Védőernyő

Észtország, Lettország és Litvánia alighogy teljes jogú tagja lett az Észak-atlanti Szerződés Szervezetének, máris „égi védelemben" részesült. A függetlenségük elnyerése után Oroszország és a kalinyingrádi orosz enklávé „közé ékelődött", emiatt stratégiailag érzékeny területen fekvő, kis hadsereggel, egyszersmind minimális légierővel rendelkező újdonsült tagállamok légvédelmi készültségét ugyanis a NATO adja. Ehhez a feladatot vállaló szövetségesek saját vadászgépeket, fegyverzetet, valamint szállító repülőgépet, műszaki és logisztikai hátteret biztosítanak. A vadászgépek az észak-litvániai Šiauliai melletti nemzetközi repülőtér katonai részéről indulnak, ha kell. Márpedig sokszor kell, hiszen Oroszország rendszeresen teszteli a NATO-légvédelem éberségét, működését, eljárásait, sőt, gyakran egyszerre két-három irányból is közelítenek az orosz vadász- és bombázógépek a balti légtér felé.

Vadkeleti repülőterek

Az elsőként érkező belga és dán műszaki katonák üzemeltették a gépeket, és a litván szakemberek együttműködésével kialakították a tűzoltó-készültségi szolgálatot, a parancsnoki, az irányítási és a kommunikációs rendszereket, a légiirányítási és meteorológiai szolgálatokat. Létfontosságúnak volt az elhanyagolt állapotban lévő pálya gyors karbantartása, később részbeni újraaszfaltozása, a készültségi szolgálat ex-szovjet, megerősített fedezékeinek berendezése, az azonnali működéshez szükséges, ideiglenesnek szánt tábori kommunikációs rendszerek kiépítése.

(További részletek a Magyar Honvéd magazin július 13-án, pénteken megjelenő számában!)