyorsan követték egymást. Sokszor csak arra volt idő, hogy gyorsan, például a már kiásott lövészárokba temessék el a halottakat és a hely megörökítésére, pontos leírására már nem volt lehetőség.

Az előadás második részében Dr. Négyesi Lajos alezredes a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum Hadirégészeti, Hadszíntérkutató és Hagyományőrző Osztály osztályvezetője mutatta be az általa vezetett csoport tevékenységét.

Elöljáróban elmondta: fontos megérteni azt, hogy a csata helyeken talált leletek a történelemmel foglalkozó szakembereknek mondanak valamit, amit azonban meg kell tudni fejteni. Ezért okoznak felbecsülhetetlen károkat azok a gyűjtők, akik kiássák a leleteket és sok esetben teljesen feldúlják a helyszínt. Információk tűnnek el, olyan megállapítások vesznek el, amelyek más területről pótolhatatlanok. A kutatónak három forrásból kell összeraknia a múlt történéseit. A levéltári anyagokból, a terep tanulmányozásából és a hadszíntéren talált tárgyak elhelyezkedéséből, állapotából- hangsúlyozta az előadó. Ha a három dologból csak az egyik is hiányzik, hamis következtetésre juthatnak a kutatók. Az utóbbi évtizedekben – talán a kilencvenes évek elejétől- egyre több az amatőr ereklyekutatók száma, akik  a fémkeresőikkel fegyvereket, vagy esetleg egyéb katonai felszereléseket, kitüntetéseket keresnek. Azzal, hogy kiemelnek egyes dolgokat a leletek közül, megbolygatják a kutatási helyszínt és félrevezethetik a szakembereket. A terephez érteni kell és erre csak a szakemberek képesek, ők azok, akik megérthetik a tárgyak mondandóját – hangsúlyozta a történész.

A helyőrségi klub előterében fotó kiállítás nyílt, ahol az utóbbi évek híres magyar hadszíntereit és az ott folyó feltáró munkákat mutatták be.