„Nemzetközi szinten is nagyon sokat javult a Magyar Honvédség megítélése”

A miniszterelnök fiatalok tízezreinek megnyeréséről, felkészítéséről beszélt az Országházban. Meg lehet-e szólítani a fiatalokat a haderőfejlesztéssel, az új eszközök érkezésével?

A fiatalok szerencsére nagyon nyitottak, és mivel valóban 21. századi technológiáról beszélünk, közel kerülhetünk hozzájuk az új eszközök segítségével. A mai generációhoz sokkal közelebb áll ezek kezelése. Bárhol jelennek meg az új beszerzésekből származó eszközök, a fiatalok valósággal megrohanják őket, mi pedig nagy szeretettel várjuk mindazokat, akik látnak fantáziát a katonai pályában, és nem csak kívülről néznék meg a harckocsikat vagy a helikoptereket.

Hol tartanak a következő katonai középiskola megnyitásának előkészületei?

Reméljük, hogy idén szeptembertől el tud indulni az iskola Nyíregyházán, 2022-ben pedig szeretnénk tovább bővíteni a rendszert a következő, hódmezővásárhelyi honvéd kollégiummal.

A tartalékos rendszer kapcsán elhangzott az „egyszerűsítés” kulcsszó. Mit jelent ez a gyakorlatban? Milyen téren, milyen irányokban lehet fejleszteni az önkéntes tartalékos rendszert a következő években?

Az önkéntes tartalékos rendszer alatt egyszerre értjük az önkéntes műveleti, védelmi és területvédelmi tartalékosokat. Ráadásul ezek a kategóriák tavaly még kiegészültek a speciális önkéntes tartalékos rendszerrel is. Azt szeretném, ha egyetlen rendszerünk lenne, egyféle bemeneti követelménnyel, egyetlen juttatási rendszerrel, de úgy, hogy utána a bent lévőket különböző képzettségi fokuk alkalmassá tegye a teljes jelenlegi feladatkör ellátására.

Szinkronba kell hozni az egyes kategóriák tagjainak képességeit?

Mindezt felmenő rendszerben kell megvalósítani, és el kell kezdeni a keresztképzéseket, hogy nagyobb repertoárból lehessen választani. Meg fogjuk teremteni az ehhez szükséges szervezeti feltételeket. Jelenleg két tartalékos ezredünk van, a cél pedig hét felállítása – ez biztosítja majd, hogy elérhessük az előirányzott húszezres létszámot.

Miről tanúskodik, hogy valamivel több mint tíz évvel a tartalékos rendszer kiépítésének megkezdése után az elmúlt napokban már Ohióban vettek részt gyakorlaton a tartalékosaink?

Ezek azok a tények, amiket nem kell magyarázni. Eleinte kicsit valóban mindenki szkeptikus volt a tartalékos rendszerrel kapcsolatban, hiszen a kezdetekkor például a korfa sem volt egészséges. De ma már egyre több fiatal csatlakozik, és eljutottunk odáig, hogy egy századszintű szervezet kint volt Ohióban, az amerikai tartalékosokkal közös gyakorlaton. Emellett pedig önálló egységként tartalékosaink megjelennek a külszolgálatban, így Koszovóban is. Ez azt jelenti, hogy ha több időt tudnak fordítani a képzésre, kiképzésre, a tartalékosok elérhetik azt a szintet, hogy a tényleges állománnyal közösen vessük be őket akár külföldi fegyveres szolgálat ellátása során is. Ez persze nem magyar sajátosság, a világon nagyon sok helyen működik így a rendszer – csak a miénk ennyire rövid idő alatt jutott el ide.

Ha már szóba került a kiképzési rendszer: elhangzott ennek fejlesztésének, korszerűsítésének fontossága is.

A sorkötelezettség megszűnésével létrejött Magyarországon az önkéntes haderő, így különböző időben kerülnek a kollégák különböző beosztásokba. Ezt helyre kell tennünk: lehetőleg minél nagyobb arányban feltöltött beosztásokra van szükség, a lehető legrövidebb időn belüli bevethetőséggel. A 21. században egyszerre van jelen a hagyományos és a nem hagyományos hadviselés, nekünk pedig mindkettőre fel kell készülnünk. Ez azt jelenti: kicsit több időt kell majd eltölteni a gyakorlótéren ahhoz, hogy a katonák mindkét kritériumnak meg tudjanak felelni.

Fontos célként emelte ki a logisztikai rendszer megújítását, ami többlépcsős és igen bonyolult folyamatnak tűnik. Hogyan hangolják össze a haditechnikai kultúraváltással a logisztika átalakítását?

Az újonnan érkező eszközöknek köszönhetően filozófiai és kulturális váltás megy végbe a honvédségben. Az új technikák logisztikai ellátása is teljesen más lesz. A korábban alkalmazott haditechnikai eszközöknek megvolt a saját kiszolgálási, fenntartási és fejlesztési rendszere, de az újak teljesen más igényeket támasztanak. Fel kell nőnünk ezekhez, hiszen tudnunk kell üzemeltetni az érkező eszközöket. Szeretném, ha lehetőség szerint automatizált, gyors logisztikai rendszerrel rendelkeznénk. Vagyis: minél kevesebb embert és papírt felhasználva kerüljön a szükséges anyag a szükséges helyre.

A többi között Tatán és Győrben az infrastruktúra jelentős fejlesztésére kerül sor az új haditechnikai eszközök érkezése miatt. Ezen túlmenően milyen tervekkel, elképzelésekkel rendelkeznek a laktanyák felújítását illetően?

Ez is a Honvédelmi és Haderőfejlesztési Program része: mindent fejlesztenünk kell, és meg is kezdtük ezt. A laktanyákat illetően van, ahol már megindultak a munkálatok, máshol még csak a tervezési fázisban tartunk. Fontos kiemelni, hogy nemcsak a haditechnikai eszközöknek kell az új infrastruktúra. Ha a technikának 21. századi körülményeket biztosítunk, az a minimum, hogy az emberek számára is ugyanezt nyújtsuk. Mindez persze nagyon sok idő és nagyon sok pénz, vagyis e felújítások csak lépcsőzetesen hajthatók végre.

Más területre evezve: június első felében befejeződött az afganisztáni misszió. Milyen mérleget vonna a Magyar Honvédség ottani tevékenységéről parancsnokként, illetve a térséget többször is megjárt katonaként? Hogyan szűrődtek le az ottani tapasztalatok a rendszerbe a gyakorlatban, mit tanult a honvédség Közép-Ázsiában?

Rengeteget tanultunk, hiszen az évek során ezrek fordultak meg Afganisztánban, és szinte minden szakma megjelent a hadműveleti területen, méghozzá éles körülmények között. Ez azt jelenti, hogy az állomány jelentős része – közkatonától tábornokig – harci tapasztalatokkal rendelkezik. Ezek a tapasztalatok mind beépültek a hazai képzésbe, kiképzésbe, de beépültek azokba a hadműveleti, harcászati követelményekbe is, amelyeket az új technológiai eszközökkel szemben megfogalmaztunk. Óriásit nőtt a magyar katonák önbizalma, magabiztossága, hiszen láthatták, hogy fenntartás és szégyenérzet nélkül odaállhatnak a külföldi katonák, más NATO-tagországok képviselői mellé. Tehát tudunk együtt harcolni, tudunk együtt dolgozni, és ezt tudják a szövetségesek is. Éppen ezért meggyőződésem, hogy Magyarország és a Magyar Honvédség megítélése nemzetközi szinten is nagyon sokat javult, hiszen bizonyítottuk: a szövetség értékes partnerei vagyunk.

Változik a missziós ambíciószint a közeljövőben, illetve várható változás bármelyik missziónkban így, hogy Afganisztánban befejeződött a tevékenységünk?

Ugyanazokat az elveket fogjuk követni a jelenlegi és jövőbeli missziókban, mint eddig, és amit Afganisztán esetében is követtünk: a szövetségesekkel egyszerre megyünk be és egyszerre jövünk ki. A problémákat a keletkezési helyükön kell orvosolni, és ha ebben az ENSZ vagy a NATO részt vesz, a Magyar Honvédség is bekapcsolódik. Magyarország és a haderő magas presztízsét mutatja, hogy novembertől első ízben magyar tábornok tölti be a KFOR parancsnoki beosztását Kajári Ferenc vezérőrnagy személyében. A Balkán továbbra sem tekinthető teljesen nyugodtnak, így nem lesz egyszerű feladat a megfontolt vezetés és a folyamatos jelenlét biztosítása a kompromisszumok megtalálása mellett, de Kajári tábornok úr maximálisan végre fogja tudni hajtani.

Mikorra várható, hogy a missziókban is megjelenjenek az új haditechnikai eszközök?

Amikor itthon megtörténik a rendszerbe állításuk, és professzionálisan tudjuk már kezelni őket, meg fognak jelenni a missziós területeken is.

A magyar különleges műveleti képesség nemzetközi szinten is igen magas presztízsnek örvend. Első kézből szerzett tapasztalatait is tekintetbe véve: meglátása szerint mik a legfontosabb feladatok ebben a szegmensben?

Most a Regionális Különleges Műveleti Komponens Parancsnokság teljes készenlétének elérése a legfontosabb. A gyakorlatok folyamatban vannak. A különleges erők éles bevetések során bizonyították a partnereknek, hogy nemcsak részesei tudnak lenni ezeknek a műveleteknek, hanem ha kell, a vezető nemzeti szerepben is helytállnak bennük. Mindez kellő magabiztosságot ad nekünk, és a térségben, illetve a szövetségben is meghatározó lesz, amikor a regionális parancsnokság eléri a teljes műveleti készenlétet. Jelenleg tehát az a legfontosabb, hogy meg tudjunk felelni ezeknek a követelményeknek, és közben folyamatosan építsük a meglévő képességeket. Hiába van parancsnokság, ha nincs meg mellé mindig a bevethető létszámú, jól felkészült, kiképzett állomány, aki végrehajtja a feladatokat.

Ne feledkezzünk meg az aktívak mellett az idősebb katonagenerációkról sem, hiszen a Honvédelmi és rendészeti bizottság előtt úgy fogalmazott: azt szeretné, ha a nyugállományú katonák úgy éreznék, továbbra is a honvédséghez tartoznak.

Így van. Ők voltak azok, akik szaktudásban, tartásban, erkölcsben megteremtették mindannak az alapját, hogy ma ennyire szereti a társadalom a magyar katonákat. Köszönet illeti őket ezért, és szeretném, ha éreznék ezt. Igyekszem majd minél többször elmenni a rendezvényeikre, és természetesen meghívjuk majd őket a saját programjainkra is. A honvédség személyi állományának folyamatosan próbálunk kedvezményeket biztosítani minden olyan cégtől, vállalattól, amely tiszteli a katonákat. Mindezt szeretnénk kiterjeszteni a nyugállományúakra, az obsitosokra, hiszen továbbra is a nagy családhoz tartoznak. Például: haderőfejlesztés korábban is folyt, és nagyon sok obsitosunk, nyugdíjasunk vett részt akkoriban új eszközök, új rendszerek bevezetésében. Mivel komoly tapasztalataik vannak, sokat segíthet, ha leülünk velük, és eszmét cserélünk, hogy ne essünk bele még egyszer olyan hibákba, amikre ők már megtalálták a megoldást. Vagyis a tudásanyaguk beépíthető a mostani haderőfejlesztésbe. Számítok rájuk abban is, hogy tapasztalatuk, tudásuk segítségünkre lesz a fiatalok megnyerésében, így például a kadétprogram során, ahol felkérhetjük őket, hogy tartsanak kiképzéseket, foglalkozásokat, mondják el történeteiket, csináljanak kedvet a fiataloknak a mundérbeli szolgálatra.

Folyamatban van a veteránprogram kidolgozása is. Miért fontos, hogy Magyarországon is működjön egy ilyen gondoskodási rendszer?

Mert igenis vannak hőseink. Merjük kimondani: vannak magyar katonák, akik a közelmúltban többet tettek a műveleti területen, mint az átlag. Most már hamarosan lejárnak a műveleti biztonsági követelmények, amelyek miatt nem beszélhetünk ezekről az eseményekről, de nem feltétlenül a konkrét részletek a lényegesek, hanem hogy még jobban megbecsüljük ezeket az embereket. Remélem, hogy záros határidőn belül meg tudnak jelenni azok a jogszabályok, intézkedések, amelyek révén beindulhat a program. Ehhez egyébként létrehoztunk egy bizottságot, akik aprólékos elemzőmunka keretében áttekintik a régi missziós jelentéseket, és javaslatot tesznek majd arra, ki kapja meg a veterán címet.