Vujity Tvrtko: „Léteznie kell valamiféle feloldozásnak”

Három vezető történet, ’szilánkok’, sok-sok érdekes és tragikus esemény – ezek a főbb jellemzői Vujity Tvrtko Menekülés a pokolból című legújabb kötetének. A riporter kilencedik könyve megdöbbentő részletességgel, naturalista módon számol be a beszláni tragédiáról, a csecsen terrorizmusról, de Németh Szamira, a Szomáliából kimentett magyar lány történetét is megismerhetjük. És a sor itt még közel sem ér véget.

A beszláni tragédia megdöbbentő részletességgel tárul az olvasó elé, így az iskolában túszként bent rekedt családok, kisiskolások minden mozzanatáról képet kaphatunk. „Ez egy úgynevezett follow-up sztori, tehát nem vagyok ott a helyszínen, ám mégis pontosan, részletesen és nagyon naturalisztikusan leírom, mi történt, hogy az ember el tudja képzelni, mégis milyen lehetett átélni azt a pár szörnyű tornatermi napot. Azt gondolom egyébként, hogy e történet után az ember elfelejt panaszkodni."

A riporter szerint meglepően kevés kötet jelent meg a beszláni túszdrámáról „Szerintem ennek vannak politikai okai is, de nem foglalkozom politikával. Talán összesen két könyv foglalkozik azzal, hogy mi is történt pontosan 2004. szeptember 3-án és 4-én – ezek a kötetek pontosan közölték a halottak, sebesültek, eltűntek, túlélők listáját, ebből ki tudtam indulni. Amikor ott jártam, sokakkal beszéltem, az említett két könyvből is átemeltem bizonyos idézeteket, végignéztem az emberek visszaemlékezéseit is, és voltam a helyszínen, beszéltem túlélőkkel, továbbá kisétáltam az Angyalok Városába is, ahol a temető található. Napokat tölthettem olyanokkal, akik akkor ott bent ültek a tornateremben, és olyanokkal is, akik napokig imádkoztak kint a tornaterem előtt." A riporter hozzátette: a fejezetek bizonyos része nem csak Beszlánról, de a csecsen terrorizmus elharapózásáról is szól, így érinti és bemutatja például a színházi tragédiát és annak hátterét is.

Vujity Tvrtko készített interjút túsztárgyalókkal, de volt fogvatartottal is: Dunajszky Gábort és Oláh Istvánt 1997-ben ejtették fogva a csecsen fegyveresek – kilenc hónap múlva szabadultak ki. „Oláh István végül letiltotta az interjút. Felkerestem vidéki házában, egy tavat körbesétálva beszélgettünk. Életem legjobb interjúja sikerült akkor ott, viszont megkért arra, hogy ne adjam le. Több mint tíz év telt el azóta, hogy abból a gödörből kiszabadult, ahol össze volt kötve társával – akinek két ujját levágták a csecsenek. Nekem így is, úgy is fontos volt megértenem, hogy mit él át egy ember ilyen körülmények között."

Marian Cozma tragédiája

A kötet hosszasan taglalja Marian Cozma tragédiájának körülményeit, és ennek kapcsán a riporter felveti sportteljesítmények és a gyász összefüggéseinek kérdéseit is – erről szakértőket is megkérdezett. „Fontos hangsúlyozni, hogy válogatott szintű élsportolókról van szó, tehát nem olyan emberekről, aki levezetik a feszültséget a családjuk körében vagy a munkahelyükön. A Veszprém kézilabdacsapatának tagjai heti hét napot együtt töltenek, tizennégy edzésük van, együtt alszanak, ők tehát tulajdonképpen egy család. Én elsősorban az ilyen sportcsaládokat mutattam be, és nem találtam meg a kivételt teóriámra, miszerint a gyász és a sikeres eredmények összefüggenek. E jelenség egyébként oly mértékben felkeltette pszichológusok érdeklődését, hogy többen is elkezdtek külön-külön egyes tragédiákkal foglalkozni – két szakember is átkérte a kötetem ezen fejezetét", mondja a riporter, aki hozzáteszi: „2009 decemberében karácsony után közvetlenül elhunyt Horváth Zoltán, a Magyar férfi kosárlabda-válogatott centere, szombathelyi játékosa, barátunk, akit én személyesen is ismertem. A Falco KC Szombathely a következő mérkőzését zsúfolt teltházas mérkőzésen megverte a Debrecent."

A misszió

A Szilánkok című fejezetről, melyben rövidebb, ám annál érdekesebb történetek olvashatók, Tvrtko elmondja, ebben könnyedebb hangvételű írásokat közöl. „Itt megpróbálom elkalauzolni az embereket misztikusabb helyekre – olyanokra, ahova nem megy el a magyarok túlnyomó többsége, mint egy lakatlan szigetre vagy Afganisztánba."
Az afganisztáni misszióról szóló fejezetből kiderül, Tvrtko gyermekei óvónénijének testvére is kint szolgál. „Deli Péter veszprémi – rendőr – fiatalemberről van szó, ő egyszer már hazajött, de vissza is ment. Azt gondolom, az ő élete valóban egy misszió. Emlékszem, mikuláscsomagot vittem a gyermekem óvónénijétől neki, nagyon nagy élmény volt, hogy én adhattam át." Tvtrko elárulta, megnézné, mi újság a könyvtárral, melyet 2008-ban személyesen vitt ki a magyar katonáknak. „Mikor átadtam a Hétköznapok Hőse-díjat a magyar katonáknak, több ládával vittem a könyveket.  Azt tudom, a könyvtáros akkor nagyon boldog volt, hogy megdupláztuk a teljes könyvtárat, és a legjobb bestsellereket kapták meg ládaszám! Bizonyára van más dolguk is, azonban a könyvtár elengedhetetlen."