Túlélni mindenáron!

A túlélőgyakorlatot 2006 óta minden évben kétszer rendezi meg az MH 86. Szolnok Helikopter Bázis – az MH 34. Bercsényi László Különleges Műveleti Zászlóalj és az MH 25/88. Könnyű Vegyes Zászlóalj közreműködésével – a táborfalvai kiképzőbázison. A legutóbbi, június elején befejeződött gyakorlat az ellenséges területen történő túlélésre, menekülésre és a saját csapatokhoz való visszajutásra, az úgynevezett SERE (Survival, Evasion, Resistance, Escape) -követelmények teljesítésére készítette fel a katonákat. A gyakorlaton részt vevők többsége a Magyar Honvédség különböző típusú légi járműveinek fedélzeti beosztásaiban teljesít szolgálatot, hiszen ők azok, akik egy támadás vagy műszaki meghibásodás miatt bekövetkezett kényszerleszállás során ellenséges területre kerülhetnek.

A kiképzés jelentőségét növelte, hogy az afganisztáni MH Légi Kiképzés-támogató Csoportba (MH AMT − Air Mentor Team) és MH Légi Tanácsadó Csoportba (MH AAT − Air Advisory Team) csak olyanok pályázhatnak, akik sikeresen teljesítik a tanfolyam követelményeit.

A túlélőgyakorlatok megszervezéséért és levezetéséért a kezdetektől Bali Tamás alezredes felel, aki jelenleg az MH 86. Szolnok Helikopter Bázis megbízott parancsnokhelyettese. Bali alezredes 2005-ben Törökországban szerezte meg a SERE-oktatói képesítését, munkáját eddig is és most is két vezető oktató segítette: Simon Zsolt őrnagy (MH 86. Szolnok Helikopter Bázis, repülőfelkészítési főnökhelyettes) és Réz Levente őrnagy (MH 86. Szolnok Helikopter Bázis, kiképzési főnökhelyettes).

Az oktatók lelkiismeretes munkájának köszönhetően a gyakorlat tematikája az évek során folyamatosan frissült és bővült. A képzés követte az ide vonatkozó NATO-szabályzók változásait, illetve a túlélő-felkészítésbe beépültek a helikopterbázis afganisztáni misszióinak tapasztalatai is.

A „DEEP SURVIVAL 2012" elnevezésű túlélőgyakorlat elméleti és gyakorlati felkészítést nyújtott az alapvető túlélési ismeretekből. A résztvevők megtanulták, hogy kell tüzet gyújtani, vizet tisztítani vagy éppen élelmet szerezni, menedéket építeni.

Ugyancsak elsajátították, hogyan tájékozódjanak iránytű nélkül is; megismerték a túlélési szituációban alkalmazható kommunikációs eszközöket, illetve azt, hogy miként lépjenek kapcsolatba az őket kutató egységekkel, hogyan meneküljenek rejtve, hogyan maradjanak észrevétlenek, hogyan rejtsék el nyomaikat.

A gyakorlat során elsajátították a személymentési eljárások valamennyi formáját, a harci kutató-mentő egységekkel való együttműködés feltételeit, szabályait és a szükséges azonosítási eljárásokat is.

A szervezők mindezek mellett nagy hangsúlyt fektettek a résztvevők fizikai állóképességének, teherbíró képességének növelésére, ezért az oktatók naponta két alkalommal sportfoglalkozásokkal terhelték az állományt.

A legnagyobb kihívás azonban mégis a gyakorlat zárómozzanata volt. A katonáknak – mint egy ellenséges területen kényszerleszállást végrehajtott állománynak – másnap reggelre élelem nélkül és korlátozott mennyiségű víz birtokában, észrevétlenül kellett eljutniuk a közel 35 kilométer távolságban lévő kiemelési zónába, miközben az „ellenség" szakadatlanul kutatta és üldözte őket.