Néha a fantázia segít
Szöveg: honvedelem.hu | 2011. június 9. 13:22Jövőre ünnepli hetvenedik születésnapját, de ez sem arcán, sem munkatempóján nem látszik. A Balaton-felvidéki Salföldön élő, Munkácsy-díjas festőművész, grafikus, történész, író és hagyományőrző összesen tizenöt kötetben szeretné megrajzolni a magyar hadtörténelem különböző hadiviseleteit. A HM Hadtörténeti Intézet és Múzeumnak, valamint a CSER Kiadónak köszönhetően három kötet (A szabadságharc katonái, Magyar hadizászlók, Mária Terézia magyar katonái) már meg is jelent a könyvesboltok polcain, de Somogyi Győző álmaiban (és munkaasztalán) már egészen más történelmi korokban jár…
Hogyne. Jó egy hónapja bukkantam rá néhány Napóleon korabeli lovas katonámra a kamrában.
Na látja. Általában ez a szenvedély egy idő után elmúlik, de akad olyan ember, aki – ahogy mondani szokták – úgy marad. Nos, én úgy maradtam. A játékon túl aztán elkezdett érdekelni, hogy valójában hogyan is néztek ki ezek a katonák. Elkezdtem kutatni, levéltárazni, könyvtárazni, gyűjteni és lassan-lassan beleástam magam a történelembe. Olyannyira, hogy végül történelemből – egészen konkrétan a népvándorlás korából, a vizigótokból – doktoráltam. Később Bizánc kapcsán kerültem kapcsolatba a magyar történelemmel, és döbbentem láttam, hogy mennyire nincs feldolgozva például a magyar hadiviselet témaköre. A történelemkönyvek szinte száz éve mindig ugyanazt a néhány metszetet közlik, holott hihetetlen kincsestár lapul a múzeumokban és az írott, valamint a még ki nem értékelt képi forrásokban. Mivel én festőművész vagyok – igazából ez a szakmám – a vizualitás felől közelítem meg a történelmet is, és a képi forrásokat ugyanolyan rangú forrásnak tekintem, mint az írottakat.
(Az interjút teljes terjedelmében a Magyar Honvéd magazin június 10-én megjelenő számában olvashatják el!)
