Ugrás a tartalomhozUgrás a menüpontokhozUgrás a lábléchez

Új könyv a magyar űrhajósról

Szöveg: Demeter Ferenc |  2010. március 25. 7:13

Farkas Berci címmel jelent meg Kerecsényi Zoltán új könyve. A könyv pápai bemutatóján természetesen jelen volt az is, akiről a mű szól, azaz az utazása 30 éves jubileumára készülődő Farkas Bertalan nyá. dandártábornok, az első magyar űrhajós is: a kiadvány azon interjúk, emlékezések gyűjteménye, melyek életének legfontosabb pillanatait jelentették.

A könyvet Dr. Hermann István városi könyvtárigazgató mutatta be. Bevezetőjében elmondta: a város nagyon büszke arra, hogy Farkas Bertalan innen indult, és bár csak néhány évet töltött a városban, köztudott, hogy mindig is sok szállal kötődött Pápához. Farkas Bertalan neve hirtelen „robbant be" a köztudatba. A könyvtárigazgató abban az időben vidéken, egy általános iskolában dolgozott, amikor egyik nap az osztályokat kiküldték az udvarra és az iskola igazgatója beszédet mondott az eseményről, a rakéta fellövéséről. Ez a nap mély nyomot hagyott az ott dolgozó felnőttek és a tanulók életében. Nagyszerű dolog az – folytatta a könyvismertetést –, hogy a nemzetek sorában Magyarország hetedikként küldhetett fel űrhajóst, mert köztudott volt az, hogy egyes nemzetek presztízskérdést csináltak az űrbe jutásból.

Úgy értékelte: az író a könyvben kiemelt szerepet szánt Farkas Bertalan és Magyari Béla kapcsolatának bemutatására. A könyv is azt sugallja, hogy a két vadászpilóta kezdettől fogva jó barát volt, és életük is nagyon összefonódott. Az is bizonyos, hogy a két katona ugyanolyan felkészült volt a feladat végrehajtására, mindketten azonos teljesítménnyel jutottak el a végső döntésig. Elmondta: egy alkalommal a közlekedési múzeumban járt és ott találkozott azzal a kabinnal, amellyel a két űrhajós földet ért. „Nagyon megdöbbentem a látványon, mert elképzelni sem tudtam, hogy fértek el az űrhajósok abban a kicsi és törékeny szerkezetben. Nagyon elgondolkodtató a könyvben az a rész is, amelyik a start előtti pillanatokkal foglalkozik. Az a kísérteties rázkódás, amikor a rakéta test szinte táncolt, nagyon félelmetesnek tűnt" , fogalmazott, és kiemelte: az utazás nem volt öncélú. „Farkas Bertalan még itt a földön felkészült egy sor kísérlet és mérés végrehajtására és a tapasztalatok összegezésére. A tudósok gondolatában mindig is ott volt a földtől való eltávolodás lehetőségeinek keresése. Egyik ilyen lehetőség a földön kívüli az űrállomások telepítése, ami megkönnyítheti az univerzumban történő további kutatásokat. Ebből a lehetőségből kapott egy kis ízelítőt Farkas Bertalan. A könyv utolsó része a családdal, a család életével foglalkozik. Itt találkozhat az olvasó a szeretett unokákkal, akik akár a nagypapa életútját is választhatják", fogalmazott az igazgató.

 

A könyvbemutató következő részében a szerző Kerecsényi Zoltán mondta el azt, hogy mi adott késztetést könyve megírásához. Elmondta: amikor öt évvel ezelőtt a Pápáról a világűrbe című megemlékezést kiadták, a könyvet „a pápaiak úgy vitték, mint a cukrot", rövid idő alatt több száz kötet fogyott el belőle. Ez adta a gondolatot ahhoz, hogy legyen egy második kötet is, ami kiegészíti és leírja azt, ami az elsőből kimaradt. A másik dolog a közelgő harmincéves évforduló és talán ez a kötet méltó felvezetése lesz ennek a jubileumnak. A könyv ajánlójában röviden ez szerepel: „Készült a hatvanéves űrhajós köszöntésére és az űrutazás 30. évfordulójára."

Farkas Bertalan megköszönte az elismerő szavakat és a könyv címére utalva a következőt mondta: „Megtiszteltetés az, hogy a világ sok országában Farkas Berci lehetek. Nagyon sokan csak így ismernek, számomra ez a megszólítás egy közvetlen kapcsolat megtartására ad lehetőséget még az ismeretlenekkel szemben is."

Elmondta: a 30 év mindenki életében hosszú idő, és az űrrepülést követően szeretett volna újra repülni, mert az űrrepülés is olyan, ha valaki egyszer felment a világűrbe, újra vissza akar menni. Mára persze már sok repült űrhajós van a világon, és büszke arra, hogy bent van az első száz űrhajós között. De az is egy nagyon jó érzés, hogy a több mint száz jelentkező pilóta közül az utolsó „megmérettetésre" már csak négyen maradtak, és ebből három pápai vadászpilóta volt.

Farkas Bertalan kiemelte: jelenleg is tagja a nemzetközi űrhajós szövetségnek, ahol nagyon szép dolgok történnek. „Fantasztikus érzés bekerülni egy olyan csapatba, ahol az ott dolgozó emberek teljesen másképpen gondolkodnak azt követően, hogy a Földre épségben visszaérkeztek. Az egymásrautaltság és a szakmai összefogás egy teljesen más életérzést ad a szövetségben résztvevőknek."

Farkas Bertalan külön foglalkozott az előttünk álló 30 éves évforduló eseményeivel, hiszen az elkövetkezendő hónapokban országos programsorozatot terveznek. Ennek keretében több híres repült űrhajóst is meghívnak Magyarországra az űrhajózók napjára, ahol egy országos megnyitót követően Pápára, a bázisrepülőtérre terveznek egy látogatást, majd Herend és Pannonhalma következik. A rendezvénysorozat nem fejeződik be június elején, egész évben különböző, az űrhajózással kapcsolatos programok lesznek. Többek között útra indul egy vándorkiállítást is, mely elsősorban azokat a településeket fogja felkeresni, ahova egyéb rendezvényeik nem juthatnak el. Farkas Bertalan a következő mondattal búcsúzott el a rendezvény résztvevőitől: „Kötődöm Pápához és ha most igazi katona lennék, azt mondhatnám, hogy kötődöm a teljes személyi állományához! Én ide nem vendégként, hanem hazajöttem."

Ezt követően Farkas Bertalan és az író Kerecsényi Zoltán dedikálták a könyveket és váltottak néhány gondolatot a volt kollégákkal és katonatársakkal.

Farkas Bertalannal készített korábbi interjúnkat itt olvashatják.