NASAMS, a közös védőernyő

Egy modern rendszer, ez egészen bizonyos. A NASAMS (National/Norwegian Adcanced Surface to Air Missile System) létezésének alapja az a norvég elhatározás, amit már évtizedek óta követnek. Roppant egyszerű: minden védelmiipari fejlesztést úgy terveznek meg és hajtanak végre, hogy alapvető követelmény az exportálás. Azaz nem saját maguknak igyekeznek új rendszereket, eszközöket, fegyvereket kifejleszteni, hanem az egész világnak. Ebbe a sorba illeszkedi be a NASAMS is. A Kongsberg Defence & Aerispace mérnökei ebben az esetben is az együttműködést választották, az alany ezúttal az amerikai Raytheon volt. A tengerentúli kollégák a jól bevált AIM-120 AMRAAM közepes hatótávolságú, aktív radarvezérlésű légiharc-rakétákat és az AN/MPQ-64 Sentinel 3D-s mobil X-sávú radarrendszert „dobták be a közösbe”, míg a Kongsberg a hálózatközpontú hadviselés elveit, az irányító- és indítórendszereket és a Norvég Királyi Légierő elvárásait.

Az első változat ennek megfelelően 1998-ban, otthon állt hadrendbe, a NORSOL (Norwegian Solution) integrált légvédelmi rendszer egyik fő elemeként, a Nike Hawk-okat nyugdíjba küldve.

Az alapegység itt is az üteg: az eredeti, norvég rendszer 12 indítóegységet (6-6 AMRAAM-mal), nyolc Sentinel radart, egy tűzvezető, egy elektrooptikai felderítő (girostabilizált kamerával, infravörös kamerával és lézeres céltávmérővel) és egy taktikai irányítójárművet jelent. A rendszer egyik fontos előnye, hogy az AMRAAM-család számos, vadászgépeken is alkalmazott rakétáját is képes használni: az AIM-120B mellett ma már a C-5, C-7 és D változatok is indíthatóak. Egyedi azonban az AMRAAM-ER: ezt a Raytheon kifejezetten a NASMAS számára fejlesztette ki, a C-7-es fejét és irányítóegységét integrálva az Evolved Sea Sparrow nagy hatótávolságú haditengerészeti légvédelmi rakétával. Megjegyzendő, hogy az amerikai külügyminisztérium 2019 augusztus 27-én 180 darab AIM-120C-7, majd 2020 május nyolcadikán újabb 60 darab AIM-120C-7 vagy C-8 (AMRAAM-ER) megvásárlását hagyta jóvá.

Ami működik, az érdemes továbbfejleszteni: jelen esetben ez a NASAMS 2-es változatot jelentette. A 2006 közepétől hadrendbe állt változat fő újdonságai a Link 16 titkosított adatkommunikációs megoldás, a modernizált elektrooptikai felderítőjármű (amelynek segítségével már radar nélkül is indíthatóak voltak a kamerával felderített, azonosított és követett célok ellen), illetve a továbbfejlesztett Sentinel F1 radarrendszer voltak.

A legfrissebb és vélhetően a győri MH 12. Arrabona Légvédelmi Rakétaezrednél is hadrendbe álló változat a NASAMS 3-as. Ezt szintén Norvégia használta először, 2019-ben vették át az első, újabb szintre modernizált üteget. A rendszer kívül és belül is megújult: nem csupán az indítóegységek és a tűzvezető egység lépett szintet, hanem biztonságos, IP-alapú kommunikációs rendszerrel és új radarszoftverrel is gazdagodott a NASAMS 3.

A NASAMS-ot kis mennyiségben, a főváros Washington D.C. és a Fehér Ház védelmére az Egyesült Államok hadserege is rendszeresítette. Ez a fegyver a Humvee-alapú SLAMRAAM indítójárművekkel a légijárművek és cirkálórakéták ellen is védi a fővárost és persze a politikai-katonai felsővezetést 2005 óta, természetesen azóta több továbbfejlesztésen átesve. A NASAMS 2-eseket Finnország, Hollandia, Indonézia, Spanyolország, Omán és sajtóértesülések szerint Chile állította hadrendbe. A NASAMS 3-as pedig eddig Litvániában talált otthonra - és vélhetően Magyarországon is.