Számos rekordot állított be a Nautilus
Szöveg: Szűcs László | 2011. január 21. 7:40Ötvenhét esztendővel ezelőtt, 1954. január 21-én bocsátották vízre az Amerikai Egyesült Államokban az első atommeghajtású tengeralattjárót, a Nautilust. A Verne regény tengeralattjárójáról és a kihalófélben lévő tengeriállat-csoportról elnevezett vízijármű számos rekordot állított be szolgálatának közel három évtizede alatt.
A még hagyományos, szivar alakú hajótest hosszúsága 98, szélessége 8,4 méter volt. Vízkiszorítását a vízfelszínen 3530 tonnában, merülésben pedig 4040 tonnában adta meg a tengerészeti típuskönyv. Vízfelszíni sebessége 20, merülésben elérhető sebessége pedig 22 csomó – ami azt jelenti, hogy a jármű egy óra alatt mennyi tengeri mérföldet (1852 métert) képes megtenni. Mindez az Európában használt mértékegységekkel kifejezve azt jelenti, hogy a tengeralattjáró közel 40 kilométer/órás sebességgel volt képes közlekedni a víz alatt. Ráadásul az atommeghajtású tengeralattjárók megjelenése után nem volt ritka a 30 napos, folyamatosan víz alatti járőrszolgálat sem, s erre már a Nautilus is képes volt.
Érdemes megjegyezni, hogy a hagyományos tengeralattjárók – amelyek a vízen dízelmotorokat, a víz alatt pedig villanymotorokat használtak – egyszerre maximum 24 órát voltak képesek a víz alatt haladni, sebességük pedig alig lépte túl a 10 kilométer/órát. Emiatt nagyon könnyen felderíthetők és sebezhetők voltak.
Az első atommeghajtású vízijárművet egy kihalófélben lévő tengeriállat-csoportról, az Indiai-, és a Csendes-óceánban élő, külsővázas lábasfejűek, illetve négykopoltyúsok alosztályának egyik nemzetségéről, a Nautilusról nevezték el, de így hívták Jules Verne híres regényének – Nemo kapitány – különleges képességekkel rendelkező tengeralattjáróját is.
A nukleáris meghajtás jelentősen megnövelte a tengeralattjáró hatótávolságát. Amíg egy hagyományos „búvárhajó" kétütemű dízelmotorja 24 üzemóra alatt akár 60 ezer liter üzemanyagot is elfogyaszthatott, addig az atommeghajtású tengeralattjárók működéséhez minimális mennyiségű – mindössze egy-két gramm – hasadóanyagra volt csak szükség. Mindez lehetővé tette például a Föld többszöri körülhajózását is, üzemanyag-utánpótlás nélkül.
A vadász-tengeralattjárónak minősített Nautilus nevéhez számos rekord fűződött. Például elsőként haladt át az északi sarki jégpáncél alatt 1958 július-augusztusában. Útja a Csendes-óceánról az Atlanti-óceánra vezetett és 1958. augusztus 3-án érintette az Északi-sarkot. A hajót 1972 és 1974 között átépítették, a korszerűsítés után kiképző atom-tengeralattjáró lett, egészen 1983-ig, amikor kivonták a szolgálatból és átadták az annapolisi tengerészeti akadémia múzeumának. Innen került a grotoni tengeralattjáró múzeumba.
A Nautilus után több nukleáris-meghajtású tengeralattjáró is épült az Amerikai Egyesült Államokban. Más nemzetek viszont csak évekkel később voltak képesek ilyen típusú hajókat a vízre bocsátani. A Szovjetunió 1958–59-ben építette meg első nukleáris meghajtású tengeralattjáróját, Nagy-Britanniában 1963-ban, Franciaországban 1969-ben, a Kínai Népköztársaságban pedig 1971-ben állították szolgálatba az első atomhajtóműves tengeralattjárókat.
Fotó: Archív
