Téli táborban

A Winter Camp helyszíne a szlovén Pokljuka városa, ahol neves biatlonversenyeket (sífutás és lövészet) is rendeznek. A szállásunkat könnyen megtaláltuk, az épület a Biatlon Stadion melletti erdei ösvényen volt, 1360 méter magasan. Minden érkezőt kedvesen fogadtak, még üdvözlő csomagot is kaptunk. Tizenkét fős körletekben helyeztek el minket, a katonaként már jól megszokott emeletes ágyakon aludtunk. Német, luxemburgi, svájci, amerikai, litván és román szobatársaim is voltak. A táborban angolul beszélgettünk egymással – ez nekem angol-testnevelés szakos tanárként nem okozott problémát. Természetesen Mayer István törzsőrmesterrel is ugyanabba körletbe kerültünk és azonnal megtaláltuk a közös hangot. Már a kiutazás alatt is sokat beszélgettünk és többnyire együtt mozogtunk a táborban.

A megnyitón – amit a szállásunk melletti épület parkolójában tartottak – felsorakozott a huszonkét résztvevő nemzet. Jó érzés volt ott állni közöttük! Az esemény különlegessége az úgynevezett „ice breaker” (jégtörő) kihívás volt, melynek lényege, hogy minél rövidebb idő alatt kell egy óriási jégtömböt széttörni két evőkanállal. A spanyol katonák kapták a feladatot. Csak a sokadik próbálkozás után esett le mindenkinek, hogy a jégtömböt egyszerűen csak le kell lökni az asztalról a kanalakkal.

A kiképzés során az első kihívás az úgynevezett „nordic cruising” (szó szerinti jelentése: északi utazás) elsajátítása volt, ami téli körülmények között hasznos sítechnika. Sportszakos egyetemistaként jól megtanultam síelni, de a technikára jellemző, gyalogolva csúszó mozdulatsor először szokatlan volt. Mayer István törzsőrmesternek ez volt az első síélménye, de hamar belejött. A téli terepen számolni kell lavinával is, így megismerkedtünk a vészjelzővel és a keresőbottal, amiket társaink felkutatására használhatunk. Ha a bajbajutott vészjelzést sugároz, mi pedig a keresőbottal meg tudjuk állapítani elhelyezkedési helyét és mélységét; nagy eséllyel megmenthetjük.

A szervezők két teljes napot csak a síelésnek szenteltek. A szlovén instruktorok rendeztek nekünk egy műlesikló versenyt, ez volt a „Giant Slope” (óriási leejtő). Minél gyorsabban kellett kikerülni a bójákat, nagyon izgalmas volt! Az elsők között indultam, így a friss pályán kicsit lassabb voltam, mint szerettem volna. Egyébként szinte végig napsütéses időnk volt, aminek nagyon örültünk, de a síelésnek nem igazán kedvezett, sokszor volt kásás, latyakos a terep. A „nordic cruising” - ot a Tamar-völgyben is gyakoroltuk, eléggé kifárasztott minket ez a menetgyakorlat, a síbakancs feltörte a lábunkat. A gyönyörű kilátás viszont mindenért kárpótolt. Az utolsó pihenőpontnál a szlovén katonák megkérdezték, hogy vannak-e olyanok, akik szeretnének tovább túrázni a völgyben egy magasabb pontig. Nem hagyhattam ki! Ha jól emlékszem, tizenketten vágtunk neki ennek a plusz szakasznak, ami eleinte erdőn keresztül vezetett, aztán egy technikás hegyoldalban síeltünk vissza.

Elméleti képzésünk a NATO Kiválósági Központjában történt, ahol több előadást is meghallgattunk. Személy szerint nekem a legjobban a nápolyi központú Szövetséges Összhaderőnemi Hadműveleti Parancsnokság prezentációja tetszett. Az „Egy becsületbeli ügy” című film néhány jelenetét elemeztük, minden lejátszott rész után megbeszéltük a látottakat. Elmondtuk, hogy milyen negatív és pozitív meglátásaink vannak a vezetői szerepkörrel kapcsolatban. Bíráltuk, hogy a karakterek mennyire viselkedtek etikusan, vagy sem.

A képzés alatt végig sokat foglalkoztunk azzal, hogy vezető altisztként mik a felelősségeink és hogyan tudjuk kezelni a problémákat. Az utolsó napon több gyakorlati feladat is volt, nekem a kommunikációfejlesztés tetszett legjobban. Egy társunknak bekötött szemmel kellett labdákat dobnia egy dobozba. Az első dobásokhoz nem adhattunk neki semmilyen segítséget, a második körben pedig csak negatív visszajelzéseket. A harmadik körben már biztathattuk őt, az utolsó körben pedig rá kellett vezetnünk arra, hogy pontosan hová és hogyan dobja a labdát. Tudatosult bennem, hogy egy jó egy vezetőnek nemcsak feladatokat, hanem támpontokat is kell adnia, lépésről lépésre kell segítenie a beosztottjait, megadva a szükséges visszacsatolásokat.

Köszönöm alakulatomnak, az MH Katonai Igazgatási és Központi Nyilvántartó Parancsnokságnak, hogy részt vehettem ezen a rangos nemzetközi eseményen. Nagy megtiszteltetés volt, sokat tanultunk egymástól. Kihívás volt ez az egy hét, de fejlesztettem a nyelvtudásomat, építettem a kapcsolataimat. Bátran ajánlom kollégáimnak ezt a lehetőséget!